2018.06.22. 14:31

Ahol nem csak a vendég, de minden váratlan

Debrecen - A Főnix Rendezvényszervező a 2018-as nyáron is ígéretes programsorozattal invitálja a nézőit a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra.

A június 12-étől megtekinthető színházi előadások sorát ezúttal a helyszínre évek óta visszajáró Madách Színház nyitotta meg, mégpedig egy, Budapesten még 2016-ban színre vitt, Szente Vajk rendezte Agatha Christie-mű feldolgozásával. Szeretném azt mondani, hogy egy Agatha Christie-klasszikus adaptálásával, de ezt a Váratlan vendég című alkotásnak a krimi koronázatlan királynője életművében elfoglalt szokatlan helye és helyzete miatt nem tehetem. Ezt a történetet ugyanis – szemben az egyéb, számtalanszor színpadra vitt regényeivel, például Az egérfogóval vagy a Tíz kicsi négerrel – az angol szerző először nem könyvalakban, hanem színdarabként írta meg. Ez ihlette Szente Vajkot arra, hogy egy eredetileg színpadra szánt művet vegyen elő az Agatha Christie-repertoárból. Az „eredményt” látva pedig azt mondhatom, jól tette.

Az első perctől kezdve borzongunk

Az eredetileg kőszínházi körülmények közé adaptált, s annak idején, 2016-ban télen bemutatott krimit a Nagyerdő fái között azért is nagyon érdekes látni, mert az egyébként rendkívül fülledt nyáresti levegő ellenére már a díszlet látványától „megfagy bennünk a vér…” Olyan, mintha egy hideg téli estén ücsörögnénk az ódon vidéki kúria sejtelmesen, ködöt idézően megvilágított könyvespolcai, foteljei, vadásztrófeái előtt, ahol rögtön egy nekünk hátat fordító, tolókocsiban ülő – halott – alaknak, s a feleségének a látványa tárul elénk. Azaz, amolyan Agatha Christie-s kezdéshez méltón egy gyilkosság képeivel találkozunk.

Időnk sincs felfogni a látványt, amikor a helyiségbe, ezen hamisítatlan angol arisztokrata jómódot tükröző körülmények közé, betoppan az a bizonyos váratlan vendég… S ha kicsit is jártasak vagyunk az angol klasszikus szerző világában, már ekkor tudjuk: túl egyszerű lenne, ha hinnénk, az asszony által előadott, az ide betévedő Michael Starkweddernek (Nagy Sándor) beadagolt teóriában. Eszerint ő, Laura Warwick (Gubík Ági) a gyilkos, tette oka pedig a férje (Richard Warwick) elviselhetetlensége. A férfi egy baleset miatt tolószékbe került, s azon kivételek közé tartozott, akiket „a sorscsapások nem jobb, hanem rosszabb emberré tettek”.

Gyorstalpaló kezdő bűnözőknek

Starkwedder ez ellen a teória ellen azonnal és sajátosan tiltakozni kezd. De hogy miért, annak oka több, egymással összefüggő, zseniális rendezői fogás következménye. Az egyébként Agatha Christie műveihez híven lassú folyású történetet ettől kezdve ebben az adaptációban végig az érzelmek pörgetik fel. Hiszen szinte semmit nem mondott még Laura a férje halálával kapcsolatban, amikor a betévedt vendégen már érezzük: rendkívül megtetszett neki a ház asszonya, s ahelyett, hogy hívná a rendőrséget, „hősszerelmesként” azon jár az esze, hogyan lehetne menteni a helyzetet, és vele a nőt… A vendéget és a feleséget játszó Nagy Sándor és Gubík Ági között tehát olyasfajta vibrálás van, ami nem csak a fent vázolt „fagyos” körülmények ellenpontozásaként érdekes, hanem amiatt is, mert egyértelművé és elfogadhatóvá tudja tenni Starkwedder további agyszüleményét a történtekkel kapcsolatban. Starkwedder itt ugyanis – ismét Szente Vajk kiváló koncepciójának megfelelően – elkezd „rendezni a rendezésben”, azaz „gyorstalpaló tanfolyam kezdő bűnözőknek” – felkiáltással a teóriája megszülésekor a bosszúra apellál. A gyilkosságot úgy akarja szó szerint és átvitt értelemben is „beállítani”, mintha az egy, a Richard által két éve elkövetett közúti balesetben elhunyt fiú édesapjának a megtorló akciója lenne.

Aki nem gyanús is gyanús

Ám nem Agatha Christie művével állnánk szemben, ha Starkwedder elmélete és „rendezése” azonnal mindent helyre tenne, s az asszonyka is megmenekülne. Jönnek az újabb – váratlanabbnál váratlanabb – fordulatok, és velük a váratlan, bár a Christie-krimikben jártas nézők számára mégiscsak ismerős személyek a „minden lében kanál” házvezetőnő Miss Bennett (Tóth Enikő), a zsaroló lakáj, Henry Angell (Pusztaszeri Kornél), a kissé értelmi fogyatékos féltestvér, Jan Warwick (Gyöngyösi Zoltán), akik egytől egyig gyanúsakká válnak. A történetnek talán az az egyetlen pontja – a helyszínre érkező Thomas felügyelő (Szerednyey Béla) nyomozásával – amikor kissé „leül” az előadás, mert tényleg semmi más nem történik, mint hogy a nyomozó egytől egyig kikérdezi a házban tartózkodókat, de eredményre egyelőre nem jut.

A hivatalos nyomozással szemben itt is egy újabb „duplázás”, egy „nyomozás a nyomozásban”-szituáció fogja megint felpörgetni az eseményeket, amikor Henry Angell lakáj úgy dönt: jóval többet tud a gyilkosságról, mit azt bárki hinné, ezért vindikálja magának a jogot, hogy a hivatalos nyomozás mellett – zsarolással megspékelve – a feleséget és annak a gyilkosság idején a házban tartózkodó szeretőjét, Julian Farrart (Nagy Balázs) is kihallgassa.

Egyéni finálé

Fordulatoknak és érzelmeknek azonban még ezeken túl sem érezzük a hiányát. Jön az anyósnak, azaz Richard anyjának, Mrs. Margaret Warwicknak (Bencze Ilona) a szentimentális nagyjelenete, aki a betévedt vendégnek sejtelmesen átad egy borítékot, benne elvileg a titkok feloldásával, majd pedig jönnek a beismerő vallomások. Ebben az Agatha Christie-műben – lehet, hogy a „duplázott” nyomozásnak köszönhetően –, de érdekes módon többen is magukra vállalják a tettet. Pedig azt csak egy ember követte el. A Váratlan vendég azért nyújt – a remek színészi játékon és a kiváló rendezésen túl – feledhetetlen élményt, mert minden eddigi krimisztereotípiával ellentétben úgy hagyjuk el a Nagyerdei Szabadtéri Színpad területét, hogy továbbra sem tudjuk, az önjelölt gyilkosok közül ki az igazi. Vagy hogy egyáltalán az önjelöltek között kell-e őt keresni. Mindezt a bizonytalanságunkat pedig – ismét Szente Vajknak köszönhetően – az előadás filmszerűsége csak még jobban felerősíti bennünk. Hiszen már az előadás elején egy vásznon vetítik ki a szereposztást, a vége pedig olyan, mint egy befejezetlenül hagyott filmkocka: mindenki odagondolhatja a finálét. A saját elképzelésének megfelelő finálét.

- Gyürky Katalin -