Negyven körül, egy sötétlő erdőben… – az életközepi válság nem válogat

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Meg kell tanulni alkalmazkodni, a változással szemben fel kell venni a kesztyűt.

A negyvenes évek környékén a korosodás testi, fizikai jelei már jelentkeznek, amit sokan nehezen tudnak elviselni, elfogadni. Napjainkban a krízis a nőket és a férfiakat egyaránt érinti, az önmarcangolásnak pedig akár súlyos következménye is lehet.

Akár a serdülőkorban

– A válság általában a 30–50-es évek között jelentkezik. Végeredményben egy normatív krízisnek is tekinthetjük, tehát egy olyan időszak az életben, ami változással jár, és ehhez kell adaptálódni, alkalmazkodni. Ilyen értelemben olyan, mint a serdülőkor: új életfeladatokkal, akár szerepekkel szembesülünk, amelyek új kihívások elé állítanak minket. Az érintett életkorban a kihívás abban rejlik, hogy úgy érezhetjük, nem sikerült elérni minden kitűzött célunkat, és már nem vagyunk fiatalok, sőt, jelentkeznek az öregedés látható jelei. Úgy tűnhet, már nincs annyi lehetőségünk, erőnk, kitartásunk, hogy ezeket a célokat megvalósítsuk. Vagy egyszerűen az elszalasztott lehetőségeket bánjuk. Ezzel a helyzettel mindenki különféleképpen birkózik meg: van, aki belenyugszik, de esetleg több értéktelenségérzéssel éli tovább az életét, van, aki megpróbál mindent megtenni, hogy bebizonyítsa, még mindig „játékban van”, és megragad minden lehetőséget, amivel találkozik – ismertette lapunk érdeklődésére Eszenyei Zsuzsanna pszichológus, aki a továbbiakban arra is rávilágított, mit lehet tenni a krízis ellen.

Az egyéntől függ

A nők életének a lelki válság éppúgy része, mint a férfiakénak, a korosodás jeleit észlelve sokan pánikba eshetnek. Identitásproblémák léphetnek fel, amelyek akár párkapcsolati nehézségeket is vonhatnak maguk után. – Mindkét nemnél jelentkezhet a krízis, ám előfordulhat, hogy mivel a társadalmi szerepek más elvárásokat támasztanak, másképp küzdünk meg vele. Egy nőtől elvárják, hogy anyai szerepe elsődleges legyen – aki ezzel azonosulni tud, hamarabb belenyugszik aktuális élethelyzetébe, az anyai kvalitások fenntartása érdekében. A képet azonban a nőknél az is árnyalja, hogy lassanként jelentkeznek a menopauza tünetei.

De összességében minden az egyéntől függ, hogy milyen megküzdési módszerekkel bír, ennek függvényében dől el, hogyan reagálunk. Azt fontos kiemelni, hogy nem betegségről van szó, hanem változásról, amellyel mindenki a maga lehetőségei szerint birkózik meg. Így nehéz tünetekről beszélni, azonban, ha egy hozzánk közel álló személy nehezen viseli ezt az időszakot, az feltűnhet abból, hogy bizonyos mértékig megváltozik a viselkedése. Előfordulhat, hogy visszahúzódóbbá válik, vagy épp halmozni kezdi az élvezeteket (alkohol, szexuális partnerek váltogatása stb.) Esetleg a jelen problémái, történései helyett a múlt fantasztikus időszakaival van elfoglalva, vagy épp a kihagyott lehetőségeket siratja – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

- NE -

Szubjektív

Manapság igaz az a gondolat, hogy haladni kell a korral, de nem szabad egy mély gödörbe hajszolnia senkinek sem magát. Az öregedés az élet természetes velejárója, de persze ezt nagyon sok embernek nehéz elfogadnia. Bizonyára jómagam sem mosolyogva fogok elköszönni a felhőtlen boldog éveimtől, de arra fogok gondolni, hogy valami új csoda vár majd rám.

Közhelyesnek tűnhet az állítás, de igaz, hogy minden kornak megvan a maga szépsége. Nem leszek álszent, nyilván nem várom tárt karokkal az idő múlását, de még mindig jobb megöregedni, mint fiatalon elköszönni a Föld legnagyobb ajándékától, az élettől.

- Nagy Emese -

[related-post post_id="3842686"]

[related-post post_id="3842694"]