Túl sok az egy főre eső viszonyok száma

Debrecen - Kellemes estét, jó néhány nevetős percet ad a darab, de többet nem.

A Manna Produkció és az Orlai Produkciós Iroda hétfőn hozta el Mohácsi István komédiáját a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra, ahol 2016-ban is láthatta már a debreceni közönség. Az akkori siker miatt hívták újra a szervezők, s megtelt a nézőtér augusztus 13-án, azaz több, mint ezer szempár követte a kétrészes szextettet. A Francia rúdugrás az a fajta légyott, amelyben akadnak kellemes érintések, örömokozó pillanatok, de nem borzongunk meg hetek múltán is visszagondolva erre a randevúra a színházzal. Jó emlékeink vannak róla, de nem hozzuk fel baráti beszélgetésekkor a top 10-ben.

Mennyire közeli barátok?

Az ajánlóban olvasható „műfaji besorolás”, a szextett különösen találó: hat személy egymáshoz fűződő viszonyáról szól a színmű. Csakhogy túl sok az egy főre eső viszonyok száma. Az indító helyszín egy (szexuál)pszichológus irodája, ahová a hét év alatt egyre ránctalanabb lepedők miatt érkezik egy házaspár. Abból, ahogyan egymással bánnak, kommunikálnak könnyen leszűrhető, miért csak ritkán kerülnek közel a másikhoz a legintimebb helyzet tekintetében is. Aztán hamar fény derül egyéb okokra.

A szakember dr. Goldmark Ernő (Felhőfi Kiss László) a csoportos párterápiára esküszik, s hangsúlyozza, kizárólag idegen duóval beszélgetve valósulhat meg a problémafeltárás. Nagy a meglepetés, amikor a gyógyító hétvégére megérkeznek Zsuzsa (Herczeg Adrienn) és Ákos (Pál András) legjobb barátai, a szintén problémákkal küzdő Kati (Kovács Patrícia), oldalán – pontosabban nyomában loholva – Gyulával (Urbán Tibor). A szituáció több, mint kínos, de a kissé erőszakos szakember szeme előtt felcsillan a „terápiája” új szintre emelése, és kísérletbe kezd. A tudományos előrehaladása érdekében ráveszi a jelenlévőket, hogy maradjanak, ingyenesen biztosítja számukra a hétvégét.

Az előjáték rendben volna

Helyzetkomikumok egész sorának lehetősége rejlik a felállított alaphelyzetben. Abban, hogy a pszichológus, akinél egymásnak adják a kilincset a segítségre szoruló párok és ezért jelentősebb összeget hagynak nála, mégis maszturbációból doktorált. Abból, hogy a páciensduók egyik fele nagyon szeretett volna e terápián részt venni, a másikat pedig lasszóval fogták be, és húzták ide, tehát minden porcikájukkal ellenkeznek a feladatok, a kérdések ellen. Vagy a karakterek jelleméből. Ezeket a ziccereket azonban nem mindig vagy nem mindig megfelelően, eredeti módon használta ki az író–rendező Mohácsi István.

Hol gyenge poénok, a ripacsság határát súroló játékok (különösen az első negyed órában), hol kimunkált szövegbeli humor és a rendezésbeli jó kontraszt lepett meg. Jó poéntalaj például Ákos melegségének firtatása, különösen az orgiaeste másnapján, de néhol olyan gyerekes dühvel, sokszor magát ismételve utasítja el a „gyanúsítást”, hogy nehéz rajta nevetni. Számomra túl hamar, túl egyértelműen derült ki, hogy a házaspárok épp keresztbe csalják egymást. Konkrétan egymást követő jelenetekben egymásnak estek, míg a házastársuk kiment néhány percre a helyiségből.

Dicséretes ötlet, hogy a két diákkori jó barát Ákos és Gyula férfiasan erősítgetik a másikat abban, ők aztán nem tárulkoznak ki a hálószobájukban akadó bajokról. (Amik ráadásul nem is léteznek, nincs itt semmi gond! – vallják.) Majd nekiállnak egymásnak elpanaszolni az „örömszerzés” bizonyos részleteiben való botladozásukat, ügyetlenkedésüket. Ez egy jól megírt, igazán vicces jelenet, de sokat veszít az értékéből akkor, amikor később menetrendszerűen megismétlik a sirámot saját szempontjukból a feleségek, alacsonyabb színvonalon. Érthető és jó a törekvés, hogy megmutatkozzon mindkét oldal őszintén, és többször ez a fogás jól is sül el, de olykor kötelező, kissé erőltetett írói feladatként csapódik le.

Bonyolító tényező a titkárnő

Az egyébként is nehezen bogozható szálakat tíz karommal cincálja tovább Ákos titkárnője, aki váratlanul beállít egy fontos munkahelyi üzenettel, majd úgy dönt végig marad. A pszichológiát tanuló szemrevaló fiatal nő, magasan képzett például a Kámaszútrában leírtak gyakorlati tudnivalóiban is. A „francia rúdugrás” nevű sehol sem olvasható titkos technikával pedig végzetes fegyver van a kezében, egyetlen férfi sem tud nemet mondani neki. Egyetemesen elrendeltnek tűnik, hogy épp Ákosba szerelmes, aki meg egyetlen csinos titkárnőnek sem tud nemet mondani. Így ismerte meg anno a feleségét, és most így hitegeti Anikót is.

Utóbbi, Szabó Vera finom játéka üdítő a sok feldúlt karakter között. Kiemelendő még etéren a Katit alakító Kovács Patrícia is, aki a látottak alapján szintén a belső erőben hisz, onnan dolgozik, így hitelesen hozza az egyébként hálás szerepet. Felépített, megtervezett munkát láthattam hétfőn, épp ezért őszintén tudtam nevetni egy-egy odaszólásán.

Ad is, meg nem is

A művet végignézve olyan élményem volt, mintha a közepétől kezdenének belemelegedni az alkotók, egyre inkább összeáll a darab, egyre több a térdcsapkodós rész és egyre inkább elfogadom, hogy a kezdő jelenetekben zavaró, nem életszerű, túlzó játék talán Zsuzsi és Ákos jellemét is hivatott érzékeltetni. A dráma „megoldása” pedig meglepetéseket is tartogat a darab végére.

Egyrészt, míg eddig csak a fizikai mélységekről tárgyaltak, egy rövidke, szórakoztató részben, a feleségek dialógjában megvillan némi lelki is: a karrierista Kati gyerekről, otthonmaradásról, a férje utáni vágyakozásról álmodozik. Bár semmibe nézi unalmas urát, azért az ész vezérli: Ákos izgalmas, de nem apának, férjnek való, mellette akár még házimunkát is végeznie kellene. Zsuzsi szintén gyereket szeretne, de a vezérigazgató Ákos elutasításai nyomán a válás gondolatáig jutott, s kitörésre vágyik megrekedt életéből. Talán dolgozhatna is valamit. Na jó, azt talán mégsem!

Mindketten a megkeseredett kényelmet választják.

Az izgalmakkal és lebukásokkal teli este végezetül egy delíriumos, orgiába fordul. A színmű zárása, a másnap reggeli találkozás ad is valamit, meg nem is a nézőnek. Happy end a célok beteljesülése, az, hogy a jelenlévők felfedezték párjaik addig nem ismert képességeit, de a megszokott viszonyok szemernyit sem változtak, ugyanolyan lekezelően beszélnek egymással az összetartozók. Ami zárópoénnak elég, tanulságnak viszont…

- Megyesi-Horváth Borbála -

Szereplők:

További alkotók:

[related-post post_id="3951598"]