Horváth Zsolt: rengeteg lemondással járt a labdarúgás

Debrecen - A Loki támadója már kiskorában eldöntötte, hogy jogász és profi futballista lesz. A dvsc.hu interjúja.

A klub honlapjának szurkolók által feltett kérdésekből összeállított sorozatában ezúttal dr. Horváth Zsolt felől érdeklődhettek a drukkerek mindenféle témában. Az interjúból többek között kiderül, mit jelent számára a labdarúgás, illetve melyik az eddigi legemlékezetesebb gólja.

- Milyen volt a gyermekkorod?

- Pécsi kötődésű vagyok, ott éltem egészen huszonnégy éves koromig. Egyke vagyok, a szüleimmel viszont nagyon különleges kapcsolatot ápolok. A mai napig imádom Pécset, hatalmas lokálpatrióta vagyok.

Az édesanyjával | Fotó: dvsc.hu

- Mi volt a jeled az óvodában?

- Ha jól emlékszem, létra.

- Hány évesen kezdtél el focizni?

- Egy sporttagozatos általános iskolába jártam, így már elsős koromban találkoztam a focival. Sokan űzték ezt a sportot az osztályból, én is kedvet kaptam hozzá.

- Mi volt az a motiváló tényező, ami végigkísért a profivá válás útján?

- Egyrészt imádtam futballozni, másrészt pedig a szüleim sportolásomhoz való hozzáállása is erre ösztökélt. Egyáltalán nem volt kényszer a részükről, hogy focizzak, én akartam így.

- Mit jelent számodra a labdarúgás?

- A foci maga az élet! Elég későn érő típus voltam és vagyok, de már egészen kisgyermek koromban eldöntöttem, hogy egyszer profi labdarúgó szeretnék lenni.

- Hogyan emlékszel vissza az MTK-nál eltöltött időszakodra?

- Nagyon szép két évet töltöttem el ott, habár az első félévben lábközépcsonttörés miatt nem tudtam pályára lépni. A felépülésemet követően azonban minden meccset végigjátszottam, és hozzá tudtam járulni egy bronzérem megszerzéséhez. Jó emlékekkel gondolok vissza arra a periódusra.

- Mit gondolsz a DVSC szurkolóiról?

- Amikor vendégjátékosként játszottam Debrecenben, mindig irigykedve néztem a közönséget, amely kivonult az Oláh Gábor utcai stadionba. Konstans dolog volt a szurkolók részéről ez a hatalmas támogatás. Örülnék neki nagyon, ha az egész B-közép, és még több szurkoló jönne a találkozóinkra.

- Mi volt az eddigi legemlékezetesebb pillanatod a Lokiban?

- Mi mást is tudnék mondai, mint az MTK elleni mesterhármasomat. Ráadásul a volt csapatomról van szó, így további pikantériát ad a helyzetnek.

- Sikerült megvalósítani a Debrecenbe való érkezésedkor kitűzött céljaidat?

- Az ideérkezésem után fél évnyi játékkal a legeredményesebb játékos lettem a bronzérmes csapatban. Azt gondolom, ez nem rossz teljesítmény egy szélsőtől, ezt szeretném felülmúlni ebben a szezonban is.

- Hogyan tudtad összeegyeztetni a jogi tanulmányaidat a labdarúgással?

- Nem volt egyszerű. Az egyik nagyon jó cimborám mondta nekem, hogy gyakorlatilag huszonnégy éves koromig hobbiból fociztam. Ebben van egy kis igazság.

Rengeteg lemondással járt a labdarúgás, a szabadidőm nagy részét a tanulásra fordítottam, de így volt jó.

- Miért épp a jogot választottad?

- Nem emlékszem pontosan az okára, de az biztos, hogy a gyermekkoromig húzódik vissza. Valamilyen olvasmány, vagy film hatása lehetett, már akkor tudtam, hogy profi focista és jogász akarok lenni.

- Melyik volt a kedvenc, illetve a legkevésbé kedvelt tantárgyad az egyetemen?

- A kedvencem egyértelműen a büntetőjog, a legkevésbé kedvelt pedig a szociológia.

- Érezted már hátrányát a labdarúgásban annak, hogy felsőfokú végzettséged van?

- Sajnos igen, voltak edzőim, akik nem nézték jó szemmel.

- Futballkarriered végén a labdarúgásban, vagy a jogi világban szeretnél elhelyezkedni?

- Ez a jövő zenéje. Bízom benne, hogy lesz még jó pár évem az elő osztályban. Bármit is hoz az élet, szívesen fogom végezni.

- Hogyan tervezed a jövőd a DVSC-nél?

- Erre a szezonra még eredményesebb szereplést várok mind a magam, mind a csapat részéről. Ezzel meg is fogalmaztam, hogy mi a célom. Egy évnél előbbre pedig nem szeretnék tekinteni.

- Mi a kedvenc ételed?

- Imádom a tésztákat.

- Szeretsz Debrecenben élni?

- Igen, nagyon szép, élhető város. Ami egy kicsit megnehezíti az ittlétet, hogy a hozzám közel álló személyek sok száz kilométerre vannak tőlem.

- Miért épp a 88-as mezben játszol?

- A hetes a kedvenc számom. Az MTK-ban olyan megtiszteltetésben részesültem, hogy abban játszhattam Sándor Csikar és Zavadszky Gábor után. Itt Debrecenben a legenda, Dombi Tibor viselte ezt a számot, így maradt a születési dátumom.

- Mi a hobbid?

- Szeretek olvasni, termálfürdőkbe járni, és sok időt tölteni a hozzám közel álló emberekkel.

- Melyik az eddigi legemlékezetesebb gólod?

- Még a Pécs színeiben rúgtam Siófokon, 2012-ben. Külön öröm, hogy akkor az év góljának is megválasztották azt a találatot.

- Melyik a kedvenc külföldi csapatod?

- Mióta Cristiano Ronaldo a Real Madridba igazolt, azóta nagy Real-szurkoló vagyok.

- Melyik a kedvenc filmed?

- Ha eljön Joe Black.

- Van barátnőd?

- Igen, van. Lassan fél éve vagyunk együtt, nagyon jól érzem magam vele. Ő sajnos Budapesten dolgozik, és ott is él, így ritkán tudunk találkozni.

- Mi az, amit még mindenképp szeretnél elérni a karriered során?

- Nincs különösebben kitűzött célom, mindössze szeretnék minél több jó meccset játszani az élvonalban.

Forrás: dvsc.hu