Hirdetés

2022.08.13. 00:00

„A kitartó munka előbb-utóbb megtérül”

Papp Hunorral, a Tanítsunk Magyarországért program mentornagykövetével beszélgettünk.

Ahogy a világon mindenütt, Magyarországon is vannak a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső települések. Míg országos átlagban a lemorzsolódás 12,7 százalék, addig a kistelepüléseken élő diákok 54,6 százaléka maximum általános iskolai, vagyis alapfokú végzettséget szerez. A Tanítsunk Magyarországért programban egyetemista mentorok szegődnek a diákok mellé, heti egy napot segítenek nekik a tanulásban, valamint megmutatják a településen túli világ izgalmait. A program megálmodója és megalapítója Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár, aki azért hívta életre a programot, mert szívügyének tekinti a továbbtanulás lehetőségének biztosítását.

Interaktív workshop a mentornagykövetek részére Dr. György László programalapító részvételével
Forrás: IFKA

A Tanítsunk Magyarországért program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát. Papp Hunor, a Debreceni Egyetem negyedéves tanárszakos hallgatója, mentornagykövet, a kezdetektől jelen van a programban. A Tanítsunk Magyarországért végigkíséri az egyetemi éveit.

„Oktatáskutató gyakornokként a program hatása lett a kutatási területem. A felmérésekből megismert eredményeket nagykövetként is igyekszem beépíteni a fejlesztésekbe. Bárki, a szomszéd bácsi vagy az edző is lehet a gyerekek számára mentor, azonban a sikeres mentorálás feltétele, hogy személyes, bensőséges kapcsolat alakuljon ki mentor és mentorált között” – emelte ki Hunor. „Azt gondolom, hogy a Tanítsunk Magyarországért mentorai egyfajta nagytestvérek. Mind igyekszünk olyan bátyókká és nővérekké válni, akikhez bátran mernek fordulni a gyerekek nehéz kérdésekkel is. Hogy melyek az alapvető elvárások? Az, hogy meg tudjam érteni a kistérségi diákok nehézségeit, kihívásait. Hogy képes legyek empátiával és érdeklődéssel fordulni a gyerekekhez, mert akkor ők is hasonlóan fognak válaszolni. Ha valakinek a jellemtárában ott van a türelem, a szociális érzékenység és a tenni akarás, akkor biztosan jó mentor lesz belőle.”

Papp Hunor, a Debreceni Egyetem negyedéves tanárszakos hallgatója, mentornagykövet
Forrás: IFKA

Élmény alapon

„Számomra, és szerintem minden mentortársam számára a legfontosabb, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a programban. Ha az élményalapú mentorálás adott, akkor a kézzel fogható eredmények sem maradnak el. Fontosnak tartom, hogy minden mentorált szakmát szerezhessen, vagyis lehetőséget kapjon arra, hogy azzá váljon, aki lenni szeretne. Nem mondhatom, hogy mentorálni, vagy mentoráltnak lenni mindig könnyű feladat. Türelmet és kitartást tanulunk közösen” – meséli Hunor.

„A legszebb pontja a mentorságomnak az volt, amikor az egyik mentoráltam édesapja felhívott, miután sikeresen felvételizett a fia az általuk megcélzott iskolába. Éreztem a szavaiban, hogy tisztában van azzal, hogy mennyi közös munka van egy sikeres felvételi mögött. Meghívott kávézni és beszélgetni, hogy személyesen is megköszönje a befektetett energiát. Ezek a sikerek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy mentor vagy egy tanár a pályán maradjon. A jó szülő-mentor együttműködés lehet a kulcsa a sikeres mentorálásnak.”

„Amennyiben nehézségeket kellene említenem, akkor az első mentorálások jutnak az eszembe. Az elején a szerepek tisztázása igazi kihívás a kezdő mentorok számára. Az első mentorált csapatomnál én is feltettem a kérdést magamban, hogy mit szeretnék, milyennek lássanak? Azt szeretném, hogy tanárként, vagy barátként kezeljenek? Ez az útkeresés is része a mentorszerep megtalálásának.”

Meghallgatni őket

„Az utóbbi 3 évben 9 mentoráltam volt és további 80 mentorált munkáját segítettem az úgynevezett „élménynapok” során, ami a mentorok gyakorlati képzését zárta. Azt tapasztaltam, hogy minden mentorált különböző, ennek ellenére elég könnyen meg tudtuk találni a közös hangot, hiszen azonos korúakról lévén szó, az érdeklődési körük is hasonló. Ezek a gyerekek gyakran kevesebb figyelmet kapnak a környezetüktől, mint azt igényelnék. Néha akkor segít a legtöbbet egy mentor, ha figyelmesen hallgat és hagyja, hogy a diákok mondják ki a megoldást a saját nehézségeikre. Számtalan hasznos tudást sajátít el a mentorált és a mentor is a közös alkalmak során. Ilyen lehet a tanuláshoz való pozitív viszony, kihívások kezelése, a konfliktusok helyes megoldása. Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek számára a legfontosabb, hogy azt érezhetik, számít a munkájuk és ők is számítanak. Gyakran a tehetséges gyerekeknek az a leginspirálóbb, hogy akár csak a mentorálás időtartamáig egyedül ők vannak a középpontban. A legfontosabb tanítás, amit együtt tanultunk meg a mentoráltakkal, hogy a kitartó munka előbb-utóbb megtérül.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában