Boldog színészévek Miskolcon

A miskolci színház egykori színészei kicsit még mindig magukénak érzik a teátrumot.

- Tiszta szívből gratulálok a Miskolci Nemzeti Színháznak a díjhoz! - volt az első reagálása Szervét Tibornak, aki a 90-es évek elején játszott Miskolcon - Örülök, hogy van ilyen díj. A miskolci színházat mindig anyaszínházamnak tekintem, érzelmi alapokon. Ott indultam el a pályámon, és nagyon boldog éveket töltöttem a városban. Ami jó megtörténhet az emberrel, az velem Miskolcon mind megtörtént. Szenzációs szerepeket játszottam, ott találkoztam először a nagy karakterekkel: Jágó, Cyrano, Hamlet, és ott éltem át az operettet is, csodálatos volt!

Mint kiderült, Szervát Tibor ma már nemigen követi figyelemmel, mi történik a miskolci teátrumban, de a közös munka lehetőségét folyamatosan keresi. Amióta a Radnóti Színház tagja, többször játszott és rendezett egykori színházában, a miskolciban.

A falakban

- Ez nagyon jó dolog, nagyon örülök! - lelkesedett Kuna Károly színművész is, amikor megtudta, a miskolci teátrumé az idei Miskolci Múzsa Díj. - Nekem Miskolc még mindig sokat jelent, és miskolcinak is vallom magam, habár nem a szülővárosom. De ott dolgoztam már főiskolásként is, majd a főiskola után, aztán elmentem máshová, majd megint vissza. Összességében több mint 14 évet színészkedtem a városban. Hogy miért szerettem? A miskolci színház olyan szellemiségű volt akkor, amit magunk között csak úgy fogalmaztunk meg, benne van a falakban. Olyan emberek játszottak és rendeztek ott, akik már több évtizede foglalkoztak a színházzal, a színészettel, a közönség pedig fantasztikus volt. Sokat játszottam Miskolcon.
Kuna Károly, bár ma már a veszprémi Petőfi Színház társulatának a tagja, figyeli, mi történik hajdani színházában.
- Sajnos nincs időm elmenni egy-egy miskolci előadásra, de a városban élő ismerősimtől gyakran kérdezem, mi történik ott, mit játszik a színház...