Dombi Tibor a Szpari–Loki előtt: „Ez most tényleg az életünkért megy”

A Debreceni VSC egyik élő legendája, Dombi Tibor volt a Haon sporttal foglalkozó podcastje, a H szektor vendége. Kicsivel, ahogy szinte mindenki hívja, felelevenítettük a Nyíregyháza elleni mérkőzéseit, de természetesen szó esett a pénteki keleti rangadóról is. – Az első felnőttmeccsemet a DVSC-ben 1991-ben, a Nyíregyháza ellen játszottam az NB II.-ben. Akkor kerültünk fel páran az ifi csapatból, 0–0 lett, és csereként álltam be. Amikor visszajöttem Debrecenbe 2002-ben, akkor játszottunk velük párszor, de más kategória volt a két csapat: mi általában a bajnokságért mentünk, a szabolcsiak meg a bennmaradásért. Az első bajnoki címünk szezonjában gólt is rúgtam nekik, azt hiszem, 2–0-ra nyertünk idegenben, éé szereztem az elsőt, Kerekes Zsombi pedig a másodikat. Emlékszem, akkor is sokan voltak a vendégszektorban, a régi stadionban tele volt a fél körív – elevenítette fel a Lokinál jelenleg asszisztens edzőként dolgozó Dombi.

Dombi Tibor: még vonattal is hamarabb mentek

A Debrecen–Nyíregyháza rivalizálás régre nyúlik vissza, Dombiék fiatal játékosként már tisztában voltak a párosítás jelentőségével. – Úgy voltunk „nevelve”, hogy a Nyíregyháza elleni meccs dupla. Voltak onnan is korosztályos válogatottak, még az összetartásokra is úgy mentünk, hogy vonattal hamarabb felérjünk, mint ők – hogy ott is nyerjünk. A szurkolóink több Szpari–Loki meccs előtt is kijöttek az edzésünkre, lehet mondani, nekik ez még fontosabb, mint a játékosoknak. Pláne úgy, hogy nagy a változás – ezek a srácok már nem biztos, hogy tudják, mi volt 1979-ben, vagy akár korábban.

Persze minden labdarúgónk tudja, hogy ez egy keleti rangadó, Nestor is hangsúlyozza nekik, de azért szoktam én is mondani. Embere válogatja, kihez miként kell szólni – valakiről inkább leveszem ezt az egészet, hogy ez is egy ugyanolyan mérkőzés, mint a többi, és tegye oda magát, ne foglalkozzon a társaival, ne foglalkozzon semmivel, csak saját magával. Valakire meg rá kell tenni a terhet, hogy hatványozottabban oda kell figyelnie, nehogy könnyelmű legyen – mondta.

Telt ház előtt, az új stadionban kapott ki a Loki, amit gyomrosként éltek meg. A tavaszi visszavágón hazai pályán sikerült revansot venni, de a szakember szerint az lenne az igazi, ha idegenben is nyerni tudna a DVSC. – Nem elég, hogy keleti rangadó, most még a tétje miatt is duplán fontos, hiszen ez most tényleg az életünkért megy. Aki nyer, az óriásit léphet a bennmaradás felé. Nem szabad azzal foglalkozni, hogy legutóbb 7–0-ra kikaptak, meg azzal sem, hogy dupla erővel fognak nekünk jönni, vagy éppen le vannak taglózva – nekünk magunkra kell figyelnünk, és felkészülni a játékukra – adta ki az ukázt.

Összerándul a gyomra

Bár tavasszal sokkal jobban szerepel a Loki, Dombi Tibort így is megviseli az idény. Úgy látja, az egész NB I. hektikus – a Ferencváros kivételével bárki bárkit megverhet. – Az a baj, a mi játékunk is teljesen hullámzó, tehát nem lehet bízni semmiben. Rúgunk egy gólt, és nem tudok örülni, mert nem tudom, a következő percben mi történik. Tényleg, az ember csak így ül, aztán figyel, mert olyan pici dolgok dönthetnek minden meccsen, amihez semmi köze az edzőnek, szerintem.

De szerintem ez a játékosok nagy többségénél így van, klubtól függetlenül, mert tényleg az életükért játszanak – hiszen nem mindegy, hogy jövőre NB I vagy NB II. Lélektanilag fontos, hogy a saját kezünkben van a sorsunk. Hiába mondjuk, hogy nem nézzük – nyilván nézzük a többiek meccseit, mindenki nézi, mert az is számít. Azokba ugyanúgy belehalsz, ha nem kedvezők az ott kialakult eredmények. Mérkőzésnapon nem nagyon szoktam futni, de ez is változott már ezerszer.

Most abban a stádiumban vagyok, hogy a meccs napján nem futok.