Az esések ellenére is elszánt a 13 éves szoboszlói díjugrató

A 41. Kösely Kupán 110 centiméteres díjugratást Sass Laura, a 13 hajdúszoboszlói díjugrató nyerte, valamint az őshonos kategória különdíját is ő zsebelhette be Titok névre hallgató lovával. A fürdővárosban Eliza Lovastanyáján látogattuk meg a fiatal tehetséget, aki elmondta, a lovaglás már egészen kicsi kora óta érdekli, 3 évesen már nyeregbe pattant. – Rendszeresen hatéves korom óta lovagolok, négy éve járok Elizáékhoz edzésekre – idézte fel. Három évvel ezelőtt, tízévesen kezdett el versenyezni, Titokkal pedig ez a második évük. Tavaly tették le a rajtengedélyvizsgát, azóta állnak rajthoz együtt az ötéves sárga kancával.

– Titok kanca és ló létére is nagyon rendes, kiemelkedően jó idegrendszere van, türelmes és tanulékony. Akármi van, elvállalja az ugrást, mindig átugorja az akadályt, nem áll meg egyszer sem, nagyon jó fej lónak számít – beszélt lováról Laura. Szinte nincs olyan nap az évben, amikor ne foglalkozna lovával, iskola után első útja a tanyára vezet, s itt van egészen estig, ő maga csutakolja és gondozza lovát, hiszen csak így alakulhat ki közöttük a valódi kötődés és jó kapcsolat. Hetente négy napot edz – ebből egy-két alkalom ugróedzés –, a maradék három napon futószáraznak, lovagolnak vagy csak pihennek. Természetesen ez az életvitel áldozatokkal is jár, hiszen kevés szabadidő marad minden másra, talán ebből is adódik, hogy Laurának csak lovas barátai vannak. Felmerül a kérdés, a tanulásra jut-e idő, azonban úgy tűnik, ezzel sincs gond, hiszen az előző tanévet is kitűnő tanulóként zárta az ifjú díjugrató. Kellenek is a jó jegyek, hiszen – egyáltalán nem meglepő módon – állatorvos szeretne lenni.

A korábbi nagy esésekről is mosolyogva beszélt Laura, ezek sem szegték kedvét, egy-egy törés után is csak az járt az eszében, mikor ülhet újra lóra. – Volt itt egy kis póni, vele 100 centiméteren versenyeztem, de belovaglás során itthon eltörtem a kulcscsontomat. Négy hét után levették a kötést, és az volt az első dolgom, hogy felültem Titokra. Amikor a pónival felbuktam, nem azért sírtam, mert fájt, hanem mert lovagolni akartam, nem akarok úgy lenni, hogy nem lovagolhatok – osztotta meg. Az ifjú díjugrató hozzátette: – Voltak kemény eséseim, volt olyan, hogy az ugrás közben elrepültem, kapaszkodni akartam, de befordultam a ló alá, az pedig a kobakomba belerúgott és megforgatott maga alatt. A ló jobban megijedt, mint én – emlékezett vissza.

Mostani kancájával is volt már nagy esése, ez azonban nem változtat a köztük lévő kapcsolaton. – Titok átugrotta az akadályt, de én már nem tudtam jól kiülni, akkor még nem voltam annyira stabil rajta. Ő átugrotta az akadályt, utána meg is állt, csak én már a levegőben voltam, a fedeles egyik végéből a másikba átrepültem – idézte fel. Mindezek egy perce sem tántorítják el őt, elszántan edz. Kell is, hiszen erre az évre célként tűzte ki maga elé, hogy a 120 centiméteren stabilan versenyezzen. Arra a kérdésemre, mit szeretne elérni ebben a sportágban, szerényen az felelte: amit a jövő hoz, de azért szeretne olyan versenyző lenni, mint az edzője.

Kiss Dóra