Szombat tizennégy

Megesett már, hogy eltört a kezem, február 22-e volt és csütörtök. Múlt hét vasárnap reggel (június 8) kifröccsent a serpenyőből a konyha kövezetére némi olaj, amit nem töröltem fel és el is felejtkeztem róla, ami oda vezetett, hogy epikus méretűt taknyoltam, amikor megcsúsztam. Próbáltam egy kabalaállattal felszerelve totál hülyén bemenni vizsgára, hogy úgymond az úgyis segít, úgy kivágtak mint a ládi erdőt.

Ez az egész babona nem arra lett inkább kitalálva, hogy saját balfékségeinket kicsinyítsük? Hogy rá lehessen fogni valamire a hibáinkat, felelőtlenségeinket? Azért taknyoltam el, mert nem volt lóhere a személyi igazolványtokomban? Nem inkább azért, mert lusta voltam rögtön a fröccsenés után felmosni a járólapot?! Amikor eltört a kezem, akkor is inkább voltam balfék, mert nem vettem észre, hogy lefagyott a lépcső és már dobtam is a hátast. Ha lett volna egy lópatkó a nyakamban láncra fűzve, akkor is zúgok lefelé és 100 százalék, hogy akkor is gipszben várom meg a tavaszt.

Érdekes, hogy akkor vagyok szerencsétlen, amikor nem figyelek oda vagy valaki más bambult el a kelleténél jobban és okoz némi bajt. Utálom azt olvasni, hogy szerencsétlenség, mert ilyen szerintem nincs. Minden ok és okozat következménye, az ilyen mondatok például, hogy a "a szerencsétlenségben öten haltak meg" valahol azt sugallják, hogy ez nem valakinek a tette miatt következett be, hanem benne volt a keze Fortuna Istennőnek is. Aztán rá lehet fogni, hogy szerencsétlen nap van ma. Badarság arra fogni valakinek a figyelmetlenségét, felelőtlenségét, gonosztettét, mert péntek 13-a van. Ugyanúgy fejen csaphat egy tégla szombaton tizennegyedikén is amikor a járdán bandukolok, és nem fogom egy fekete macskára kenni az esetet, hanem a kőművesnek fogom szidni az anyját, mert ő spórolta ki a kötőanyagot.

- sothis -
Kapcsolódó link:

• Még több jegyzet