Sport

2013.08.13. 13:41

Nem hiányzik a reflektorfény a debreceni „sellőnek”

Debrecen - Senánszky Petra 19 éves korára szinte már mindent elért a medencében, de így is talál motivációt a jövőre.

Debrecen - Senánszky Petra 19 éves korára szinte már mindent elért a medencében, de így is talál motivációt a jövőre.

Senánszky Petra bravúrt bravúrra halmozott az oroszországi Kazanyban megrendezett II. CMAS Games búvárúszó világbajnokságon: a Debreceni Búvárklub klasszisa 50 és 100 méteres uszonyos gyorsúszásban világrekorddal lett világbajnok, míg a 200 méteres távon ezüstérem került a nyakába. Ha ezeket a sikereket uszony és légzőcső nélkül, azaz sima úszásban éri el, akkor még a csapból is ő folyna a hazai médiában, így viszont a megérdemelt reflektorfénynek csak egy kicsiny része vetül a debreceni „sellőre” – aki ezt egyáltalán nem bánja.

Kezdjük a legelején, hiszen a világbajnokság „felvezetéseként” a kolumbiai Caliban megrendezett Világjátékokon is medencébe ugrottál.

Senánszky Petra: A Világjátékokon sajnos a fő versenyszámaimban nem indulhattam, ugyanis nem voltak a programban, viszont a 4x100 méteres felszíni uszonyos váltóban és a 100 méteres egyéniben megmérettettem magam. A váltónk az igazán előkelő 6. helyen végzett, míg egyéniben a 12. helyen zártam, azaz nem okoztam csalódást sem magamnak, sem az edzőmnek.

A Világjátékok és a világbajnokság között bő egy hét volt az eltérés, miért kockáztattad a világbajnoki szereplést a kolumbiai seregszemléért?

Senánszky Petra: Mindenképpen részese akartam lenni a Világjátékoknak, s ezt az edzőmmel, Kókai Dáviddal megbeszéltem. A 2008-as junior világbajnokság alkalmával már jártam Kolumbiában, s vissza akartam térni Dél-Amerikába, mert nagyon a szívemhez nőtt. Ráadásul a búvárúszás nem olimpiai sportág, így a Világjátékok a legjelentősebb eseményünk, ezért sem akartam kihagyni.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál Caliban?

Senánszky Petra: Fantasztikus élmény volt, a megnyitó – ahol több mint 50 ezren köszöntöttek bennünket – örök élmény marad. És nem csalódtam a kolumbiaiakban, akik ugyanolyan kedvesek, vidámak és segítőkészek voltak, mint korábban.

Az oroszországi Kazanyban is hasonló volt a vendégszeretet?

Senánszky Petra: Ezt így nem mondanám, de a körülményekre ott sem lehetett panasz. Az Universiadéra készült faluban laktunk, a pólósok által használt, nagyon szép uszodában versenyeztünk. Egyedül az étkezéssel voltak problémáink, nagyon menza jellegű volt, a vébé végére fogytam is.

A Világjátékok és a világbajnokság gyorsan követte egymást. Nem volt kevés az idő az átállásra?

Senánszky Petra: Az időeltolódással volt a legnagyobb problémám, az nagyon megviselt. A két verseny között szűk egy hetet voltunk itthon, s az akkori úszásaim alkalmával úgy éreztem, szárnyalok. Tudtuk, ez sok jót nem jelent, hiszen ezután már csak gyengébb produkció jöhet, de ezt bevállaltuk a Világjátékok miatt.

A két világcsúccsal kiérdemelt aranyérem dacára azt mondod, nem voltál csúcsformában Kazanyban?

Senánszky Petra: Ilyen rövid időn belül nem lehet kétszer csúcsformában lenni. Tudom, hogy már túl voltam a zeniten, amikor Kazanyban versenyeztem. A 200 méteres viadal alkalmával éreztem, hogy nem bírtam erővel, ennek ellenére új egyéni csúcsot úsztam. A másik két számban elért helyezéssel elégedett vagyok, de az időeredmények miatt hiányérzetem van, tudom, ettől jobbra is képes vagyok.

Pedig olyan szépen csillognak a medálok a kezedben...

Senánszky Petra: Nekem nem az érmek számítanak, számomra az időeredmények a legfontosabbak.

Ezek után egyértelmű, hogy lesz motiváció a következő idényre.

Senánszky Petra: Így van, 2014-ben csak egy világverseny lesz, így csakis az Európa-bajnokságra kell koncentrálnom. Bízom benne, ott minden tökéletesen alakul, s mindhárom számban azt nyújtom, amit elvárok magamtól.

Amennyiben ezeket a sikereket sima úszásban éred el, akkor reggeltől estig járhatnál országos televíziós csatornák stúdióiból újságok szerkesztőségébe, ám így csak egy rövidke hírként említették meg az eredményeidet. Ez nem zavar?

Senánszky Petra: Nem vágyom arra, hogy a csapból is én folyjak, egyetlen célom van, minél több emberrel megismertetni ezt a sportágat. Nekem már az is nagy örömet jelentett, hogy a hazaérkezésünkkor több tucatnyian vártak a Debreceni Sportuszodánál.

Köztudomású, Kókai Dávid nemcsak az edződ, hanem az életed párja is. Mennyire nehéz összeegyeztetni a két helyzetet?

Senánszky Petra: Hosszú Katinkával értek egyet – aki szintén az edzőjével alkot egy párt –, azt mondta, nehéz elválasztani a két dolgot egymástól, viszont nagyon jó így, mert egy hullámhosszon vannak. A mi életünkben ez nem jelentett eddig nehézséget, remélem, továbbra is így marad. Az azért a kapcsolatunk hozadéka, hogy Dávid velem sokkal szigorúbb, mint a többi versenyzővel szemben.

A versenyek után most jöhet a jól megérdemelt pihenés. Esetleg elutaztok valahova?

Senánszky Petra: Utazásról szó sem lehet, 20 nap alatt 10 repülőutunk volt, amitől kicsit besokalltunk. Főleg a barátaimmal szeretném tölteni a szabadidőm, a felkészülés és a versenyek alatt sokszor le kellett mondanom a találkozókat, bulikat, de ezeket most bepótoljuk!

Ezek is érdekelhetik