Nyílt levél Szima Gábornak egy Loki-szurkolótól

Debrecen - Alább egy olvasónk, dr. Jámbor André nyílt levelét közöljük, rövidített formában. Kérését Szima Gáborhoz, a DVSC elnökéhez intézte.

„Tisztelt Szima Gábor Elnök Úr! Akik jobban ismernek engem, azok tudják, hogy nem rajongok a nyilvánosságért, és sosem gondoltam volna magamról, hogy valaha is nyílt levelet írok majd valakinek. (...) Mégis, a Fradi elleni hazai 0–3 után úgy érzem, hogy nem szabad tovább hallgatni, és akár ismeretlenül is Önhöz kell fordulnom.

(...) A legelején azonban, mielőtt bármi mást leírnék az eddigieken felül, szeretnék Önnek tiszta szívből köszönetet mondani. Hiszem, hogy Ön nélkül a Loki sosem került volna ilyen magasságokba, és sosem érte volna el azokat az eredményeket, amelyek az elmúlt 10 év legsikeresebb csapatává tettek minket.

(...) Debreceniként az identitásom fontos része, hogy Loki-szurkoló vagyok. Nem vagyok persze egyedül ezzel, rengetegen érzünk még így a „cívisvárosban”, vagy akár a világ bármely más pontján. Pont ez az érzés az, ami sokunkat arra ösztönöz, hogy véleményt nyilvánítsunk, hiszen a DVSC a mi ügyünk is.

(...) A problémák ugyanis sokkal mélyebben gyökereznek és a szurkolók tökéletesen érzékelik mindezt, azonban sajnos – ahogy erre eddig próbáltam rámutatni – a szurkolói vélemények nem tudnak tisztán megjelenni és érvényesülni, mert mindig van egy indok, amire rá lehet fogni, miért nem relevánsak ezek a visszajelzések. Pedig a focinak még mindig a nézőkért kellene lennie, róluk kéne szólnia, csak sajnos manapság – főleg Magyarországon – ez az egész már túlnőtt rajtuk, és az emberek kezdtek el lenni a fociért, nem fordítva.

(...)Debrecen és a Loki eddig üdítő kivételt jelentett számomra ez alól. Ez a klub mindig is családias volt, és ennek a családnak szerves részei voltak a szurkolók. Az utóbbi időben viszont mintha valami megváltozott volna. (...) Az a baj, hogy ennek a családnak már nem részesei a szurkolók. (...) A legnagyobb gond az, hogy emiatt az egész elveszíti a célját és az értelmét.

(...) Azonban úgy gondolom, hogy még ezeket is el tudnánk viselni, ha nem lennének ennél is szomorúbb jelenségek.

Az egyik a klub helyzete és jövőképe. A Lokit – mióta Ön lett a klub tulajdonosa – mindig is jellemezte egyfajta tudatosság és folytonosság. Azt lehetett érezni, hogy Ön, Elnök Úr, tisztában van a képességeinkkel, lehetőségeinkkel, és ennek tudatában építkezünk. Lehetett látni, hogy merre haladunk az úton. Nem akartunk többnek vagy kevesebbnek látszani annál, mint amik és akik valójában voltunk. Aztán jöttek sorra a sikerek, a megnövekedett elvárások, és mintha itt valami félrecsúszott volna. Mivel sokszor nem kaptunk őszinte tájékoztatást, ezért nem látok bele a részletekbe, de valahogyan eljutottunk oda, hogy már nem tudnám szurkolóként megmondani, merre is tart a csapat.

(...) Az elején már írtam a szurkolók túlzott elvárásairól, viszont arról is, hogy nem vagyunk se vakok, se hülyék. Bár inkább csak elejtett félmondatokat és célzásokat kaptunk, de tudjuk jól, hogy nem olyan rózsás az anyagi helyzet, és jelenleg nem várhatunk csodát. Nem is ezzel van a problémánk, ha Elnök Úr őszintén kiállna elénk és beszélne erről, el tudnánk fogadni.

(...) A másik megkerülhetetlen kérdés az edzőkérdés. Amikor kinevezték Kondás Elemért, nekem egyből elnyerte a szimpátiám. A veretlenül bajnoki címet nyert csapat a kedvencem volt, mert láttam a koncepciót, ami számtalan emlékezetes gólt és meccset eredményezett, na meg küzdöttünk is, ha kellett. Sokan mondták, hogy Kondás Elemér csak az elődei örökségéből él, de szerintem ez egyértelműen nem igaz. Az a Loki teljesen más focit játszott, mint előtte. Arra is emlékszem, hogy a bajnoki cím ünneplésekor arra kért minket Kondás Elemér, hogy ha majd nem megy ennyire a csapatnak, akkor is álljunk mellettük és mellette. Én végig szem előtt tartva ezt a kérést, türelmes voltam vele. Voltak időszakok, amikor komoly szakmai hibákat követett el. (...) Ugyanakkor főleg emberileg volt fájó érzékelni a változást: az őszinteség és önkritika teljes hiányának megjelenését. Semmitmondó vagy éppen mást kritizáló nyilatkozatok, játékosok érthetetlen mellőzése személyes konfliktusok alapján. Ezek azonban csak a jéghegy csúcsai voltak.

(...) Kondás Elemér „nem trendis” nyilatkozata rámutatott ugyanis arra, hogy ő már a szurkolókat nem tartja családtagnak, vagy ha annak is tartja, akkor csak olyasfajtának, akinek a jelenléte kellemetlen és feszélyez. Egy család azonban kritika és önkritika nélkül nem képes egészségesen működni.

(...) És látni kell az ellentéteket: míg a szurkolók folyamatosan küzdenek, addig a csapat sokszor csak lézeng a pályán. Amíg az ultrák az identitásukért harcolnak, addig a klub és a játékosok egyre jobban elveszítik azt. Feszítő ellentétek ezek. Kondás Elemér ráadásul egyenesen visszatámadt, kijelentve, hogy a sikert értékelni Debrecenben „nem trendi”. A kijelentés szépséghibája csupán annyi, hogy az ultrák azok, akik sikerektől függetlenül, nem trendiségből, hanem önazonosságból állnak ki a csapat mellett.

Kondás Elemér menesztése innentől kezdve már nem csak szakmai, hanem szimbolikus kérdés is. Lehetne hozni érvként az új edző keresése mellett azt, hogy a mostani stáb esetében mind a szurkolókkal, mind a játékosokkal nagyon megfáradt és kiéleződött a viszony. (...) Azt is látom, hogy sokan a környezetemben nem hajlandóak addig kimenni meccs­re, amíg Kondás Elemér az edző. Nemcsak a mutatott játék miatt, hanem elvi okokból is. Lehetne persze erre azt mondani, hogy az igazi szurkoló mindig a csapat mellett áll, de mint már esett róla szó, a nézőknek kevés lehetőségük van a véleményük kinyilvánítására. Ezek egyike a bojkott.

(...) Az, hogy történjen bármi, Kondás Elemér érinthetetlen, szóba sem kerülhet a menesztése, azt jelzi nekünk, szurkolóknak, hogy a klub nem képes vagy nem akar megújulni. Szokták mondani, hogy a klub számít a szurkolókra. Nos, most mi mondjuk ugyanezt fordítva. Számítunk a klubra. Számítunk arra, hogy nem vesznek minket semmibe.

(...) Kérem Elnök Urat, hogy mozdítsa ki ebből a szörnyű élettelen állapotból a klubot! Kérem Önt, hogy fontolja meg azt a gesztust felénk, hogy – bármennyire is nehéz – új edzőt keres, mert ez a kapcsolat már tényleg kifújt, és számunkra csupán a reménytelenség szimbóluma!

(...) Már csak Önökben, a klubvezetésben tudunk bízni. Kérjük, hallgassák meg a szurkolókat, mint családtagokat is!”

- Dr. Jámbor André -

Természetesen megkerestük az ügyben a DVSC elnökét, Szima Gábort, aki nem kívánt reagálni a nyílt levélre, azonban ígérete szerint a jövő héten interjút ad a Hajdú-bihari Naplónak.

- A szerkesztő -