Az esélytelen

Michelisz Norbert idén harmadszor lett a túraautózás királya, miután megvédte bajnoki címét az FIA TCR World Tourban. Először 2019-ben volt az akkor még WTCR néven futó bajnokság győztese, amivel magyar autósport-történelmet írt, hiszen hazánk első bajnoki címét szerezte világszintű mezőnyben négy keréken – kettőn Talmácsi Gábor volt az első, aki motoron lett világbajnok 2007-ben.

Michelisz 2019 után 2023-ban ért fel újra a csúcsra, idén pedig úgy védte meg a címét, hogy az elsőtől az utolsó versenyhétvégéig végig ő állt a tabella első helyén. Immáron háromszoros bajnokként a túraautózás legendái közé emelkedett, korábban csak a francia Yvan Muller, az argentin José María López és a brit Andy Priaulx tudott ennyi bajnoki címet szerezni. Aki a Formula–1-en túl is követi az autósportot, annak ezek a nevek nem csengenek ismeretlenül, López például úgy volt háromszor túraautó-bajnok, hogy a ralilegenda Sébastien Loeb volt az egyik legyőzött csapattársa.
Az, hogy Michelisz negyvenéves korára velük egy polcra került, az valószerűtlen, mesébe illő történet. Huszonegy éves volt, amikor életében először vezetett versenyautót, addig csak szimulátorozott, míg a legnagyobb riválisai akár már öt-hat évesen gokartoztak. Ekkora hátrányból indulva egy világbajnoki címet szerezni is párját ritkító sikersztori, nemhogy hármat. Michelisz útja inspiráló, azt üzeni, hogy 

A sport igazi varázsa valahol erről szól. A Dávidokról, akik a Góliátok között tudnak maradandót alkotni. Akik az összes buktató ellenére is az út végére érnek. Akikről senki sem hitte volna, mégis megcsinálják. Michelisz a makaói szezonzáróról hazatérve mesélte, hogy amikor egyetemistaként a pécsi albérletben még csak szimulátorozott, akkor már cikinek érezte azt mondani a barátainak, hogy autóversenyzőnek készül. Annyi idősen ez az álmodozás már nevetség tárgya lett volna. Ma már nemcsak autóversenyző, hanem a legnagyobb bajnokok egyike.

Michelisz az első győzelme után az első világcsúcsát megúszó Milák Kristóf mögött dobogós volt idehaza a 2019-es Év sportolója-választáson. Tavaly a második bajnoki címe után a jelöltlistára sem került fel, így szavazni sem lehetett rá. Idén talán nem feledkeznek meg róla, mert a sport legszebb üzenetét közvetíti: az esélytelenből is lehet esélyes. Mennyivel felemelőbb út ez, mint amikor a toronymagas esélyes tékozolja el a lehetőségeit. Olimpiai aranya nincs, én mégis inkább Micheliszre szavaznék.