2015.09.21. 16:46
A magyarság megmaradásáért épült az új iskola
Háromkút - Miután az iskola leégett, Imre Anna gyűjtésbe kezdett, így idén új épületben indult a tanév.
Háromkút - Miután az iskola leégett, Imre Anna gyűjtésbe kezdett, így idén új épületben indult a tanév.
Háromkút egy csángók által lakott apró település a romániai Hargita, Neamt és Bákó megye határán, vagy ahogy a helyiektől hallottam: a küszöbön. 180 lakójából 165-en magyar anyanyelvűek. Itt született és él Imre Anna tanítónő. Hogy mennyien ismerik és tisztelik, az mutatja, hogy amikor a fenséges hegyek ölelésében fekvő faluba tartottunk, nem tudtunk olyan személytől útbaigazítást kérni, aki ne ismerte volna az asszonyt. Még a román nemzetiségűek is mutatták a neve hallatán, hogy csak tovább, tovább előre…
A Kisbékás-patak völgyében járunk, a Gyilkos-tó közelében, a Kisbékás-szorosnál. Egy kavicsos, erdei úton kaptatunk gyalogosan hol felfelé, hol lefelé, miután az autót egy panelházméretű sziklafal szemközti oldalán hagytuk. Az óriási lyukak miatt ugyanis gyalog biztonságosabbnak éreztük a folytatást. Még további nyolc kilométeres séta után érkeztünk meg a fekete hajú, csillogó szemű, mosolygós tanítónőhöz, akinek komoly szerepe van abban, hogy Háromkúton egyáltalán tanulhatnak a gyerekek – magyarul.
Csak egy kályha maradt…
A természet és a technika többször is veszélybe sodorta a kis iskola fennmaradását az elmúlt években. Előbb egy jeges ár végzett nagy pusztítást a falucskában – az iskolának az alapját rongálta meg –, majd 2012-ben elektromos zárlat miatt leégett. – Arra ébredtünk, hogy lángokban áll az épület. Az utolsó könyvig minden odaveszett, egy régi rézkályha maradt meg. Azt követően egy családi házban folyt az oktatás. Több magyarországi településen rendeztek gyűjtést, rengeteg adományt kaptunk, ami nélkül nem tudtuk volna folytatni az oktatást – mondta a tanítónő. Szintén közadakozásból kezdődött az új iskola építése, addig azonban számtalan akadályt kellett legyűrnie Annának.
Háromkút ugyanis Damuk település alá beosztott falucska, amelynek az elszigeteltségéből adódó problémáit tetézi, hogy lényegében gazdátlan (ez az egyik oka annak is, hogy nem vezet kövesút a faluba). Neamt megyében található, ám a helyiek a Hargita megyei Gyimesközéplokra adóznak és szavaznak, egyházilag és egészségügyileg pedig a 41 kilométerre fekvő Gyergyószentmiklóshoz tartozik. Ebből a kusza helyzetből az építkezéskor komoly gondok adódtak.
– Már az építésre alkalmas helyet sem volt könnyű megtalálni, mivel az ingatlanok többsége nincs telekkönyvezve. Végül a volt tanítónénim telkét vásároltuk meg. És még ezután következett az építési engedélyt beszerzése. Igen sok álmatlan éjszakám volt akkor: kérvényeket írtam, dokumentumokat töltöttem ki, ezeket mind a tanítás után. Azt gondoltam, hogy mindenki pozitívan áll a terveinkhez, ám csalódnom kellett. A román államtól nem kaptunk pénzt, a magyar állam, illetve a szervezetek és magánszemélyek segítettek, amiért nagyon hálás vagyok! Ha a mai eszemmel kellene belevágni, bizony, kétszer meggondolnám, végig akarom-e csinálni az ezzel járó tortúrát – sóhajt nagyot a férjével két gyermeket nevelő asszony.
Összevont osztályok
Anna ma már nem egyedül oktat. Az iskolában négy alsós évfolyam tanul, ő a második, harmadik, negyedik osztályosokat tanítja. Három éve, amikor kötelezővé tették az iskolai előkészítőt, az óvodások is hozzá jártak. Mivel ez túlságosan megterhelőnek bizonyult számára, őket, valamint az elsősöket egy másik tanítónő vette át. Az intézménynek 22 tanulója van, ők mindannyian magyarok.
– Nehéz differenciáltan oktatni, pedig gyakran még osztályokon belül is szükség van erre. Rá kell szoktatni a diákokat arra, hogy mindenki a saját feladatára koncentráljon, én ugyanis mindig beszélek, hol az egyik, hol a másik évfolyamnak, gyakran más tárgyról. Ez a legnehezebb. Azt szoktam mondani, hogy inkább bemegyek száz diák közé, minthogy egy beteg gyermeket is lássak! Nagyon szeretem őket és a tanítást is. Ha valaki látná reggelente azokat a csillogó tekinteteket! Minden gondom elfelejtem, gyermek leszek én is – fogalmazott.
Román anyanyelvűként…
Korábban akadt rá példa, hogy román anyanyelvű diákja is volt, ám ő is magyarul tanult. Különösen büszke arra a román tanítványára, aki nála kezdett, majd pedig Gyergyószentmiklóson szakközépiskolát végzett, végig magyar nyelven tanulva.
A négy osztályt elvégző diákok többsége is a közeli nagyvárosba kerül, de a gyimesközéploki Szent Erzsébet Líceumban is sokan folytatják tanulmányaikat. Hiába vannak azonban ügyes és tehetséges diákok, tanulmányi versenyekre nem jutnak el, mert jellemzően három-négy tanuló kell hozzá, ám ha még lenne is hozzá elég tanuló egy osztályban, a nagy távolság, illetve télen sokszor a kiszámíthatatlan időjárás miatt nem tudják vállalni az utazást.
Noha egy hegyek közötti csaknem színmagyar közösségről van szó, a román nyelv tanulása már óvodás kortól kötelező. – Mindenki igyekszik a képességeihez mérten elsajátítani. Arra törekszem, hogy negyedik osztály végére mindenki tudjon írni, olvasni, s értse is a románt.
Ragaszkodás az „enyéimtől”
Az iskola elvégzése után vannak, akik máshol telepednek le, a lányokat gyakran elviszik, de Anna szerint nem lehet arról beszélni, hogy nagy volna az elvándorlás. A román és magyar családok keveredésére viszont elvétve akad példa.
A tanítónő úgy látja, az anyanyelvi oktatás az, ami az egyre fogyó szórványban a magyarság megmaradásának záloga. – Amikor a helyet kerestük az iskolának, felmerült, hogy mehetnénk az üresen álló egykori damuki román iskola épületébe, amit ingyen megkaptunk volna. De én a magyar közösségnek szerettem volna egy iskolát, mert csak így biztos a megmaradásunk. A szívem mélyén mindig azért imádkoztam, olyan emberekkel kerüljek kapcsolatba, és segítsenek, akik az enyémek, az én nyelvemet beszélik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a románok ne volnának segítőkészek, jó szándékúak. De ragaszkodást, és erre az iskola esete is példa, csak az enyéimtől tapasztaltam – jegyezte meg.
Van utánpótlás
Hozzátette: a közösség szempontjából legalább ilyen fontos a mély római katolikus hit. Háromkúton havonta kétszer tartanak szentmisét, aki teheti, olyankor a templomban van. Amikor azt kérdezem a 18 éve tanító asszonytól, hogy látja-e már az utódját, akinek egyszer átadhatja a katedrát, határozattan bólogat. Ma is van tanítványa, aki a marosvásárhelyi tanítóképző, vagy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem hallgatója. Mint mondja, egyelőre a gyermeklétszámmal sincs probléma. 2005-től 2008-ig kifejezetten sokan születtek a faluban, de most úgy látszik, két év múlva kevesebb gyermek lesz. – Majd jön egy újabb felívelő hullám. S ha jól végezzük munkánkat, akkor a fiatalok is látják, hogy érdemes itt maradni. Mert Háromkútnak így van jövője.
Forrásvíz a csapból
Háromkúton a porták az idehaza megszokottnál valamivel nagyobbak, többnek a vége egészen a hegy oldalába nyúlik. Az új iskola a római katolikus templom alatt, a leégett épület közelében található (az valamikor egy szövetkezeti épület volt). Az új iskola könnyűszerkezetes épület, abban két nagy tanteret, egy tanári szobát (ami most az óvoda), illetve két illemhelyet alakítottak ki. Az épületben cserépkályhával fűtenek, a forrás vizét vezették be, így a csapból az folyik.
Imre Annáról
Ha például mentőre van szükség, az Gyergyószentmiklósról indul. Ezért komoly baj esetén a beteggel elindulnak autóval azzal szemben, s ahol találkoznak, átadják az ellátásra szorulót.
