Doppingmentesen nyomta le (illetve fel) Európát

Hadházi Balázs aranyérmet szerzett a Kiskunfélegyházán megrendezett AWPC-WPC Európa-bajnokságon. A 32 esztendős fekvenyomó életének már fiatalkorától kezdve szerves része volt a sport és az aktív élet: síelt, hegyet mászott, mellette versenyszerűen kerékpározott. Mivel ezekhez alapkövetelmény a megfelelő erőnlét, így ennek fejlesztésére kezdett edzőterembe járni 13 éves korától, majd szép lassan egyre inkább az erőemelés világa felé fordult a figyelme. Erre többen is biztatták, mondván a testsúlyához, valamint alkatához képest meglehetősen erős, így 2017 környékén beadta a derekát és belevágott.

– Mivel edzőként dolgozok, tudtam, hogyan kell nekiállni a felkészülésnek, és így egyre jobban belemerültem. Mint mindenki, én is egy kis amatőr házi versenyen kezdtem, ahol meglepően jó eredményt értem el, amely komoly lökést adott – elevenítette fel a kezdeteket a Hajdú-bihari Naplónak Hadházi Balázs. – Az volt a célom, hogy jól teljesítsek a nagy nemzetközi versenyeken, ami sikerült is, hiszen tavaly világbajnoki harmadik lettem, míg idén júniusban aranyérmet szereztem az AWPC-WPC Európa-bajnokságon. Mínusz 100 kg-os súlycsoportban indultam, és 167,5 kilós eredménnyel zártam. Ez nem a maximális teljesítményem, de nem mindig azzal kell megnyerni a versenyt. Ahogy szokták mondani, a focit gólra játsszák, hát ez csak egy-null lett, de az eredmény ettől még szép, büszke vagyok arra, hogy szülővárosom, Debrecen sportsikereit egy Európa-bajnoki címmel tudtam gazdagítani – fogalmazott.

A június 22-26-a között lezajlott kiskunfélegyházi versenyre 18 országból 574 nevezés érkezett. Negyvennégy kilótól hatvanig négy kilónként emelkedtek a súlycsoportok, afelett pedig hét és fél kilóval. A férfiaknál 56 kiló volt a legkisebb és +140 a legnehezebb súlycsoport. Természetesen az évek száma szerint is voltak bontások, ám a nyílt kategóriában bárki indulhatott. Mivel nem volt felső korhatár, ezúttal egy 88 éves magyar versenyző volt a legidősebb, aki benevezett az Európa-bajnokságra.

– Én az AWPC-t, tehát a doppingmentes kategóriát nyertem meg. Számomra mindig fontos volt a tiszta, doppingmentes sport – szögezte le a civilben a Segner téri teremben edzőként dolgozó Hadházi Balázs. – Mindenkinek azt az igét hirdetem, ha valaki beleteszi a kemény munkát és hisz benne, akkor reális keretek között is el lehet érni a kitűzött célokat. Alaphelyzetben heti hat tréningem van, melyből kettő kifejezetten fekvenyomó edzés. Egy konkrét versenyre készülve általában hathetes programot állítunk össze, amikor heti három fekvenyomó edzést tartalmaz, ilyenkor minden mást a háttérbe szorítunk odafigyelve a testsúlyra és ha szükséges, kardióedzéssel módosítva azt. A mérlegelés a verseny előtti nap van, onnantól a megfelelő visszatöltésen van a hangsúly. Testsúlytól függ, mennyit érdemes visszanyerni ilyenkor, de arra figyelni kell, ne terheljük túl a diéta alatt összeszűkült gyomrot. Töltéskor fehérjében és szénhidrátban is gazdag ételeket fogyasztunk, illetve cukrokat, hogy az agynak is legyen megfelelő tápanyag. Ezen felül egész évben oda kell figyelni az egészséges táplálkozásra, hiszen a nem megfelelő bevitel az edzésmunkát teszi tönkre – taglalta.

A sportoló elmondta, a felkészülés mentális része legalább annyira fontos, mint a fizikális. Ahogy fogalmazott, az erő az edzésmunkának köszönhetően megvan, ám a végső helyezést az döntheti el, fejben mennyire összeszedett a versenyző. Példaként azt hozta fel, amikor az ember szervezete ki van merülve a 35-40 fokos melegben, egy élsportolónak akkor is meg kell próbálnia kihozni magából a csúcsteljesítményt, felülkerekedve a körülményeken.

A feknyenyomásban azt szeretem, hogy mindenkinek azonosak a feltételek: magunkkal, egymással és a súlyokkal küzdünk.

– A tökéletes gyakorlat csak maximális koncentrációval mutatható be, mert rengeteg szabálynak meg kell felelni, például a fenék kijelölt pozícióját fenn kell tartani az egész idő alatt. Tehát nem arról van szó, hogy csak befekszem a súlyok alá, aztán meg kinyomom, a szabályok betartásával a lábtól a fejtetőig rengeteg izom összehangolt munkája eredményezi a megfelelő gyakorlatot – magyarázta lendületesen.

Arra a kérdésre, hogy mennyire terheli meg ez a pénztárcáját, őszintén felelt: eddig önerőből fedezett mindent, de előbb-utóbb eljön az az idő – hiába van meg benne a továbbfejlődés lehetősége –, amikor ennek már olyan anyagi vonzatai lesznek, amit nem biztos, hogy tud vállalni. – Én és a pályatársaim ezt szenvedélyből csináljuk. Jövőre újra világbajnokság, de a nagy távolság miatti költségek komolyabb támogató híján már most fejtörést okoznak számomra. Van egy kis öt fős – Sebők András, Bara István, Mohamed Anwar, Csibi Gergő és jómagam alkotta – csapatunk, ahol kölcsönösen segítjük egymást a felkészülésben, mert bár alapjában ez egy egyéni sport, mindig jól jön, ha tudjuk egymást húzni az edzések alkalmával – mondta el Hadházi Balázs, aki nem egyedül profitált az együttműködésből, hiszen a csapat minden tagja egy-egy Európa-bajnoki címmel a tarsolyában térhetett haza Kiskunfélegyházáról. 

MSZ