A norvégverő Kiss László nem temeti a válogatottat

Kiss László
Kiss László - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Reális esélyt lát a továbbjutásra a pótselejtezőn az egykori klasszis, Kiss László.

Ha magyar–norvég, akkor egy generációnak azonnal egyetlen név ugrik be: Kiss Laci! A Vasasban ismertté vált labdarúgó az 1982-es világbajnokság selejtezősorozatában mindkét meccsen két gólt szerzett Norvégia ellen és oroszlánrészt vállat abból, hogy a nemzeti tizenegy kijutott a vébére.

A budapesti Bozsik-program vezetőjével felidéztük az 1981-es oslói (1–2) és a budapesti norvégverést (4–1), majd megkérdeztük a héten lejátszandó két Eb-pótselejtező esélyeiről is.

Nagy volt az elvárás

– Fölidézve a harmincnégy évvel ezelőtti történéseket ilyenkor az szokott eszembe jutni, hogy sajnos vannak olyan korosztályok, akiket nem érintett meg a magyar futball pozitív része. Nekünk, akik a gyermeklabdarúgásban dolgozunk, azzal kell szembesülnünk, hogy a szülők sokszor nem is értik, mi mit is akarunk, mert ők kimaradtak már a hazai focisikerekből. Összehasonlítva a mostani kort a nyolcvanas évekkel, egyértelmű, hogy abban az időben sokkal több gyermek sportolt rendszeresen, mintegy két-háromszor annyian, mint most. Nehezen tudjuk visszacsábítani a srácokat, mert régóta nem volt kiemelkedő teljesítmény a labdarúgásunkban – fogalmazott az 59 éves szakember.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

A 33-szoros válogatott labdarúgó így emlékezett vissza a Mészöly-gárda sorozatára:

– Akkoriban egy feljövőben lévő norvég futballról beszélhettünk, ők az európai középmezőny aljáról kezdetek fölfelé kapaszkodni, mi pedig a középmezőny elején voltunk. Nem vertük rendszeresen a németeket vagy az angolokat, de érdekes módon a spanyolokat általában felülmúltuk. Nagy volt a tét az oslói meccsen, de ez csak utólag derült ki, mivel Norvégiában egyedül mi tudtunk nyerni, ez sem az angoloknak, sem a svájciaknak, sem a románoknak nem sikerült. Ez utólag azt eredményezte, hogy simán kijutottunk. A hazai mérkőzésnek még nagyobb volt a jelentősége, ugyanis ha nyerünk, kint vagyunk a vébén. Telt ház előtt játszhattunk, ahogyan a mostani válogatott is, ez 22 ezer nézőt jelent, a mi időnkben pedig hetvenezret, de akár félmillió jegy is elkelt volna 81-ben. Tehát óriási volt a várakozás. Nekünk állandó csapatunk volt, és mindig akadt egy olyan „ügyeletes” játékos, aki pluszt tudott nyújtani, ezzel megnyerve egy-egy meccset a válogatottnak. Svájc ellen Nyilasi Tibi, Románia ellen Fazekas Laci villogott, nekem pedig Norvégia jutott. Ez egyszerűen hangozhat, de ez így volt természetes.

A spanyolországi Mundialra kijutott gárda szövetségi kapitánya Mészöly Kálmán volt, segítőjét pedig Mezey Györgynek hívták.

Lesz-e egyéniség?

– Az a páros remekül egymásra talált. Teljesen más habitusú, más tudású emberek voltak. Azóta sem láttam olyan szakembert, aki jobb edzésgyakorlatokat tudott volna összeállítani Mezey Györgynél. Elképesztő tudás birtokában van Gyuri! Ez sokan vitatják, de én tudom, amit tudok, mert átéltem ezt. Mészöly Kálmán nagyon sok támadást kapott azokért a nem éppen szalonképes megnyilvánulásokért, amelyeket az ismert dokumentumfilmből ország-világ megismerhetett. Én azt mondom, hogy a magyar nyelvkultúrának ez is része, mégha nem is a legszebb, de mindannyian értettük, miről van szó. A Mészöly-féle győzni akarást, a megalkuvást nem tűrő hozzáállást Mezey nem tudta volna úgy közvetíteni felénk. Ez a két, egymástól teljesen elütő mentalitás vitt sikerre bennünket. Nagyszerű páros volt, egyikőjüket sem volna szabad elfelejteni, és mindkettő olyat tudott, amit a másik nem – mondta az egykori gólvágó.

Kiss László a csütörtöki és a vasárnapi meccsek előtt nem nevezhető borúlátónak, s egyáltalán nem temeti az esélyeinket.
– Kicsit értetlenül állok bizonyos megnyilvánulások előtt, ugyanis nagyon sokan teljesen lesajnálják a magyar válogatottat. Miért, a norvégok olyan fantasztikusak? Elnéztem az eredményeiket a selejtezők során, Máltát és Bulgáriát megverték kétszer és az olaszoktól éppen csak kikaptak, de ettől még nem beszélhetünk csodacsapatról. Fiatalok alkotják a keretüket, de semmi különös, úgy vélem, ennyit mi is tudunk. Ötven-ötven százalék az esély, ha most is lesz olyan egyéniségünk, aki magára vállalja a kulcsszerepet kint is és itthon is, akkor az a mennybe megy. Ha nem lesz ilyen játékosunk, akkor bajban leszünk.

HBN-Tamás Nándor



Sporthírek






hirdetés