A betlehem a főszereplő

Debrecen - A tengerparti Salerno város fenyőin gömbök helyett gömbhalak, medúzák, cápák csillognak.

A karácsonnyal kapcsolatos hagyományaink nagy része – például maga a karácsonyfa – egyáltalán nem régi, és sokféle változata él Európa különböző népeinél. Pete László, a Debreceni Egyetem Olasz Tanszékének vezetője az olasz karácsonyi szokásokba avat be minket.

Natale, vagyis születés

– A karácsonyi időszak Olaszországban december 8-án kezdődik, ez egy egyházi ünnep, a szeplőtelen fogantatás ünnepe, az olaszok már ekkor feldíszítik a karácsonyfát. Ezt a hagyományt – úgy mint egész Európában – a XIX. század végétől követik, de csak a huszadik század második felében terjedt el igazán – mutatott rá a tanszékvezető, majd hozzátette, Itáliában azonban nem a karácsonyfa a hangsúlyos. Ezt mutatja a karácsony olasz neve is, a „natale”, vagyis „születés”: Jézus születése körül forog minden. Éppen ezért a betlehem, a jászol sokkal fontosabb, mint a karácsonyfa díszítése, ami egyébként is viszonylag új keletűnek számít a több évszázados hagyományra visszatekintő a betlehemállítással szemben. 1223-ban a közép-itáliai Greccióban Assisi Szent Ferenc állított fel először jászolt, azokkal az alakokkal a főszerepben, akik Jézus születéséhez kapcsolódnak a hagyományban. A különlegessége pedig abban volt, hogy az általa bemutatott képben élő szereplők jelentek meg. Csak a század végétől helyeztek fából, agyagból, gipszből alkotott bábokat a jelenetbe, de néhány olasz vidéken még ma is őrzik az élőszereplős betlehemállítás szokását.

– A betlehemkészítés rendkívül népszerűvé, külön iparággá vált, s a 19. századra Nápoly lett a központja. A San Gregorio Armenio utcában a jászollal kapcsolatos kellékek elképesztő gazdagságban kaphatók – mondta Pete László. A nápolyi jászolépítés azért is különleges, mert hétköznapi elemeket is felhasznál: hírességek, közéleti személyiségek, sportolók figurái jelennek meg a szereplők között, s ez élővé, aktuálissá teszi a régi szokást.

Közép-Olaszországban novembertől zampognarók, vagyis dudások vonulnak fel népviseletben, karácsonyi dallamokat játszva a forgalmas utcákon, tereken. Megjelenésük Jézus születésének közeledtét jelzi.

Mi kerül az asztalra?

– 25-én ebédnél gyűlik össze a nagy család. Ilyenkor a tartományra jellemző ételeket fogyasztanak, de két dolog biztosan előfordul minden asztalon: egy milánói édesség, a panettone, vagyis Ton(i) kenyere. Ez a hagyomány szerint egy pékinas találmánya, aki sok évszázada mazsolával, kandírozott gyümölcsökkel gazdagította a kuglófot. A másik a veronai pandoro, az aranykenyér, aminek neve valószínűleg a megsült tészta színére utal. A nyolcszögű csillag alakú süteményt ízesített porcukorral szórják meg. Sok helyen fogyasztják a torrone nevű, mandulaalapú, mézes édességet is. Az ünnepi időszakot január 6-án Befana látogatása zárja. Ő egy jóságos boszorkány, aki édességet hoz a jó gyerekek zoknijába, a rosszakéba pedig szenet. – A legenda szerint a Jézushoz igyekvő háromkirályok útbaigazítást kértek tőle, ám ő mogorván elutasította őket. Később megbánta, s megpróbálta felkutatni a kis Jézust, de hiába. Végül arra jutott, ha minden gyermeket megajándékoz, biztosan köztük lesz a kis Jézus is – zárta szavait Pete László.

PtkI

[related-post post_id="4089970"]