Bisothka és Ungváry mérnökök története

Debrecen - Szabó Magda könyvében is felbukkannak, de kik is voltak ezek a debreceni emberek?

A lengyel eredetű Bisothka család 1654-ben kapott nemességet III. Ferdinándtól; Gömör megyében hirdették ki a címeres levelet. Később Debrecenben telepedtek meg. A magyar anekdotakincsben, például a Csokonai Vitéz Mihályról szóló közkedvelt anekdotában vagy Szabó Magdánál (Ókút) és egyéb helyeken szerepel a családnév. A protestáns nemes családok közül sokan léptek az évszázadok alatt az elszegényedés útjára. A XIX. században Bisothka felmenőim jómódú cívis polgárok, azaz jómódú debreceni iparos vállalkozók voltak.

Ükapám, Bisothka Gábor (1841–1906) építőmester ács- és építési vállalkozásában a Felvidék erdőiből úsztatták a Tiszán a jó minőségű fát Debrecenbe, ahol ükapám máig fennmaradó, híres épületek létrehozásában jeleskedett, mint a Pavilon Laktanya, a Csokonai Színház, az Apolló Mozi egyik építője és kivitelezője. Ükanyám, Pataky Mária (1859–1944) fiatalon ment férjhez református presbiter ükapámhoz. Nagy cívis házuk a Péterfián volt. Pataky Mária tizenkilenc évesen szülte az első gyermekét, a dédanyámat, s utána még összesen két lányt és négy fiút.

A lányok jól mentek férjhez; ügyvédhez, orvoshoz, kerék- és kocsigyártó fiához. Fiai közül hárman folytatták az apai hivatást; mindhárman – a Fazekas Mihály Gimnáziumban tett érettségi után – a Budapesti kir. József Műegyetemen folytatták tanulmányaikat és építészmérnökök lettek. Egyiknek sem volt fiú utóda, a név és a szakma nem folytatódott.

Épületek maradtak utánuk

Bisothka István 1906-ban szerzett oklevelet, majd Debrecenben és környékén dolgozott. Az 1911-ben épült hajdúszoboszlói, ma Gönczy Pál nevét viselő, volt Református Fiúiskola, a debreceni volt Iparos Tanonciskola épülete és sok magánház tervezése és építése tartoznak a munkái közé. Ő is, mint testvérei, hősiesen harcolt az I. világháborúban. Bisothka Gábor fiatal mérnökként kezdetben – a szecessziós stílusban épült Városháza falán 1906-ban elhelyezett emléktábla szerint – Kiskunhalason volt városi mérnök, majd Pozsony főmérnöke lett. Bisothka János is építészmérnök lett, ő Lőcse főmérnöke volt. Nevét a császári és királyi 101. békéscsabai gyalogezred hősi halott főhadnagyai között találjuk, sírját pedig Olaszországban, a Foglianoi Osztrák-Magyar Katonai Temetőben. Bisothka János főhadnagy az olasz frontra történő menetele és hősi halála (1917) előtt tervezte a Nagy Háborúban elesett bajtársaknak és más hősi halottaknak nagyon szép emléket állító Békéscsabai Hősi Temetőt.

A hadiiparban is dolgozott

Dédanyám, Ungváry Mihályné Bisothka Mária (1878–1951) 1910-ben négy gyermekkel özvegyen maradt, férje fiatalon halt meg egy végzetesnek bizonyuló tüdőgyulladásban. A nagyobbik lánya, a nagyanyám, Kövendy Istvánné Ungváry Margit aktívan hozzájárult ahhoz, hogy mindhárom testvére – két fiú és egy lány – egyetemet végezhessen. A fiúk azonban a műszaki tanulmányaik előtt részt vettek az olasz hadszíntéren az I. világháborúban, s hősies helytállásukért mindketten vitézi címet kaptak. Ungváry József gépészmérnök – kassai és németországi tanulmányok után – a magyar autógyártásban dolgozott. Először a híres Uhry cégnél volt mérnök, majd a Mávaut, az Ikarus mérnökeként dolgozott. Részt vett a híres Ikarus 55–66-os buszok készítésében.

Ungváry Béla is gépészmérnök lett. 1926-tól a Ganz-Danubius Rt.-nél, majd a Debreceni Agrikultura Rt.-nél az útépítés gépesítésével, valamint cementbeton útburkolatok kísérletezésével foglalkozott. Ezt követően a budapesti „Zupka Lajos és Fia” autókarosszéria gyárban volt műszaki igazgató. 1930-ban egy amerikai ösztöndíjas út során a születő amerikai autó- és gépgyártást tanulmányozhatta Ohioban. Hazatérve a Juhász István által létrehozott és felvirágoztatott Gamma Gyárban dolgozott. A magyar hadiiparnak és iparnak a legexportképesebb, hatalmas bevételeket hozó büszkeségének, a Gamma-Juhász Lőelemképzőnek a létrehozói közé tartozott. Később a gyár svédországi képviselője lett. A háború után nem jött haza Magyarországra. Vitéz volt, részt vett egy világhíres, Svájctól Iránig (Perzsia) számtalan országba exportált háborús fegyver megalkotásában, melyet a szovjetek elleni háborúban is bevetettek. A háború után börtön, kommunista vagyonrablás, kitelepítés várt volna rá. Argentínában a haditengerészet mérnökeként, majd nyugdíjasként Németországban élt.

Kutató-oktató

Ungváry Ilona, a legkisebb testvér is – nő létére, a kor szokásaitól eltérően – egyetemet végzett és vegyészmérnök lett, sőt, 1934-ben doktori címet szerzett. Az egyetem orvos-vegytani intézetében Straub János professzor mellett ásványi analízissel foglalkozott, ebből írta a doktori disszertációját is. Részt vett a laboratóriumi kutatásokban és Szendi Balázs (nőorvos) kutatómunkájában. 1942 és 1945 között Budapesten dolgozott vegyészként a hadiüzemmé nyilvánított Ruggyantaárugyárban, Budapest bombázását túlélte. A háború után a Debreceni Mezőgazdasági Főiskola Mezőgazdasági Kémiai Tanszékén volt szak­oktató és gyakorlatvezető, majd Arany Sándor professzor meghívására az egyetem talajtani tanszéken dolgozott. 1949 után az Agrokémiai Intézetben, a Debreceni Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben – ahol Szelényi Ferenc talajtani kutatásaihoz értékes kísérletekkel járult hozzá –, majd 1953-tól a Kossuth Lajos Tudományegyetemen dolgozott. Gyakorlatilag mindvégig Pallagon dolgozott, kutatott és tanított, de az intézetek nevei sűrűn változtak. Zenekedvelő volt és hegedült, akárcsak nagybátyja, Bisothka Gábor pozsonyi mérnök.

Halálos ütés

Ükanyám, Pataky Mária, dédanyám, Bisothka Mária és nagyanyám, Ungváry Margit Bocskaikertben érték meg 1944-ben a szovjet csapatok bejövetelét. Idős ükanyám nyakában szép aranyóra lógott. Az orosz katona le akarta tépni a nyakából, ükanyám ösztönösen védekezett és a kezét ellökte, erre az orosz katona úgy mellbe vágta, hogy hanyatt esett, és az akkor már idős, feltehetően oszteoporózisos, törékeny öreg hölgy többet nem kelt fel. Még élt kis ideig, de halálát ez a gyalázatos tett okozta. Halálának okát a hivatalos anyakönyvi iratban végelgyengülésben határozták meg… Új korszak kezdődött az ország és a családunk életében is.

- Kövendy Katalin -