A végnek maskarája

Miféle külsőt ölt majd magára a végzet, mikor elibénk toppan, tesszük fel időnként a kérdést, vajon egy szemből érkező autó, hiába fékező vonat, egy elszánt tekintet a repülőn, vagy csak sötét alak egy sikátorban? Netán egy goromba diagnózis? Fábián György írása.

És vajon milyen gúnyában ront majd az emberiségre a pusztulás? Környezeti ártalmak, szenny, járvány, egy jól irányzott repülő hegy az űrből? Vagy mégis megnyom valaki egy piros gombot?

Feltehetünk effajta, leginkább költői kérdéseket, kell is néha, ám túl sokra nem fogunk velük jutni. Esetleg odáig, hogy rájövünk: meg kell tanulnunk apró dolgoknak örülni. Vagy olyasféle aforizmáknak érvényt szerezni a gyakorlatban, mint például: az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk vagy hogy haragudjunk egymásra.

Miközben nem ezt halljuk a lépten-nyomon harsogó nagy dumákban. Hanem hogy merjünk minél nagyobbat, gyorsabban, magasabbra, meg annyit érünk, amennyit szerezni tudtunk magunknak, meg hogy arra jut időd, amire szakítasz. Persze ezek közül némelyik szemlélet egészen hasznos, serkentő, még ha tudománytalan is.

Valójában arra jutsz, amerre szakít az idő.

Fábián György








hirdetés