Postánkból: Nincs semmi sem ingyen

Úgy bizony, ára van. Nem is kevés, sőt, nagyon magas ára. Legyen is, mint ahogy eddig is volt. Reálisan gondolkodó ember nem hiheti, hogy minden csak úgy magától jön, mert tele van a „kamara”.

A szolidaritás mélységesen humánus elvét és gyakorlatát azt gondolom, el kell fogadni, tudomásul kell venni. Azonban azt is látni kell, hogy aki több, kevesebb ideje fizette, fizeti, levonják a béréből a közterheket (az enyémből 45 éven át vonták), nem kérdezték, hogy akarja-e, egyetért-e vele. Ezért talán jogosan méltatlankodnak minden agyafúrt praktikán, amely arra irányul, hogy a „bölcsek kövének hordozói” újra és újra az ő zsebében kotorásznak, olyan célra, amelynek árát egyszer már megfizették

Azt gondolom, hogy az ingyen ebéd nem azoknak van, nem azokról szól, akik legálisan, tisztességesen megfizették, megfizetik a „közös számlát”. Sokkal inkább azokról szól, akik kibújtak/kibújnak a közterhek arányos viselése alól, nem megszerzett jövedelmük arányában tesznek eleget kötelezettségeiknek.
Honnan szerezhetnek forrásokat a népszavazással eltörölt „sarcok” fedezésére?

Folytatódik az újabb adópréssel való riogatás. Nos, kedves hatalom, nagyon egyszerű és világos válaszom van. Figyelmüket fordítsák komolyabban a közpénzek beszedésére, a felhasználás során „elcsurgó” sok százmilliárd forint összeszedésére, a kis- és nagykapuk bezárására. Hogy büntetlenül, súlyos következmények nélkül azok ne vándoroljanak, és ne maradjanak közpénzek illetéktelen kezekbe és zsebekbe.

Az erre hivatott állami szervek egész rendszere álljon hívatása magaslatán. Akadályozza meg, derítse fel, példaadóan vonja felelősségre közös értékeink, adóforintjaink megcsapolóit, elbitorlóit, az umbuldálókat, a maguk felé hajló „szentek” kezét, a retye-rutyát jogtalan előnyökhöz juttató kis- és nagyhatalmasságokat, a percentekben részesülő, kijáró „táskás” embereket. Szóval, tegyenek végre rendet az egyre jobban bűzlő mocsárban.

Akadályozzák meg a zavarosban halászók permanens „torát”, közéleti hitelvesztés romlását/rombolását. Tessenek végre felnőttként és nem általános iskolás gyermekként kezelni a választópolgárokat.

A hiányzó adóforintok, az „elkószált” milliárdok legális csatornákba terelésére a siker most biztosabb lehet, mint valaha. Erről a rendészeti kormányzat „első szolgája” gondoskodik. Aki – azt gondolom –, hogy az univerzális felkészültsége és elszántsága alapján valóban alkalmas lehet erre. Csak engedni kell, hogy cselekedjen. De vajon akarják-e?

Kapcsolódó cikkek: 

- Dr Bihari Károly -