Mihály-napi vásár 1988-ban – 36 éve még Debrecen belvárosában tartották - fotókkal

Ember ember hátán – ezzel a címmel közölt cikket a Hajdú-bihari Napló 1988. május 9-i száma a tavaszi Mihály-napi vásárról, amelyet a Csapó utcán és a Burgundia utcán tartottak.

Szekrények, kazetták, irhakabát a Mihály-napi vásáron

– A megafonokból szólt a lakodalmas rock, a léggömbárusok körül gyerekhad ráncigálta a szülők ruháit. A vásárcsarnok mögött poros ülőgarnitúrák, kolóniás utánzatú szekrénysorok kellették magukat, a Burgundián kazettahad állította meg az arra tévedőt. A szőrme- és a bőrárusok már tíz óra tájban leértékelték a portékájukat. Volt irhakabát féláron – nem is ért többet –, pulóverturkáló és műfarmer – jelentette tudósítónk a maitól talán annyira nem is különböző állapotokat.

Cikkében kiemelte, a városi tanács azzal a céllal hozta létre a vásárt, hogy a népi iparművészetnek teret adjon, ennek ellenére ezekből az árukból volt a legkevesebb. Kémery Tibor piacfelügyelő a következőképpen fogalmazott: – Idén mintha kevesebb lett volna az előkészületekkel együtt járó balhé. A vásárosok is rájöttek arra, hogy nem bántják egymást, hiszen úgyis találkoznak a jövő héten az ország másik végében. Most inkább összefogtak. Árkartellbe tömörültek és kínosan vigyáztak arra, hogy nehogy egymásnak aláígérjenek. Közel négyszázötvenen kértek helyfoglalási engedélyt, de szép számmal jöttek olyanok is, akik nem rendelkeztek ezzel a papírral.

A nagyvásár költségei

A piacfelügyelő a szervezők bevételeiről és költségeiről is részletes tájékoztatást nyújtott. – Négyzetméterenként és naponta 30 forint a helypénz, és erre még rájön az áfa is. Nem tudom, hogy a végelszámolásnál mennyi lesz a haszon, hiszen sok a kiadás. A bevételből kell fedezni a különböző szervek munkáját, így mi fizetjük a rendőröket, a közterület-felügyelőket, vállalni kell a takarítás költségeit, a buszok új útvonalának anyagi vonzatait, a közlekedési lámpák átállítását és a különböző jelzőtáblák kihelyezését, így aztán majd a jövő héten tudjuk megmondani, hogy jutott-e, vagy maradt is valami. Szerintem az utóbbiból nem sok – mondta Kémery Tibor.

Újságírónk szerint amiből sok volt, az a silány, értéktelen, üzletek polcaira még véletlenül sem kikerülő portékából, illetve a hurkából, a kolbászból, pecsenyéből, meleg sörből és üdítőből, miközben kevésnek tűnt a parkoló, a szemetes és a nyilvános illemhely.

Fokozott ellenőrzés, magas árak, csődöt mondott közlekedés

Mint arról nemrégiben beszámoltunk, a NAV Hajdú-Bihar Vármegyei Adó- és Vámigazgatóságának munkatársai idén május 11. és 12. között a debreceni Mihály-napi vásáron és annak környékén ellenőrzik a kiskereskedőket, a vendéglátókat és a szolgáltatókat.

1988-ban sem vették félvállról a kifogástalan működést, a korabeli Napló szerint a vásár első napján, szombaton reggel kilenckor Nagy Mihály, a városi tanács osztályvezetője megbeszélésre invitálta az ellenőröket, akik között ott voltak a gazdasági rendészet és a pénzügyőrség illetékesei is. 

– A rövid eligazítás után közel negyven társadalmi aktíva vette nyakába a belvárost és megpróbálta felderíteni a zavarosban halászókat. Délutánig kevés eredményről számoltak be. Pontosabban: rend uralkodott a területen. Igaz, szemet hunytak néhányszor, ha a kereskedőnél hiányzott a beszerzési bizonylat. Az egyik ellenőr úgy fogalmazott: az árak korrektek voltak – jelentettük. 

Az árakról a riporterünknek azonban más volt a véleménye, a minőséghez képest magasnak találta őket. – A több ezer kalózkazetta eredetét sikerült bizonyítani szinte minden árusnak, ettől függetlenül láttam videókazettát ötezerért és lézerlemezt háromezerért. Ez utóbbi a bolti ár kétszeresénél is magasabb – ismertette a számokat.

A körülményekről azt írta, már pénteken csődöt mondott a közlekedés a belvárosban, mindenki az irányító rendőrt szidta. – A Csapó utcaiak nem tudták hol elhelyezni saját gépkocsijaikat, a vendéglátó helyek szombat este megteltek vastag pénztárcájú vásárosokkal. A pénz örök körforgása Mihály napon sem állt meg Debrecenben – összegezte tapasztalatait.