Hervasztó

Bizonyosan tudom, hogy a Virágkarnevál szervezői a lelküket ki fogják tenni, mert lelkiismeretes, profi társaságról van szó, ugyanakkor hasonló cipőben járnak, mint a nyomtatott sajtó: szépen elmegy mellettünk az idő. Ratalics László írása.

Ma már a világon semmi garancia sincs arra, hogy ami akár évtizedeken át vonzó lehetett az ezredfordulót megelőzően, az most is képes felkelteni a kíváncsiságot. Több okból sem. 1. Mára nem csak az a generáció lépett öregedő korba, amelyik fiatal felnőttként élte meg az 1966-os, első Virágkarnevált, hanem az utána következő is. Bár számukra különlegesnek számított, ma már a nosztalgia ellenére sem feltétlenül követik a helyszínen. 2. A mai fiatalabb korosztályok annyira vibráló telekommunikációs és médiatérben élnek, hogy képtelenség megszólítani őket több órás passzív programmal (álljál, üljél egy helyben és nézzél felvonulókat). 3. Számukra élményszerűvé kellene tenni az eseményt, valódi karnevállá, zenés-táncos, a közönséget is behúzó vonulássá, a debreceniek örömmenetévé, ahol jó együtt – de megvan-e bennünk az ehhez kellő fesztelenség, derű, érdek nélküli életszeretet? 4. Míg régen, ha az ember otthon ragadt, lemaradt a valóban elismerést érdemlő virágkocsik látványáról. Ma az interneten ez két kattintás, és már meg is van a részvétel illúziója.

Drukkolok, de azt hiszem, a Campus Fesztivál az új Virágkarnevál.

- Ratalics László -

[related-post post_id="3561333"]

[related-post post_id="3555839"]