Miből pótolják a kieső összegeket?

Március 9-én elmentem szavazni (nem-mel, és az eseményt követő napokban megerősödött az álláspontom a tekintetben, hogy helyesen jártam el). A végeredmény után már sokakkal találkoztam, akik csalódtak, mert a kormány nem futott el, és semmit sem tudnak a jövőről – az eltörölt díjak jövőjéről sem.

Önérzetesen szónokolnak a lépcsőházakban, az utcákon, tereken, a boltokban, a közlekedési eszközökön a különböző eszmecserékben, de csak azt tudják mondani, hogy a hiányzó összegek pótlása a kormányzat "elemi kötelessége", mert a népakarat, ugyebár! A forrást nem tudják, csak azt, hogy bármi áron ki kell kényszeríteni. A költségvetésből, nemdebár? És az Alkotmánybíróság tiltása ellenére. Eddig okosak, és úgy érzik, hogy ravaszok voltak. Most pedig a gödörben járnak körbe, amelybe magukat juttatták.

Gyermekkorunkban a szüleink megcsinálták a rókavermet. A kiásott lyuk közepére egy föld színéig érő oszlopot állítottak, amit vesszőkkel és szalmával gondosan beborítottak, miután a tetejéhez kikötötték egy kiskacsát (vizitdíj). Éjjel a hápogással odacsalogatott róka mielőtt elérte volna a szelíd jószágot, belehuppant a gödörbe.

Eddig a példa… s most nézzük meg, hogy miképpen nyilatkozna pótlás-ügyben az eddig kivont karddal harcolók? Miből, és miért abból?

Magyar Orvosi Kamara: nem tudja, de kívülről várja. Kórházszövetség: Nem tudja, de át kéne valamit valahová csoportosítani. Házi Gyermekorvosi Egyesület: nem tudja, de szerinte a népszavazás nem érintette a büdzsében rögzített tételeket (?!). Tőlük ne vegyenek el pénzt. EDDSZ: nem tudja, de nem csoportosítaná át, mert van elég privatizációs bevétel (a költségvetésben!). FIDESZ: tudja, sok forrást meg is említ, amelyek mindegyike a költségvetés (!) szerves része.

Eddig tehát ott tartunk, hogy a hősies küzdelemben győzők össze-vissza beszélve lényegében semmit nem mondanak, azt viszont „non-stop”. Eddig mindig úgy gondoltam, hogy a politikai stratégia egy sakkjátszmához hasonlít, amelyben eddig a FIDESZ látszik győztesnek, és az előbb felsorolt támogatók. "Ha egy sakkjátékossal ebédelsz, soha ne kérd, mert 20 percig tart, míg odaadja neked a sótartót." Most kb. a 9. percben tartunk e folyamatban.