2017.11.29. 15:14
Amikor a zaklatás már felszínre kerül
Debrecen - Az áldozatok „lebénulnak”, a későbbiekben pedig szégyen lesz úrrá rajtuk.
Debrecen - Az áldozatok „lebénulnak”, a későbbiekben pedig szégyen lesz úrrá rajtuk.
Harvey Weinstein amerikai producert október elején sorra vádolták meg szexuális zaklatások elkövetésével. Olyan világhírű színészek estek a nagyhatalmú filmes áldozatául, mint Angelina Jolie, Ashley Judd vagy Gwyneth Paltrow. A lista azonban korántsem teljes, hiszen a meginduló lavina egyre több nőnek adott bátorságot, hogy elmondja zaklatása történetét – névvel vagy anélkül. Világszerte elindultak a „me too” hashtaggel ellátott posztok, azaz a kampány, melyben nők ezrei (és több férfi is) „bevallotta”: egykor ő is áldozat volt.
Harvey Weinstein | Fotó: AFP / Yann Coatsaliou
Hazánkban Sárosdi Lilla színésznő döntött arról, hogy nyilvánosan is megnevezi zaklatóját, Marton Lászlót, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendezőt, érdemes és kiváló művészt. Majd többen is megerősítették, Marton őket is zaklatta. Kerényi Miklós Gábor Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas rendezőt Kalmár Péter vádolta meg hatalmi visszaéléssel, és főleg férfiak ellen elkövetett szexuális zaklatással. Az esetek élesen megosztják a közvélekedést, míg egyesek empátiát éreznek, mások az áldozatokat hibáztatják. Síró Ágnes klinikai szakpszichológust a szexuális zaklatások lelki hátteréről kérdeztük.
Nem nagyon emlékeznek rá
– Nem véletlen, hogy legtöbbször évtizedekkel később kerül napvilágra egy-egy szexuális zaklatásos eset. Az elkövetők többnyire nincsenek tisztában a helyzet súlyával. Számukra ez egy pillanatnyi hangulat, érzés, nem jelentős. Éppen ezért hihető, hogy nem is nagyon emlékeznek rá, pláne, ha évtizedekkel korábban történt – fogalmazott Síró Ágnes. Egy kialakult személyiségnél is okozhat problémát, hogy megbirkózzon a molesztálással, a gyermekeknél azonban az egész személyiségfejlődésre hatással van.
– A fiatal felnőtteknél azt tapasztaltam, hogy leginkább párkapcsolati problémákban mutatkozik meg az egykori molesztálás hatása. Bizonyos érintések felidézhetik az egykori kellemetlen élményeket.
Sokan kérdezik tőlem, hogy elmondják-e a párjuknak, ha ilyen történt velük? Nos, én úgy vélem, hogy minden kezdődő kapcsolatban nem kell a másikat ezzel terhelni. Viszont ha komoly, stabil kapcsolatról van szó, akkor mindenképpen beszélni kellene róla, hiszen a titok elválaszthat a másiktól”
– fejtette ki.
Védtelen gyerekek
Síró Ágnes kitért az áldozathibáztatásra is. Számos vélemény szerint az áldozat tehet róla, hogy őt molesztálták vagy megerőszakolták, hiszen – úgy gondolják – ő maga provokálta ki. – Egy lengébb öltözet, flörtölés, vagy esetleg az, hogy valaki önszántából megy fel az illető lakására sem lehet mentség, mindezek nem jogosíthatnak fel senkit arra, hogy visszaéljen a helyzettel – hangsúlyozta a pszichológus.
Ha gyerekről van szó, egy ilyen történésnek még nagyobb súlya van, mert egy gyerek még inkább védtelen. Ezekben az esetekben az figyelhető meg, hogy a molesztáló többnyire a közvetlen környezetből kerül ki, gyakorta valamelyik rokon, nevelőszülő, vagy a család egyik közeli barátja, ismerőse, akitől a gyermek esetleg sok kedvességet is kap. Mivel a gyerekek megszokták, hogy testi érintkezésben vannak a szülőkkel – például az öltöztetés vagy fürdetés során –, nem mindig érzékelik idejében, mi az, ami már túlmutat ezen. Ha másképpen simogatják a gyereket, vagy intim módon is közelednek, noha a gyerek kínosnak éli meg, akkor sem mer szólni, legtöbb esetben pedig jóval később tudatosul benne, hogy mi is történt vele valójában. Valamint itt is felmerül a „kinek hisznek vajon?” kérdése, és egy gyerek szava nagyon nehezen állítható szembe egy felnőtt kijelentésével – mondta Síró Ágnes. Kifejtette, olyan esetek is vannak, amikor az egyik szülő tud a molesztálásról, mégis hallgat.
Az eseteknek csupán az elenyésző százaléka kerül bíróság elé. Ebben annak is szerepe lehet, hogy az eljárás a gyermek számára nagyon megterhelő, ráadásul nehéz is bizonyítani a történteket”
– emeli ki a szakember.
Azonban nem csak a közvetlen testi érintések számítanak molesztálásnak. Ha a gyerekeknek nem életkoruknak megfelelő szexuális vagy erotikus tartalmú képeket vagy videókat mutatnak, vagy ha „csak” beszélnek róla, már az is kihathat a pszichoszexuális fejlődésükre. Azt, hogy a bizonyítás majdhogynem a lehetetlenséggel határos, Nagy Antal, a Debreceni Törvényszék Büntető Kollégiumának elnöke is megerősítette.
Nem tehető egyenlőségjel
– Tekintettel arra, hogy ezeknek a cselekményeknek kívülálló tanúja az esetek 99,9 százalékában nincsen, ekként a közvetett bizonyítás jöhet szóba, avagy rejtett kamera, illetőleg rejtett hangfelvétel készítése. Fontos: a zaklatás és a szexuális erőszak kísérlete közé egyenlőségjel nem tehető, ha a „zaklató” közeledése már szexuális aktusra irányul, akkor ott nyilván nem zaklatásról beszélünk, hanem az utóbbi bűncselekmény kísérletéről.
Fotó: AFP / Bertrand Guay
Ezekbe az ügyekbe egyébként szinte mindig bekapcsolódik egy igazságügyi pszichológus szakértő is, akinek a szakvéleménye sokat számíthat a bizonyítékok között – mondta az elnök.
Árulkodó jelek
Vannak olyan jelek, amik arra utalhatnak, hogy a gyereket molesztálták, ezekre mindenképpen oda kell figyelni. – A legfontosabb viselkedésbeli változás, ha a gyerek rajzaiban, játékában vagy az érdeklődésében túlteng a szexualitás. Vannak, akik mutogatják magukat, vagy egymás intim testrészeit kezdik el fogdosni, s akadnak olyanok is, akiknek esetében éppen az ellenkezője történik: bezárkóznak, nagyon is szégyenlősök lesznek, például nem, vagy csak nagyon nehezen mernek átöltözni a testnevelés órára – sorolta Síró Ágnes klinikai szakpszichológus. Elmondta, vannak kevésbé specifikus tünetek is, mint a szorongás, a visszahúzódás, a „kisgyermekesebb reakciók” vagy a teljesítmény- és magatartászavar.
Az ilyen esetekben mindenképpen szakember segítségére van szükség: ő segíthet a gyereknek feldolgozni a történteket.”
Sokan hallottak már róla
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából reprezentatív közvélemény-kutatásban vizsgálta a magyar választókorúak véleményét. Kiderült, tízből majd’ kilencen hallottak az utóbbi időben nyilvánosságra került szexuális zaklatási ügyekről. Túlnyomó többségük (kétharmaduk) felháborítónak találja az ilyen ügyeket. Érdekes eredmény, hogy minden hatodik megkérdezett természetesnek tartja ezeket, és nem lepődött meg. Tízből kilenc válaszadó szerint a vázolt helyzetek – mint például a hatalmi helyzeteket kihasználó közeledések vagy a segítségnyújtásért kért szexuális szolgáltatás – zaklatásnak számítanak. A megkérdezettek több, mint fele szerint a hatóságok nem kezelik jól ezeket az ügyeket, éppen ezért sokan nem is tesznek feljelentést. A kutatásban is felmerült az áldozathibáztatás: tízből négy ember szerint az áldozatok is tehetnek róla, hogy zaklatták őket.
- Vass Kata -
Szubjektív
Úgy gondolom, a szexuális zaklatás témája nem lehet lerágott csont, akkor sem, ha sokaknak már a könyökén jön ki. Valós és súlyos ügyről van szó, ami a zaklatott gyerek, nő vagy férfi egész életére hatással lehet. A közelmúltban napvilágot látott esetek is azt mutatják, több áldozat van, mint gondolnánk: és még mindig csak a felszínt kapargatjuk. Egészen biztos, hogy most is, ebben a percben, jelentős számban vannak azok, akik szabadulnának ettől a nyomasztó tehertől. De még nincs elég erejük ahhoz, hogy megszólaljanak… (VK)
[related-post post_id="3662889"]
[related-post post_id="3666866"]