Olvasói levél: Bizony mentális zavarok...!

Debrecen - A DVSC labdarúgó csapatának ez évi gyászos szereplésével kapcsolatban egyre több véleményt lehet olvasni. Nálam kiverte a biztosítékot Kondás Elemér nyilatkozata, hogy mentális zavarok miatt rossz az idei eredmény! Bár ő a játékosok teljesítményére értette a mentális zavart, de szerintem ez elsősorban az MLSZ re – mert fejétől büdösödik a hal -, másodsorban a magyar edzőkre vonatkozik, tehát Őrá is!

Kezdjük az MLSZ-el! A labdarúgás mélyrepülése Magyarországon akkor indult meg, amikor nem a szakértelmet, hanem a pártállás, a haveri, baráti viszonyok alapján kapták a szövetségben a helyeket funkcionáriusok. Elnézve a névsort, édes kevés köztük az igazi szakember, de van ügyvéd, vállalkozó stb., olyanok akik nem sokat rúgtak azelőtt labdába. Ez nem csak a mai vezetőkre vonatkozik, hanem évtizedekre visszamenően így volt. Elnézték a hanyatlást, most pedig hoztak – a szakmai felkészültségüknek megfelelő jogi formulákat, melyekkel elüldözik a futballszerető embereket, és teljes érdektelenségbe fullad még az a gyenge teljesítmény is, amely a mai labdarúgást jellemzi. Épülnek az új stadionok, de kiknek? Még egy pár „jogi lépés” és üresek lesznek a pályák.

Mentális problémák vannak a mai edzői társadalomban. Nem lehet tudni, hogy a képzésüket ki, hogyan állította össze, amely alapján licencet lehet szerezni a hivatásuk gyakorlásához, de sem érzést, sem „mentális” tudást nem!

A mai magyar labdarúgók kitűnőn tudnak ugrálni, talajtornázni, de labdát kezelni, cselezni és főleg kapura lőni nem! Még a 11-es rúgás is probléma manapság. Olvasom, hogy egy akadémiában a gyerekek unottan dolgoznak, nem fűlik a foguk a gyakorlatokhoz, de így-úgy – ha apukának befolyása van – képzett labdarúgóvá válnak, és még játszani is fognak valamilyen csapatban. Az edzők mentálisan nem készítik fel a jövő sportolóit, de szakmailag sem.

Szerencsém volt 1950-ben megismerkedni a futball mestereivel. A katonaságnál Czibor Zolival egy emeletes ágyban aludtunk, így később, amikor szinte hetente Budapesten jártam és a Margitszigeti Nagyszállóban szálltam meg, ott lehettem az aranycsapat összetartásán, és beszélgethettünk. Ott hallottam, hogy a Puskás öcsi késő estig gyakorolta a szabadrúgást, a 11–es rúgást, úgy, hogy a kapura felszereltek egy táblát méterenként beszámozva, és Ő a kért számra rúgta a labdát. Nem fölé, nem mellé, bele a számmal jelzett kockába.

Később, olvastam Dudzsák Balázsról, aki otthon édesapjával késő estig gyakorolta a szabadrúgást. Ennek köszönheti, hogy Európa hírű és keresetű labdarúgóvá válhatott.

Térjünk vissza Kondás Elemérre. Igazat mondott a mentális zavarról. Az az edző, aki a pálya széléről nem veszi észre, hogy játékosa szenved, erőlködik a pályán és egyik szabálytalanságot a másik után követi el, sárga lapot kap, de mégis tovább játszatja megvárva míg kiállítják, az néz, de nem lát.

Az egész labdarúgásra – így a DVSC re is – rányomja a bélyegét és a magyar válogatottra is kihat –, hogy a képzés gyenge! Érdekes felvetése volt itt egy olvasónak: Dombi Tibi miért nem megy ki mondjuk spanyol csapathoz az edzésmódszereket ellesni. Ez is egy megoldás lenne, de a végső: felülről átalakítani a vezérkart, szakembereket tenni a helyükre és a jelenlegieket végleg nyugdíjba küldeni.

- Lengyel Zoltán, Debrecen -