Akik a lábukkal már szavaztak

Budapest - Az egyetemi tanár semmi okát nem látja annak, hogy a fiataljaink miért térnének haza.

„A külföldön dolgozó magyar fiatalok tudást szereznek, kapcsolatokat építenek, a kérdés csak az, hogy visszatérnek-e, miután ismeretekkel és anyagiakkal kellően felvértezték magukat. Az írek például jelentős részben hazatértek, a törökök egy része viszont soha”

– nyilatkozta a Naplónak Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára.

Mágnesként vonzana

Majd azzal folytatta, hogy a külföldön dolgozó honfitársaink hazautalásai mind nagyobb hányadot képviselnek az ország európai uniós támogatásához viszonyítva, ami egy tömeges visszatérés esetén mint vásárlóerő, kiesne. Ugyanakkor megugrana az álláskeresők száma. – A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha egy ország gazdasága beindul, az mágnesként vonzza haza a külföldön dolgozó polgárait. A pozitív példa Írország, ahol miután felpörgött a gazdaság, a határon túlról írek tömegei tértek haza. Az ellenpélda pedig Törökország, hiszen az a török kolónia, amelynek a tagjai külföldön nőttek fel és ott is dolgoztak évtizedeken keresztül, soha nem tér végleg haza, hanem permanens török kisebbségként éli mindennapjait Németországban és Nyugat Európa számos más államában. Sajnos, egyelőre semmi jele annak, hogy Magyarországon a növekedés nagyon beindulna, hiszen a gazdaságot évek óta az európai uniós transzferek húzzák, ezek nélkül nulla lenne a gazdaság növekedése – jelentette ki Pogátsa Zoltán, aki szerint semmilyen autonóm, mélyről jövő szerkezeti változás nincs, ami azt üzenné ezeknek a fiataloknak, hogy küszöbön áll egy gazdasági-társadalmi fordulat, irány haza! „Ebből kifolyólag én nem látom az okát, hogy ezek a százezrek miért akarnának hazajönni. Ha mégis nagyobb számban térnének haza, azzal jelentősen nőne az állástalanok száma. És nem feltétlenül miattuk, hanem az általuk a munkaerőpiacról kiszorulók miatt; utóbbiak számára pedig egyetlen lehetőség a közmunka maradna” – véli.

Többen, mint 1956-ban

Hasonlóan pesszimista a jelenség kapcsán Inotai András, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének vezető kutatója: a külföldön dolgozó fiataljaink száma 4-500 ezer körüli, ez a szám a kétszerese annak a tömegnek, amelyik 1956-ban elhagyta Magyarországot. Ráadásul akik az elmúlt néhány évben a lábukkal szavaztak, ők fiatalok, nagyrészt szakképzettek, tanulni akarók, kellően mobilak, rugalmasak, tehát csupa olyan ember, akiket egy országnak megbecsülni, nem pedig elüldözni kellene – jelentette ki, hozzátéve, hogy ha ezek a fiatalok tömegesen hazajönnének, az első az lenne, hogy sokan közülük nem kapnának munkát. Vagy kiszorítanák azokat, akik most dolgoznak és akik ezért visszacsúsznának a közmunkás létbe. Szerinte ugyanis Magyarországon nincsenek olyan volumenű beruházások, amelyek tíz- és százezres nagyságrendben tudnának felszívni képzett munkaerőt. „És nem csak a diplomásokra gondolok, hanem a hentesre, a kőművesre, a szakácsra, a pincérre vagy az autószerelőre. Az a gond, hogy a magántőke bizalma a magyar gazdaság iránt ma nulla. Lehet, hogy ha hazatérne ennyi fiatal, az óriási beruházási lázat generálna, mert megfelelő bérért jó szakembereket lehetne kapni, csakhogy egy beruházási döntésben a képzett munkaerő megléte csak egy szempont a sok közül. Ha a politika, a jog, az intézményrendszer iránt nincs meg a bizalom, akkor mi történik: ami eddig történt; a munkaerő megy a tőkéhez, azaz a fiatalok tömegesen vándorolnak ki Magyarországról” – mondta.

A kritikus tömeg

A másik a dolog társadalmi, politikai hatása, ami ugyancsak nehezen jósolható – véli Inotai András. – Azt tudjuk, hogy nagyrészt olyan fiatalok dolgoznak kint, akik nyitottak a világra, nyelvet beszélnek, van valamennyi világlátásuk, és akik ezt a bezárkózó, szabadságharcos klímát nagyon utálják; részben ezért is mentek el, hiszen a bérkülönbség öt éve ugyanannyi volt, mint ma. Ha hazajönnek, akkor vagy az történik, hogy apatikusak lesznek, mondván, engem a politika nem érdekel, vagy egy más demokrácia-felfogással, egy nyitott, nyugati szemléletmóddal változást követelnek; ez utóbbi pedig komoly kihívást jelentene a kormánynak, de az ellenézékének is. Hiszen olyan tömeggel kerülnének szembe, akik képzettek, külföldi kapcsolataik vannak, és akik változást akarnak. Márpedig a kritikus tömegtől a hatalom úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől. Egyelőre azonban semmi jel nem utal arra, hogy tömegesen térnének haza – így a közgazdász.

- Petneházi Attila -

„Gyere haza fiatal!”

A Nemzetgazdasági Minisztérium egy éve hirdette meg a „Gyere haza fiatal" programot, melynek célja, hogy a külföldön dolgozó fiatalok hazatérését segítse lakhatási és letelepedési támogatással, illetve munkahely biztosításával. Petneházi Attila írása.