2013.04.11. 01:28
EMBERHÁTRÁNYBÓL GÓLELŐNY: SZTK-Erima – Duna FC Tatabánya 1-0 (0-0)
Újabb hatpontos rangadót nyert csapatunk, és nem is akármilyen körülmények között. A meccs előtti felhőszakadás és a magabiztosan kezdő egykori NB I.-es ellenfél mellett egy gyors kiállítás nyomta rá bélyegét a hétközi 90 percre.
A kitörő Csoviccsal szembeni szabálytalanság miatt kiállított középhátvédünk kiesése teljesen felborította az eltervezett taktikát. A gyors átszervezést követően a védelmünk viszonylag jól zárt, az emberhátrányt a középpályás és támadójátékunk sínylette meg. A már megszokott agresszív, egész pályás védekezés nem működött, teljesen magunkra húztuk az ellenfelet. A pályán a vendégek akarata érvényesült, akik a létszámfölényt mezőnyfölényre, és néhány elképesztően nagy helyzetre váltották. Az önfeláldozó védőmunka mellett többször bizony csak a szerencse segített.
A szünet első perceit a szakmai stáb a kispadon töltötte, és csak később mentek be a játékosok után az öltözőbe. Hogy bent mi hangzott el, nem tudjuk, de a kupaktanács, és a rövid feltöltődés megtette a magáét! A második félidőre érkező szurkolók a játék képe alapján nem gondolhatták, hogy emberhátrányban vagyunk. Újra a „régi” csapat volt a pályán, amely létszámbeli hátrányát mentális fölénnyel ellensúlyozta.
Az önfeláldozó védekezés mellett varázsütésre megmozdult a labda, bejöttek a passzok, a cselek, és végre voltak helyzeteink. A mérkőzés 53. percében pedig Besztercei kapáslövésével a vezetést is megszereztük.
A régi szurkolói közhely szerint egy hazai gól mindig jót tesz a meccsnek. Most sem történt másképp. A hátralévő mintegy 40 perc, küzdelmes, lüktető, jó színvonalú játékot hozott. A mieink utolsó erejüket latba vetve próbálták tartani és növelni az előnyt, a vendégek pedig „tették a dolgukat”, de csak újabb helyzetekig jutottak. A fordításhoz szükséges „plusz” ezúttal hiányzott a játékukból. A szinte tapintható feszültség a gyakran előkerülő sárga lap ellenére sok szabálytalanságot, reklamációt eredményezett.
Emberhátrányban játszva, erős ellenfelet győztünk le. Ehhez a lábak és a fejek mellett a szívekre és a lelkekre is nagy szükség volt. A légiósokéra, a szurkolókéra, mindenkiére. Ötből öt tavaszi győzelem után kijelenthetjük, hogy jó úton járunk.
És még egy mondat a végére: A győztes csapat játékosai az „utánpótlás szektort” külön pacsikkal üdvözölték. Azt hiszem, erre mondják: CSAPAT.
