Görbül, görbült, görbülni fog

Görbül, kunkorodik, gyűrődik, görcsbe rándul, összekuszálódik, hajlik, húzódik, gabalyodik. S hiába minden erőfeszítésem, hogy valamiképpen egyenesbe hozzam az ügye(me)t. T. Szűcs József jegyzete.

Mondhatnánk, a kor(om) teszi, de mióta eszemet tudom ez volt vele a helyzet. Sőt, ahogyan látom, a mai (tegnapi) fiatalok is ugyanezzel a problémával küszködnek. Nevezetesen azzal, hogy amikor előveszik a telefonjukat vagy zenelejátszójukat, annak fülhallgatózsinórja, ha van neki, az ő kezük ügyében is hasonlóan viselkedik. Tehát mielőtt jönne a zene élvezete, előbb a kínos erőfeszítésen kell szinte mindannyiunknak túlesnünk. Hisz eléggé kínos pillanatokat okozhat, ha mondjuk egy dugig telt buszgépkocsi minket szemlélő közönsége előtt próbáljuk hosszú másodpercekig eredménytelen, s ezért egyre idegesebbé váló mozdulatainkat blazírt arckifejezéssel leplezni. Megjegyzem, amikor ezek a kütyük elkezdtek terjedni, árultak gyűrődésmentes, rugalmas, magától kiugró huzallal is fülhallgatót. Persze, bizonyára most szintén van ilyen, de valahogy nem sikerült rátalálnom. Így folyamatosan szerencsétlenkedve öregedtem hozzá a régi zeneszámaimhoz.

S megeshet, ezzel a szégyenérzettel kértem volna bebocsájtást a mennyek, avagy a pokol kapuján, ha minap félfüllel nem hallgatok bele egy amerikai tévéműsorba. Amely tudományos témájú létére vagy éppen ezért nem szégyellt hosszú blokkot szentelni a huzalgabalyodás tudományos bogozásának. Arra figyeltem fel, hogy a műsorvezető éppen annak a helyzetnek lefestésével vezette fel a problémát, amellyel magam is kezdtem. Röviden, s szerinte ugyancsak: bármit csináljunk, a fülhallgató madzagja előbb-utóbb mindenkinek összegabalyodik. S nem véletlenül. A madzag gyűrődése ugyanis olyan leírhatatlanul bonyolult matematikai problémát takar, mint például az Univerzum egyetemes mozgatóerejének, vagyis egy új sztenderd modellnek a kimunkálása. Avagy annak pontos megjósolása, hogy százöt év múlva ezen a napon délután fél háromkor milyen időjárás lesz Európa minden egyes, postacímmel rendelkező településén. Tartok tőle, hogy ebben a pillanatban viszonylag kevés kutató dolgozik a zsinórok tekervényes mozgásának titkain. S így arra sem jövünk rá, miként kellene tárolnunk. Körbe tekerhetjük persze a telefonunkon, amikor nem használjuk, de kihajtogatása közben általában majdhogynem ugyanolyan mértékben összekutyulódhat míg a fülünkbe tesszük, mintha eleve hányavetin gyűrtük volna zsebre. A tévében a szakértőként megkérdezett tudós koponya, hölgy volt az illető, igazán szimpatikus empátiával közelítette meg a tekervényes ügyet. Bár sok jóval ő sem biztathatott bennünket. Mi több, szembesített a megváltozhatatlannak tűnő ténnyel. A gabalyodásra hajlamos zsinórok ugyanis olyan sokféleképpen és sok ponton gyűrődhetnek, hogy még gondolni sem érdemes arra, hogy valaha megértjük annak törvényszerűségeit. Máig hálás vagyok neki (pár napja hallottam), hisz visszaadta önbizalmam egy jókora darabkáját. Mert igaz ugyan, hogy amúgy kétbalkezes balfék vagyok, de ami a fülhallgató zsinórjának megszelídítését illeti, ez ügyben legalább nem kirívó, csupán amolyan átlagosnak tekinthető, világszerte tapasztalható ügyetlenséggel rendelkezem. Amibe persze az is belefér, hogy olykor az összegabalyodott madzag győzedelmeskedik az eredetileg zenehallgatásra irányuló szándék(om) fölött.

- T. Szűcs József -