„A dal ne holt kincs legyen a láda fenekén”

„A dal ne holt kincs legyen a láda fenekén”
© Fotó: Matey István
Debrecen – Ekképp írta Kodály a dalról, hogy élő, eleven élet maradjon a mai emberek ajkán.

– Ez nem népdal, kedveseim, tipikus magyar nóta, egy édes példa arra, hogy az pedig nem érint lelki mélységeket – ekképp beszélt Bencze Lászlóné dr. Mező Judit nyugalmazott főiskolai tanár, népzenekutató a közelmúltbeli bárándi citeratáborban vendégeskedve, amikor megérkeztünk az előadására. A táborlakók gyorsan a kezembe nyomtak egy kottát, aztán lassan körvonalazódott, ahogy az El kell menni katonának kezdetű, saját gyűjtésű népdalról folyt a diskurzus, s arról, hogyan alakult aztán nótává, és melyek azok a jegyek, amelyek megkülönböztetik tőle.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Aztán közösen elénekelték, elciterázták, miközben óvatosan megbökött a mellettem ülő, mintha csak azt mondaná, tessék énekelni! Mert a hangszeres játék, az éneklés, különösen a közös éneklés gyógyító hatású – mondja Judit néni. Ő csak tudja, hiszen már dédmamája is zongorázott, a zenétől soha egy percre sem távolodott el. Kodály Zoltán személyesen küldte Debrecenbe tanítani, hogy az alapoknál kezdve ismertesse meg a népzenei örökséget.

Akár egy biblia

Hogy mi volt a haszna az úgynevezett „ladányi könyvnek”, amely az 1971-ben kezdődött népdalgyűjtő program eredményeképp született és a Püspökladány környéki népzene legtipikusabb formáinak bemutatását tette lehetővé? Tanúi lehettünk, de Judit néni ki is fejtette.

– Nemcsak tudományos szempontból volt nélkülözhetetlen – hiszen előtte 1926-ban készült ilyen kiadvány –, hanem nagyon nagy gyakorlati haszna is volt. Kétszer nyomták újra, úgy kellett keresgélni, szinte bibliaként használták az akkortájt megalakuló röpülj páva körök, amelyek enélkül nem tudták, milyen helyi dalokat kezdjenek énekelni. Nehogy magyar nóta kerüljön a műsorba! – mert bizony van, aki ma sem tudja különböztetni a nótát a népdaltól. Szenzációsan előretekintőek voltak a Hajdú-Bihar megyeiek! Különösen Matolcsy Lajos püspökladányi népdalkedvelő tanácselnök, aki lehetővé tette, hogy megkezdjem a gyűjtést – mesélte. Magáról a gyűjtés körülményeiről Sándor Mária tollából olvashatunk a berettyóújfalui múzeumi évkönyvben sok érdekeset, ám annak is a magva az, hogy az idegen, falusi emberek mindig elfogadták Benczénét.


Bencze Lászlóné dr. Mező Judit Bencze Lászlóné dr. Mező Judit ©

– Még él bennem a gyűjtés élménye. Talán azok az egyszerű falusi emberek érezték rajtam az őszinte érdeklődést. Szóba elegyedtek velem, kedvesen, szívesen meséltek az életükről, végül énekeltek nekem.

Ha Kodály láthatná…

Jó érzés lehet ma népzenét tanítani, amikor még a televízió is küldetésének tekinti az efféle műsorok sugárzását – vetjük fel.

– Nagyon örülne Kodály, ha látná, milyen jó pozícióban van a népzene. Erről szólva készítettem egy tanulmányt, amelyben így fogalmazok: „A népzene iránti érdeklődés nőttön nő…” – Kodály Zoltán tette ezt az örömteli megállapítást 1937-ben, A magyar népzene című, máig irányt mutató nagy tanulmányában. Bizonyára örömmel töltené el, ha ma körülnézve látná, hogy amiről hajdan álmodott, az megvalósulni látszik. A népdal, a népzene bekerült mára az iskolai oktatásba, ezáltal szervesen beilleszkedett az egész társadalomba, és eljutott még oda is, ahol sosem volt jelen. Bő száz éve érik már ez a folyamat. Már Csokonai leírja 1803-ban, hogy „Hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonost…” Kölcsey is megállapítja 1826- ban, hogy „…a való nemzeti poézis szikráit a köznépi dalokban kell 9 nyomozni”. Liszt Ferenc is szándékozott megismerni a magyar falusiak zenéjét. Mégis Kodálynak és Bartóknak kellett eljönnie ahhoz a huszadik század elején, hogy a magyar népdalt a maga igaz valójában felmutassák, fontosságára felhívják a figyelmet, megismertessék és népszerűsítsék a hazai közéletben. Ez volt a magyar népdal igazi felfedezése. És ma?

A televíziós Fölszállott a páva – verseny nagy sikere, hatalmas nézőszáma azt igazolja, hogy igen sokakban még és már elevenen él a magyar néphagyomány szeretete, tisztelete. Sokakban erősödött meg az az érzés, hogy énekelni jó, közösen énekelni még jobb. Hogy nemzeti kultúránk nagy érték. És ezeket a sajátosan magyar értékeinket felmutatva foglalhatjuk csak el a bennünket megillető helyet az európai népek nagy családjában. Igen örvendetes, hogy az MTV folytatta a népzenei tehetségkutatót, melynek során még többet meríthetünk a bartóki „tiszta forrásból”, és valóra válthatjuk Kodály intelmét: „A tűznek nem szabad kialudni!” – fogalmazott Benczéné, aki akkor azt kívánta, hogy a páva repüljön be jelképesen minden ember szívébe, vigye oda gyönyörű néphagyományunk minden szépségét, a dal és tánc adta sok-sok örömet, felszabadult boldogságot. S hogy ez hamarosan valóra válhat, mi sem bizonyítja jobban, mint az aktuális hír: a mindennapi ének is része lehet az általános iskolai oktatásnak.

– Barak Beáta –


Méltóképp tovább

A 20. század első felében Bartók Béla Békés megyei, Kodály Zoltán nagyszalontai és Gyula-környéki, Ecsedi István és Lajtha László hortobágyi gyűjtései egyre nagyobb örömmel töltötték el a népzene igaz barátait. Majd eljött az ideje a köztük elterülő alsó-bihari táj feltárásának, amit Békéstarhos és a Zeneakadémia neveltje, Benczéné dr. Mező Judit folytatott fáradhatatlanul és eredményesen, bizonyítva, hogy a 20. század második fele méltóképpen viszi tovább a „nagy elődök” munkáját, a feltárás és közkinccsé tétel történelmi feladatát.”

Zichy Géza estélyén…

Bencze Lászlóné dr. Mező Judit elei sárréti lakosok voltak, Füzesgyarmat, Vésztő, majd az 1800-as évek második felétől szeghalmi kötődéssel. A hétgyermekes vésztői lelkész, Csák János egyik fia, dr. Csák István ebben az időben lett Szeghalom község orvosa. Feleségét még egyetemi évei alatt Kolozsvárott ismerte meg, aki az ottani Zenede zongoratanárnője volt. Liszt Ferenc barátjának és tanítványának, Zichy Géza grófnak zeneestélyein ismerkedtek össze, ahol a kamarazenélésben mindketten részt vettek, mivel a doktorjelölt jól fuvolázott. A családban ettől fogva a klasszikus kamarazenélés, a zene szeretete folyamatosan hagyományozódott generációkon át egészen máig, a hatodik nemzedékig.

Névjegy: Bencze Lászlóné dr. Mező Judit

  • Debrecenben él
  • születés: 1933. Szeghalom
  • család: özvegy, 3 gyereke, 6 unokája, 7 dédunokája van
  • A Zeneakadémián tanult, majd a Kossuth-egyetemen doktorált néprajz szakon
  • A népdalgyűjtésen kívül egyebek között a Debreceni Népi Együttes vezetője, valamint a Virágkarnevált szervező bizottság zenei munkatársa volt.
  • A máig játszott virágkarneváli nyitó fanfárt ő írta.

 



Sporthírek






hirdetés