Már az ókori egyiptomiak is rájöttek arra, hogy talán nem kellene minden egyes együttlét után gyereksírást hallgatni, ők a méz és kötszer kombinációját alkalmazták, hogy a nem kívánt spermák a vaginán kívül maradjanak. Ugyanez a probléma az ókori görögöknél is felmerült, ők egy növényt használtak, ami aztán annyira bevált, hogy ki is pusztult az országban. A történelem során aztán sorra fejlesztettek ki újabb hatásos és kevésbé hatásos eszközöket és módszereket. A legnagyobb fordulópont 1965-ben volt, amikortól Amerikában minden egyes államban lehetett legálisan fogamzásgátló tablettát szedni.
Kezdjük!
Itt látható egy római bronz pesszárium. A tudósok szerint elég fájdalmas lehetett ezzel az együttlét.
Jean-Jacques Casanova (1725 – 1798) (balra) éppen egy óvszert fúj fel.
Az 1800-as évek végére datálják ezt az (inkább kínzóeszköznek tűnő) pesszáriumot.
Az 1900-as években a szivacsokra esküdtek, az alábbiak mutatunk egy szivacslabdát, ami felhelyezve fogamzásgátlóként funkcionált.
Így nézett ki egy óvszer 1910-ben.
A modern fogamzásgátlók elődjeit Dr. Marie Stopes (1880-1958) fejlesztette ki. 1921-ben máér klinikát nyitott Londonban, az alábbi fotón pedig egy olyan pesszárium látszik, ami spermiciddel gyilkolta a nem kívánt spermákat.
Ezek pedig szintén Stopes által fejlesztett eszközök.
1920-tól a pesszáriumokat gumiból, fémből vagy üvegből készítették és már úgy fejlesztették őket, hogy az eszköz ne tudjon “elveszni”.
Az alábbi fém változatot egy német cég (Rauch) gyártotta.
Az alul látható gyűrű a német Ernst Grafenberg találmánya. Felhelyezés után éveken át bent maradhatott. A selyemből és ezüst drótból készült eszköz működése elve az volt, hogy meggátolta a a frissen megtermékenyített petesejt beágyazódását.
Így tesztelték az óvszereket 1935-ben.
1965-ben pedig megérkeztek a tabletták.
