Lokistává vált a brit nagykövet Debrecenben

Iain Lindsay 2016 óta az Egyesült Királyság Magyarországra akkreditált nagykövete. A magyar nyelvű szavalásairól híressé vált skót diplomata a Debreceni Nyári Egyetem hallgatójaként hosszú időt töltött városunkban, és életre szóló élményekkel gazdagodott. Karrierjéről és tapasztalatairól is beszélt a Naplónak adott exkluzív interjújában.

Szeptemberben hivatalosan is visszavonul a diplomáciától. Milyen érzések keringenek önben a távozás előtt?

Nincs okom panaszra. Egy csodálatos karrier áll a hátam mögött. Anno többek között azért is jelentkeztem a külügyminisztériumhoz, hogy bejárhassam a világot, és megismerjek más kultúrákat. Ez a vágyam azt hiszem, teljesült. Nagyszerű országokban élhettem remek embereket megismerve, nemes célokért dolgozva. Büszkeséggel tölt el, hogy munkáim során többször is találkozhattam őfelségével, a királynővel. Csodálatos hölgy, aki hatalmas erőről tett tanúbizonyságot bölcs szavaival, melyeket a jelenlegi vírushelyzet alatt Nagy-Britanniának címzett. 1993-ban egyébként ő maga is ellátogatott Budapestre, a vendégkönyvünkben azóta is őrizzük az aláírását. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen szakmát tudhatok magaménak. Nekünk, diplomatáknak néha kifejezetten összetett a feladatunk a különböző politikai helyzetek és konfliktusok kezelése miatt, de ezzel együttvéve is egy izgalmas utazásként tekintek az elmúlt négy évtizedre. Az előre eltervezett négy év helyett négy és fél év után távozom majd Budapestről, hiszen idén szeptemberben lesz kereken negyven éve, hogy diplomataként szolgálom a szülőhazámat. Maradhatnék még a diplomáciában, de azt hiszem, ez így szép és keretes.

Emlékszik még a kezdetekre?

Természetesen. 1980-ban, amikor csatlakoztam a külügyminisztériumhoz, egy nyelvi alkalmassági teszten kellett részt vennem. Az iskolai éveim során viszonylag rövid ideig tanultam idegen nyelvet, így engem is meglepetésként ért, hogy az egyik legmagasabb pontszámot értem el a teszten. A vizsga eredményeként öt világnyelv merült fel a jövőmmel kapcsolatban: japán, kínai, orosz, arab és koreai. Abban az időszakban Kínát még nagyon szürke, sötét hangulat jellemezte, Korea kissé elzárt volt a világtól, Oroszország pedig a hidegháború miatt rizikós terepnek számított diplomáciailag, így maradt az arab és a japán nyelv. Mindig is szimpatizáltam a japán értékekkel, így végül utóbbi mellett döntöttem. Az első kiküldetésem egyébként a kommunista, katonai közigazgatású Varsóba vezetett 1982-ben. Sokszor gondolok arra, mennyire rányomta a bélyegét az előző évtizedekre egy-egy nagy világesemény. A ’80-as évek a hidegháborúról, a ’90-es évek annak lecsengéséről szóltak, az ezredforduló elején pedig az iraki és afgán helyzet, illetve a szeptember 11-i terrortámadás került középpontba. A gazdasági válságot követően talán az előző évtized volt a legnyugodtabb, majd 2020-ban megérkezett a koronavírus.

Hogyan került Magyarország a látókörébe?

Először 2004-ben látogattam Magyarországra, amikor még a bukaresti nagykövetségen dolgoztam. A feleségem Londonból vezetett le egészen Budapestig, és ott találkoztunk. Emlékszem, leszálltam a Keleti pályaudvaron, és az első dolog, amire felfigyeltem, hogy mennyire nem értek semmit a reklámokból és plakátokból, amik az állomás környékén voltak. Már akkor elkezdett érdekelni a magyar nyelv. Beszélek japánul, franciául, románul, de a magyar egy egészen új dolog volt. Eldöntöttem, hogy amint lehet, jelentkezem a budapesti nagykövetségünkre. A brit külügyminisztériumban van egy idegen nyelvi központ, ahol a kinevezésem után el is kezdtem magyarul tanulni. Az első öt hónapomat Londonban töltöttem nyelvet tanulva, majd Pécsre és Debrecenbe jöttem intenzív nyelvtanfolyamokra. Célom volt vidéki városokba is ellátogatni, hiszen tudtam, hogy azt követően négy és fél évig Budapesthez leszek kötve.

Mi a véleménye Debrecenről?

Nagyszerűen éreztem magam a cívisvárosban. Csodálatos hely, tele kedves emberekkel. A nyári egyetem egészen fantasztikus élmény volt számomra. A fogadócsaládom egy pedagógus házaspár volt, akik valószínűleg egy egyetemista cserediákra számítottak. Ehelyett megérkezett hozzájuk a brit nagykövet. Egészen szürreális lehetett ez számukra, de mondanom sem kell, végtelenül közvetlenek és segítőkészek voltak a teljes ott-tartózkodásom alatt. Magyarul beszéltünk az étkezések alkalmával, reggel busszal mentem az egyetemre, este pedig villamossal vagy gyalog tettem meg a távot. Az Egyetemváros és a Nagyerdő környéke volt a kedvenc helyem. Lenyűgöző élmény volt, amit sosem felejtek el. A családdal azóta is baráti kapcsolatot ápolunk, és a szeptemberi visszautazásom előtt tervezem, hogy újból meglátogatom őket. Hétvégente túráztunk, vagy elmentünk egy helyi cukrászdába. Utóbbinak köszönhetően Debrecenhez köthető az is, hogy az epres kardinális szelet lett a kedvenc desszertem. Az egész várost sikerült megismernem. Mi több, Debrecen polgármesterével, Papp Lászlóval is baráti kapcsolatba kerültünk, aki megmutatta nekem a Nagyerdei Stadiont, így büszkén jelenthetem, hogy igazi lokistává váltam. Érdekes, hogy Nagy János, a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkár is lokista, így azóta is, ha összefutok vele, mindig együtt éltetjük a debreceni focicsapatot.

Nehéz volt megtanulni a magyar nyelvet?

A magyarok gyakran azt gondolják, hogy a nyelvük a világ egyik legnehezebbje. Ez Európára értve igaz is, de a világon azért jó pár nehezebb nyelvvel találkoztam. Ettől függetlenül ez egy igazi intellektuális kihívás volt. Harmincnyolc éve beszélek japánul, de a magyar nyelvtan még az övékén is túltesz. Jó néhány brit ismerősömnek van magyar felesége. Vannak, akik itt élnek már tíz-húsz éve, és mióta híre ment a nyelvtudásomnak, bizony sokszor panaszkodnak nekem, hogy problémát okoztam a házasságukban. Otthon ugyanis megkapják a párjuktól: ha a nagykövet pár év alatt így megtanult magyarul, ők sem hivatkozhatnak a nyelv nehézségeire.

„A nyelvtanulás nem csak a kommunikációról szól. Tanulni kell a helyi emberekről, a történelmükről és a kultúráról egyaránt. Az ember előtt rengeteg új lehetőség nyílhat meg egy nyelv megtanulásával.”

A magyaroknak egyedi nyelvük és történelmük van, így itt hatványozottan fontos a kultúra elsajátítása is, hogy megértsük, milyen is a magyar virtus. Éppen ezért is jött jól a szépirodalom és a versmondás.

Miként vált szavaló diplomatává?

A versek szintén Debrecenhez köthetők. A nyári egyetem oktatójával, Mészáros Csabával baráti a viszonyunk. Ő volt az, aki a politikai és gazdasági nyelvezet elsajátítása mellett azt tanácsolta nekem, hogy egy kis kulturális szókincset is tanuljak magyarból. A könyvek lefordítása borzasztóan időigényes lett volna, így jöttek szóba a versek, amelyeket azóta is olvasok és tanulok. Az előző állomáshelyeimen sosem tanultam a költészetről. A budapesti követségen való kezdésem után pár héttel volt a magyar költészet napja. Ekkor a kollégáim – tudván, hogy ismerkedem a magyar szépirodalommal – azt tanácsolták, hogy szavaljak el egy verset. Elsőként József Attila Tavasz van! Gyönyörű! című költeményére esett a választásom. A fogadtatás olyan pozitív volt, hogy onnantól kezdve szokásommá vált egy híres költő halálának évfordulóján vagy egy nagy esemény apropóján elszavalni egy verset, vagy felolvasni egy történetet. Most például Esterházy Péter július 14-i évfordulójára készülök egy kis felolvasással angolul és magyarul is, hiszen néhány könyve a mi nyelvünkön is megjelent.

Melyik az önhöz legközelebb álló költemény?

Nehezen tudnám megmondani, melyik a személyes kedvencem, költőként Radnóti Miklóst kedvelem leginkább, a kedvenc versem azonban azt hiszem, Juhász Gyula Milyen volt című műve.

„Milyen volt szőkesége, nem tudom már, / De azt tudom, hogy szőkék a mezők, / Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. / S e szőkeségben újra érzem őt.”

Egyszerűen gyönyörű ez a mű. Ahogy maga az ország is. Szeretem az itteni embereket, a helyi atmoszférát, a feleségemmel lejárunk a Balatonhoz, Egerbe, és Debrecen is nagyon a szívemhez nőtt. Nehéz lesz elköltöznöm innen szeptemberben. Biztosan visszatérek még Magyarországra, hiszen otthonomként tekintek már erre a helyre, és azt is el tudnám képzelni, hogy itt éljem le életem hátralévő részét.

Péter Szabolcs

Névjegy

Név: Iain Ferrier Lindsay

Születési hely, idő: Falkirk, 1959. március 9.

Karrier:

Diplomata

Tokió

Hongkong

Canberra

Nagykövethelyettes

Románia

Hongkong

Nagykövet

Bahrein

Magyarország