Kollégium: változás, jövő

Debrecen - „Többen azt gondolják, hogy a kollégiumi élet csak a bulikról szól, de ez egyáltalán nincs így.”

Hiába is tagadnánk, bizonyára mindannyian elgondolkodtunk azon tinédzserként, milyen is lehet fiatalon leválni a szülőktől, elköltözni otthonról. Persze nem arról van szó, hogy nem szeretünk a családunk körében lenni, viszont kamaszként talán egy kicsit jobban megértetjük magunkat a korunkbeliekkel. Imádunk éjszakákat átbeszélni a haverokkal, barátnőkkel, vicces történeteket mesélni egymásnak, legféltettebb titkainkat megosztani. Amikor valaki arra szánja rá magát, hogy kollégista lesz, egyből elmereng azon, hogy milyen is lesz idegenekkel együtt élni, hogyan fognak kijönni egymással, egyáltalán lesznek-e barátai. Szabó Eszter idén kezdi el a nagybetűs életet, a Debreceni Egyetem hallgatójaként fog kommunikációt tanulni, emellett pedig beköltözik a kollégiumba, ahol öt, vele egyidős fiatallal fogja élni a mindennapjait. Eszter részt vett a gólyatáborban, ami hatalmas élmény volt számára, elképzeléseit is felülmúlta, ezért is várta annyira a beköltözést, mert úgy érzi, hogy igazi utazás vár rá. Néhány napja vette birtokba a szobáját, így sok tapasztalata még nincs, de elárulta nekünk, hogy előzetesen milyen érzések kavarogtak benne.

Honvágy, alkalmazkodás

– A gólyatáborban nagyon sok barátot szereztem, akik szintén kollégisták lesznek, bízom benne, hogy nagyon sok közös programot tudunk majd együtt szervezni, és szorosabbá válik a barátságunk. Úgy gondolom, hogy maga a kollégiumi élet is hozzájárul majd ahhoz, hogy jól tanuljuk, megismerjem a várost. Természetesen nagyon szeretem a családomat, de nem félek a honvágytól, hiszen, amikor csak tudok, hazalátogatok. A szüleim is úgy voltak vele, hogy ideje elkezdenem az életem, támogatnak, amiben csak tudnak. Elég sokan leszünk egy légtérben, de szerintem nem lesz gond. Minden csak megszokás kérdése, mindenkinek megvan a maga rigolyája, ezért alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ha valamit tudatni akarunk, akkor azt szóvá kell tenni, ezért is igyekszünk majd a szobatársakkal összeülni, kiosztani a feladatokat, mikor takarítsunk, ki lesz a következő. Nyilván senki nem szeretné rendetlen szobában tölteni a mindennapjait, arról pedig szó sem lehet, hogy egyvalakit leterhelünk, biztosan megoldjuk majd a felmerülő problémákat. A gólyatábor is felülmúlta az elvárásaimat, egy amerikai egyetemen éreztem magam, közös póló, pulcsi, a díszletek és a hangulat fergeteges volt, úgy érzem, az elkövetkező éveket soha nem fogom elfelejteni – mondta Eszter.

Kellő egyensúly

Kovács Laura szintén a Debreceni Egyetem hallgatója, aki immár harmadévesként van jelen az egyetemi életben. Számára a kollégium talán kicsit könnyebb, mint Eszternek, mert ő a testvérével lakhat egy szobában, ettől függetlenül mindenben részt vesz, ami csak a kollégistaléthez tartozik.

– Az elején nagyon kevés embert ismertem, de a sok közös programnak hála számtalan hallgatóval összebarátkoztam, akikkel nagyon közvetlenek vagyunk egymással. Igazán otthon érzem magam, persze könnyebb számomra, hiszen a testvéremmel lehetek, de a többiekkel is nagyon jól kijövünk. Nem nehéz beilleszkedni, mindenki köszön a másiknak, érdeklődünk egymás felől, hogy aludt, miként érzi magát, egy családdá nőttünk. Lehet, többen azt gondolják, hogy a kollégiumi élet csak a bulikról szól, de ez egyáltalán nincs így. Persze fiatalok vagyunk, szeretünk szórakozni, táncolni, minél több embert megismerni, de tudjuk, hogy hol a határ – fűzte hozzá a harmadéves hallgató.

Laura szerint attól, hogy valaki kolis, még nem kell feladnia sem a tanulást, sem a bulikat. Meg kell tartani a kellő egyensúlyt, számára Debrecen élhető város, ahol lehet, hogy a jövőjét is szívesen felépítené.

- Nagy Emese -