„A szegénység a női dolgokat is meghatározza”

Debrecen - Talán eszünkbe sem jut, amikor azon gondolkodunk, mit adjunk…

A segítségnyújtás egy furcsa területéről írt L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője az atlatszo.hu-n kéthetente megjelenő blogjának tavalyi írásában. Olyan részről, amit kevesen mernek „kihangosítani”, pedig részei az életnek, és így a nélkülözésnek is. Az írás óta eltelt egy kis idő, de L. Ritók Nóra a Napló kérdésére megerősítette, hogy ezek ma is aktuális, napirenden lévő kérdések.

El se tudják képzelni

„Gyakran megerősödik bennem egy-egy rácsodálkozó kérdés kapcsán, mennyire nem tudják elképzelni a problémától távol élők azt az életet, amit a mélyszegénységben megtapasztalhatunk. A minap kaptunk egy felajánlást, gázkonvektorok, radiátorok, bojler, mosogatógép, villanytűzhely is volt benne, és én sorban elmondtam, hogy nem kérjük, mert nem tudunk mit kezdeni vele, ugyanis abban a társadalmi csoportban, akikkel mi dolgozunk, ezek az adományok nem értelmezhetők. Azt hiszem, ebbe a területbe sem gondolnak bele a legtöbben. Abba, hogy a szegénység mindent meghatároz, a női dolgokban is. Sokaknak talán eszébe sem jut, mekkora gond lehet „azokon a napokon” az intim betét hiánya. Amikor ezzel szembesültem, egy iskolai hiányzás kapcsán, próbáltam kérdezni, hogy oldják meg? Nem szívesen beszélt róla senki, de végül is információhoz jutottam: rossz lepedőből, ingből, puha, nedvszívó anyagokból hajtogatnak „betétet” maguknak. Ebbe persze nehéz belegondolni a tamponok, különböző méretű, nedvszívó képességű, ragasztócsíkkal ellátott betétek korában. Egyszer egy cégtől nagyobb mennyiségű reklámbetétet kaptunk, sokáig gazdálkodtunk belőle, lehetett kérni egy helyi munkatársunktól, egy nőtől persze, a közösségi háznál, de vittünk magunkkal az iskolákba is, sok lány kérte ebben is a segítségünket. Mert ahol négy lány van egy családban, ott ez már nagy tétel. Pláne a létminimum alatt. Az iskolából pedig nem szeretne otthon maradni senki, emiatt. Sajnos, ez az adomány már elfogyott, remek lenne, ha ebben egy gyártó vagy forgalmazó újra mellénk állna. Aztán ott van a fehérnemű kérdése. Néha, főleg a gyerekeknek, kapunk új fehérneműket, óriási az öröm, mikor ezeket oszthatjuk. És bizony, volt nagylány, akinek nem volt melltartója, mi vittük el a kínai boltba, és vettünk neki. Milyen boldog volt, mikor először megtapasztalta, milyen érzés az, ha tartja valami a hirtelen megnőtt melleit, és mennyivel kevesebben csúfolják az iskolában, főleg tornaórán, ha melltartót hord.”

HBN

[related-post post_id="3789726"]