Csatázik az ész a szívvel

Menni, vagy nem menni? Vinni, vagy nem vinni? Nagyon sok kisgyermekes családban rendszeresen elhangzanak a hamleti kételkedéshez hasonló kérdések, hiszen fontos dologról kell dönteni. Mégpedig arról, hogy az új családtag megszületése után az anyuka menjen-e vissza dolgozni, vagy ne, vigye-e a bölcsődébe a kisbabát, vagy maradjon még vele otthon.

Valóban nem könnyű megválaszolni a kérdéseket, hiszen az ész és a szív könyörtelen csatája játszódik le az apukákban és az anyukákban. A józan ész ugyanis azt mondja, hogy a családban minden felnőtt keresetére szükség van, nem szabad veszni hagyni a biztos munkahelyet, épp ezért a kicsinek irány a bölcsőde.

Megszakad azonban az anyai szív, ha arra gondol, hogy csak reggel és este láthatja gyermekét, napközben mások babusgatják, mások nézhetik és élvezhetik fejlődésének minden pillanatát. Másokra mosolyog, másoknak gügyög a csöppség, s talán az első lépéseit is éppen a gondozó nénik felé fogja megtenni.

Lehetne hosszan ütköztetni a szív és az ész érveit, de ezt a küzdelmet minden szülőnek magában kell lejátszania. Megnyugtatásul több évtizednyi tapasztalat alapján csak annyit mondhatok: az ember értéke nem azon múlik, hogy már hat hónaposan bölcsődébe vitték, vagy jó pár évig otthon nevelték.

• Szükség van a bölcsődékre
• A „gyerekek” gyerekei is oda járnak
• Kinyíló „Hétszínvirág” Záhonyban

- M. Magyar László -