A stafétabot átadásába beletörhet a bicska – Családi csőd is lehet egy rossz húzás vége

A stafétabot átadásába beletörhet a bicska – Családi csőd is lehet egy rossz húzás vége
© Illusztráció: Getty Images
Hajdú-Bihar – Miközben a gazdatársadalom elöregedése egész Európában probléma, számtalan oka lehet annak, hogy a cég apáról fiára projektek kétharmada zsákutcába jut. Van példa arra, hogy az első generációs vállalkozók saját gyermekük nem lévén, kénytelenek „idegen kézbe” adni a családi gazdaságot, miként hallani olyan történetekről is, hogy bár a famíliának több gyermeke is van, közülük valahogy egyiket sem hozza lázba a mezőgazdálkodás ötlete. És mi történik akkor, ha van saját gyerek, még érdekelné is a szülők biznisze, de a fiatal képességei szabnak korlátot a farmgazdaság átvételének? Aki ezekre az objektív körülményekre nincs tekintettel, az bizony könnyen megismerkedhet a (családi) csőd intézményével.

Mind a magyar, mind a nyugat-európai mezőgazdaság következő tíz-húsz évének egyik kritikus pontja a generációváltás lesz; sőt, már ma is az. A Naplónak nyilatkozó gazdák egyikének nincs gyereke, aki tovább vihetné a stafétát, a másik szerint gond, hogy továbbra is inkább csak a szerényebb képességű fiatalok választják a gazdálkodást, míg a harmadiknál minden jól alakult.

Gyerekkori trauma

A paraszti identitást a gyerekeimnek is igyekeztem átadni. Rezes Gábor

„67 éves vagyok, aki hivatalosan 42 éve végzett, de a gazdamúltját 61 évre teszi. Hatéves kisfiúként ekkor ért az a trauma, hogy a pufajkások elvitték a komplet malacfalkát, amit az apám a gondjaimra bízott. Innen ered az a mély paraszti identitás, amit a gyerekeimnek is igyekeztem átadni” – tekintett vissza az ’50-es évek végére Rezes Gábor váncsodi gazda, aki a kisebbik fiával egy 400 hektáros családi gazdaságot visz. Mint mondta, náluk minden szerencsésen alakult, hiszen míg a 34 éves fia a gazdálkodást fogja össze, a menye pedig az adminisztrációért felel, a 42 éves fia a vállalkozás jogi képviseletét látja el, közgazdász felesége pedig a könyvelést intézi. „Az én felelősségem valójában abban áll, hogy segítsem a fiatalokat az élettapasztalatommal és a kapcsolati tőkémmel, ezek nélkül ugyanis nem képzelhető el eredményes gazdálkodás” – így az apa.

Se fia, se lánya

Se fiam, se lányom nincs, aki tovább vihetné a stafétát. Polgár József

A 65 éves Polgár Józsefnek nincs gyereke, aki tovább vihetné a stafétát, igaz, eddig nem is igazán rágódott az utódlás kérdésén. Pedig a tét jelentős, hiszen a komádi gazda 11 munkatársával a bérelt földekkel együtt közel ezer hektárt művel. – Az embereim között éppen van egy fiatal srác, akiből kinézem, hogy (a feleségemmel közösen) tovább tudná vinni a gazdaságot, de egyelőre én se szeretnék „levonulni a pályáról”. Bár az éppen intő jel lehetne, hogy leestem a gépről, eltört a lábam, ezért lassan két éve csak telefonon, úgymond a fotelból vagyok képes gazdálkodni – vállalkozott hangos gondolkodásra a férfi, hozzátéve, hogy több gazdatársának (noha különböző okokból) ugyancsak fejtörést okoz az utánpótlás kérdése. – Többeknek van például két-két lánya, akiket a legkevésbé se vonz a mezőgazdaság. Ez legalább akkora gond, mintha az ember gyereke szeretné átvenni a gazdaság irányítását, de nem igazán képes rá – mondta Polgár József.

Rövid volt az idő

A két fiam közül az egyiket komolyan érdekli a gazdálkodás. Társi László

A nagyrábéi Társi László két fia közül az egyiket komolyan érdekli a gazdálkodás, és lesz ideje beletanulni, hiszen az édesapja is még csak a hatvanadik életévét tapossa. – Túl rövid idő telt el a rendszerváltás óta ahhoz, hogy az első generációs gazdálkodók tudatosan terelhették volna a mezőgazdaság irányába a csemetéiket. Azt viszont nagyon is el tudom képzelni, hogy a fiam az unokámat igyekszik majd ebbe az irányba terelgetni – mondta a családfő, aki szerint a környékükön inkább az a jellemző, hogy a fiú nem az iskolapadban, hanem az apjától lesi el a gazdálkodás fortélyait. „Nem jó az, ha csak a viszonylag szerényebb képességű gyerekek választják élethivatásul a mezőgazdálkodást, hiszen már a technika mai színvonala mellett sem kombájnosra, hanem sokkal inkább a kombájnt terelgető „informatikusra” van szükség” – osztotta meg velünk tapasztalatait Társi gazda, aki egyébként úgy véli, hogy a környékükön akinek legalább két gyereke van, az egyik szinte biztosan érdeklődik a szülei kenyérkeresete iránt.

Mankó a fiataloknak

Az Európai Unió közös agrárpolitikája és a hazai vidékfejlesztési program is kiemelt figyelmet szentel a fiatalok megkülönböztetett támogatásának. Az EU-ban a gazdálkodáshoz kedvet kapó fiatal gazdák továbbra is egyszeri 40 ezer eurós támogatásra pályázhatnak az induláshoz. Igaz, hogy a feltételrendszer a korábbiakhoz képest némileg átalakult, de a támogatási forma maradt. A közvetlen, terület után járó támogatásoknál is 90 hektárig többletforrásokhoz juthatnak a fiatal gazdák. Itthon pedig az Új Vidékfejlesztési Program értelmében számukra az alaptámogatáshoz további tíz százalékos támogatási intenzitás jár. Ez így együtt, már komoly mankót jelent.

– Petneházi Attila –








hirdetés