Hátrálva, de sebesen

Van olyan, hogy leül az ember meccset nézni, de aztán ráébred, hogy valami egészen más sportágat lát, mint amire számított. Persze ha nem lennének a foci megcsúfolásának értékelhető mérkőzések, talán kevésbé lenne élvezhető az igazán jó futball is. Mondhatni, még a nézőnek tesznek szívességet a kritikán aluli teljesítményt nyújtó csapatok. Egy szó mint száz, előfordul, hogy az ember figyelme elkalandozik, és tudatalattija valami érdekeset keres. Néha azon kapom magam, hogy érdeklődve figyelem a bíró tevékenységét, azon belül is nagy izgalommal a hátrafelé futást. Bizonyára csak gyakorlás kérdése, hogy esés nélkül, mégis jó tempóban közlekedjen így valaki, de tagadhatatlan, hogy sportértékkel bír.
A játékvezetőnek persze jószerével munkaköri kötelessége, hogy időnként hátrafelé fusson, tán még korkedvezményes nyugdíjra is jogosít, ha pályája során egy bizonyos távot így tud le. Ami az egyiknek munka, az a másiknak szórakozás.

Így nem csoda, hogy tekintélyes méretű a hátrafelé futók tábora. Mint olvasom, sok távon tartanak számon világrekordot is. (A gát- és az akadályfutás egyelőre szűz terület, talán még nem érett meg rá az emberiség. Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy rövidesen valóságshow-t forgassanak ebben a témakörben.) A világcsúcsidőket böngészve világos, hogy az átlagember előre sem tud olyan gyorsan futni, mint a nagymenők hátrafelé. Az már szinte szóra sem érdemes, hogy vannak olyan elkötelezett hátrafelé futók, akik a 100 kilométeres és a 24 órás ultratávot is így teljesítik. Le a kalappal előttük. Esetünkben mögöttük.

Talán mondani sem kell, 

a hátrafelé futás állítólag nagyon egészséges, az Achilles-ín-problémákkal küzdőknek különösképp ajánlott. 

És bizonyára mentálisan megerősíti az embert, ha tolatva lefut száz kilométert. Aki nem szeret a menetiránynak háttal utazni, az óvatosan vágjon bele ilyesmibe.

Az amatőr futóversenyek sajátossága, hogy sok furcsa szerzet színesíti a mezőnyt a jelenlétével. A bevásárlókocsival futó maratonista éppúgy hozzátartozik a látképhez, mint a teljesen felszerelt tűzoltó vagy akár a két lábon járó bűvös kocka. Méltatlan volna elfeledkezni a mezítláb futókról. Ők is komoly figyelmet érdemelnek ki a futótársaktól. Állítólag nagyon egészséges mezítláb közlekedni, de akiket a sportcipőipar egyszer behálózott, azok nehezen szabadulnak komfortos rabságukból. Ők csak álmukban futnak hátrafelé. Persze mezítláb, miközben játékvezetői sípszóval jelzik jöttüket.