2008.03.31. 10:04
Nem volt láblógatós meccs
<p>A kereken huszonöt tagot számláló balatonfüredi tábor – köztük szemrevaló menyecskék, síppal-dobbal, tán még nádihegedűt is magukkal cipelve, nagy ricsajt csaptak a bujtosi csarnokban.</p>
Lerítt róluk: itt csak a Balaton KC nyerhet! Igaz, ami igaz: a szünetben egy bajuszos, vendégségbe érkező úriember már azon zsörtölődött: „Gyengék vagyunk, tesókám...” Ekkor a Nyíregyházi KSE élvonalbeli kézilabdacsapatával szemben csupán négy góllal vezetett az a látogató, amelynek játékoskeretének minősége magasan veri az alsóházi riválisokét. Ekképpen az is díjazandó a megtizedelt nyírségi egylettől, hogy az utolsó negyedóráig szorongatta az ellent – a vereséget (28–37), persze nem tudta elkerülni.
– Azt gondolom egy olyan füredi csapattal szemben tudtunk a hajráig partnerek lenni, amelynek tagjai közül jó néhányan megfordultak a válogatottban – summázott Bartha Dénes, az NYKSE edzője.
Mohácsi, a profi |
Tény és való: az exnyíregyházi Mohácsi Árpád az első perctől nagy ambícióval |
küzdött, folyamatosan biztatta társait. A lefújást követően fejből vágta
lőtt góljai számát, sőt hajszálpontosan megmondta: mennyi „dugót” szerzett
Kotormán Attila. Bár, a füredi nehéztűzér nyilván túljár már a zeniten
– változatlanul profi a hozzáállása.
– Kis túlzással azt is mondhatom, Kotormán Attilát és Mohácsi Ápit én még az életben nem láttam így hajtani: ketten együtt tizenkilenc gólt lőttek, halálosan komolyan vették a feladatot. Lehet, könnyebb meccset vártak, majd ráéreztek, hogy ez nem egy láblógatós hatvan perc lesz számukra, ebben azért nekünk is részünk volt. Úgy vélem, jól választottuk meg a védekezést, ennek köszönhetően a kapusaink is többször hárítottak, különösen Kőrizs Istvánt teljesítményét emelném ki. Örülök, hogy végre Ulics István is bátrabban vállalkozott támadásban, míg Bancsók szépen dolgozott: kilencszer talált be, ami az NB I-ben figyelemre méltó tett.
- Koncz Tibor -