Olvasóink írják: Olykor elkell az a bizonyos atyai pofon!

Ez persze, enyhe túlzás! Amikor az én gyerekeim voltak gimisek, aktívan részt vettünk az iskola életében. Nem volt testi fenyítés, de a következetes szigor, az megvolt. Nem igaz, hogy félni kell a kölyköktől! S amikor cirkuszol a tanuló, ott a telefon, tessék odahívni a kedves mamát és papát, hogy élőben lássa magzatát, amint attól a „hülye” tanártól szépet, jót akar ütleggel elérni!

Meg lelki terrorral, ami megalázza, fáj. Összetéveszti az a szervezet, ami védi a hátrányos helyzetűeket, összetvészti a Gizikét a gőzekével. Az a szemtelen, nyegle, hátrányos helyzetű?! Miért, talán éhezik, fázik, ütik-verik?! Azt mondja az egyik anyuka, hogy ő sose verte meg a fiát. Na, itt rontotta el! Mert egy jó időben kiosztott atyai (vagy anyai) pofon egyik drága gyermeknek sem ártott meg. Viszont helyrezöttyintette a kótyagos agyát.

Kapcsolódó cikkek:

• A budapesti tanárverés története
• Eltanácsolták a tanárverő diákot

Nagyné Gál Etelka
Nyíregyháza