„Azt írtam a szobám ajtajára, hogy bajnok akarok lenni. Mindent megtettem érte” – a Loki korábbi jobbhátvédjével beszélgettünk

– Mostanság nagy változások vannak az életemben. A Lokinál eltöltött évek nagyon parádésak voltak, aztán elkezdtem a civil életet – de mellette ugyanúgy folytattam a labdarúgást előbb a DEAC-ban, majd a Karcagon, most pedig a szabolcsi első osztályban, a Nagyecsedben. Hét és fél évig a sportboltban tevékenykedtem, tavaly év végén pedig több dologba is belekezdtem. Most biztosítási tanácsadóként helyezkedtem el. Még nagyon az elején járok, de minden pozitív – kezdte a Haon sport témájú podcastjában, a H szektorban Nagy Zoltán, a Debreceni VSC többszörös bajnok labdarúgója, akivel beszéltünk a múltról, a jelenről és a jövőről is. A fő téma természetesen a foci és a DVSC volt, de szó esett az apaságról és a barátokról is.

– mondta a H szektorban a debreceni gárda egykori jobbhátvédje, aki röviden azt is megemlítette, a Loki színeiben melyek voltak a top meccsei. Bár már az új Nagyerdei Stadionban is játszhatott, szerinte az Oláh Gábor utcai létesítményben sokkal jobb volt a hangulat, ahogyan fogalmazott: neki az volt a szíve csücske. Nagy Zoltán azt is hangoztatta, számára milyen sokat jelentett a szurkolók biztatása, és ezúton is köszönetet mondott.

Nagy Zoltán bajnok akart lenni, ez összejött neki többször is – mi volt a receptje?

Nagy Zoltán azt is elárulta, gyerekként milyen célt tűzött ki maga elé. – A Debreceni Sportiskolában az edzőm, Jankovics Sándor mondta, tűzzünk ki valamilyen célt magunk elé. Arra biztatott bennünket, hogy otthonunkban írjunk fel valamit, amit el szeretnénk érni. 

Hogy mik voltak a főbb lépcsőfokok? Mikor a Sportiskolát összevonták az Olasz Focisulival, tizennégy-tizenöt évesen kiválogattak. Utána a junior, majd a felnőtt csapattal készülhettem. Sok tapasztalatra tettem szert, mikor fiókcsapatként Létavértesen játszhattunk, később is nagyon sokat profitáltam ebből az időszakból. Volt még egy kitérőm a Budapest Honvédhoz, ahol kölcsönben rendszeresen játéklehetőséget kaptam. Akkor éreztem, hogy NB I.-es szintű játékossá értem. Addig csak hat meccsen volt a DVSC-ben, de miután visszakerültem, többször voltam a pályán, úgy éreztem, megállom a helyem – fogalmazott Nagy Zoltán, aki a mostani fiatal futballistáknak is üzent.

– Sose voltam egy labdazsonglőr, ezt mindenki tudja, de ez az NB I.-es szinthez nem is feltétlenül kellett. Szerintem erős voltam abban, hogy beleálltam a munkába, és rengeteget gyakoroltam. Gyors voltam, a oldalról tudtam a támadásokat segíteni. Mindent próbáltam mindent kiadni magamból, szerintem a megalkuvás nélküli küzdéssel, a beadásokkal segítettem a legjobban a csapatot – gondolt vissza.

A foci mellett vannak más programok is

Nagy Zoltán egykori játékostársai közül a napjainkban Spitzmüller Istvánnal, Rezes Lászlóval, Korhut Mihállyal és Szilágyi Péterrel baráti kapcsolatot ápol. De Ferenczi Jánossal, Szécsi Márkkal és Bódi Ádámmal is gyakran beszél. Ibrahima Sidibe és Luis Ramos pedig szintén a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei élvonalban focizik, velük is sokszor találkozik. Sidibével gyakran együtt viszik a gyerekeiket a DVSC Labadúgó Akadémiára edzésre. Ha pedig már Pallagon van, akkor Dombi Tiborral vagy más edzőkkel mindig szóba elegyedik. Nagy Zoltán egyébként már elkacérkodott azzal a gondolattal, hogy edzőnek álljon, a C licensze meg is van, de eddig még nem alakult úgy, hogy nekivágjon.

Böde Dániel ellen már védekezett; ezt gondolja a mostani DVSC-ről

Nagy Zoltán ugyan egyre ritkábban tud kijárni a Loki-meccsere, de az eredményeket folyamatosan követi. Tisztában van a jelenlegi helyzettel, bízik benne, hogy a Paks és a Fehérvár elleni mérkőzések úgy alakulnak majd, hogy nem esik ki az NB I.-ből a csapat. – Nagyon nehéz most erről beszélni, sosem egyszerű, ha a kiesés ellen küzd a gárda. 

– A Paks ellen tervezem kilátogatni a Nagyerdei Stadionba. Bízom benne, hogy a tolnaiak a Magyar Kupa megnyerése után sokáig ünnepeltek, bizonyára fárdatabbak lesznek, és tompábban játszanak majd. Nagyon bízok a DVSC győzelmében, de a Paks nagyon jó. Nem számítok szép játékra, egy góllal valahogy remélem a Loki nyer. Ebben az esetben akár kedvezőbb pozícióból is várhatnák az utolsó fordulót – ecsetelte.

Nagy Zoltán azzal zárta a beszélgetést, mit vár magától a jövőben. – Szeretnék sikeres lenni abban, amit amit csinálok. Voltam mostanában néhány vizsgálaton, nagyon bízom benne, hogy egészséges leszek sokáig. Bízom benne, hogy Loki NB I.-es tagsága mellett, nagyon sok évig tudom még követni a csapatot. A gyermekeim, a szüleim és párom nagyon fontos számomra, továbbra is igyekszem velük sok időt együtt tölteni. Nem tudom meddig bírja a testem, de a focit talán sose fogom elengedni! – zárta Nagy Zoltán.

A podcast itt hallgatható meg:

A legutóbbi DVSC-Paks meccs nagyon simán alakult:

A Paks-DVSC mérkőzés azonban már sokkal szorosabb volt: