Ha nincs összetartás, nem szól egyszerre a Himnusz

Debrecen - Jól eső érzés hallani a Himnuszt és tudni, hogy összetartozunk mindazokkal, akik velünk együtt hallgatják és értik a vers szövegét – ebben minden általunk megkérdezett egyetértett.

Abban már megoszlottak a vélemények a fülünkön, szívünkön túl a szánkat is ki kelle–e nyitnunk ilyen alkalmakkor. Hat emberből három azt állította hangosan harsogja a magyarok himnuszát akkor is, ha egyedül van ezzel így. A meginterjúvoltak fele viszont a rossz énekhangjára hivatkozva csöndben, de kidomborított mellkassal állja végig Kölcsey és Erkel alkotásának dallamát.

– Ez az indok jó mutatója, hogy társadalmunkban mennyire meglazult a közösség ereje, jelentősége – hangsúlyozta dr. Rády Eszter, pszichológus.

– Az egyének magukra figyelnek, arra, ciki–e a hangjuk egy tömeges eseményen, ahelyett, hogy a közösségi jelképre összpontosítanának. Amikor egy társadalom anómiás állapotban van, darabjaira hullik, kevés a kötelék, akkor általában sokkal nehezebben oldódunk. Ma megfigyelhető az iskolákban is, hogy nem könnyű közösségi programokra ösztönözni a fiatalokat, akár közös éneklésre vagy egy osztálykirándulásra – véli a szakember, aki szerint társas lény lévén nagyon szükségünk lenne rá. Mint mondta a neveltetéssel érvelőkben egy egész család énekel, az is, aki tanította neki vagy az, akinek fontos a szokás.

Ezzel együtt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tömeg erőteljes hatását és senkit nem ítélhetünk el a hangtalan tisztelgésért, amíg nem tudjuk annak egyéni okát.

HBN–HaBe