Nagyinterjú: Bárány Donát – Azt mondták, nem leszek futballista, a télen pedig nem akartam eligazolni – videóval!

Telik az idő, hiszen öt esztendeje már, hogy a Debreceni VSC csatára, Bárány Donát alapember lett a cívisvárosi klubban. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, Dodó pedig a szurkolók kedvence lett az évek alatt. Sok nehézség és sérülés hátráltatta kezdetben, de a munka kifizetődött: több kiemelkedő szezonja – a legjobbat épp most futja – volt már, többek szerint a válogatott kapuját is kopogtatja, de Marco Rossi egyelőre még csak az utánpótlás-válogatottban láthatta a játékost. A Loki kiemelkedő támadója volt a H szektor sportpodcastjának vendége. A saját nevelésű futballista több érdekességet is elárult magáról: többek között kiderült, mit tanul a Debreceni Egyetemen, mivel foglalkozna aktív pályafutása után, hogyan élte meg, hogy újra triplázott és arról is nyilatkozott, számít-e a válogatott meghívóra a következő összetartásokon. 

Bárány Donát: Nem hittek benne, mégis futballista lett

Mesélj egy kicsit a tripládról, hogyan élted meg a meccset? 

Úgy érzem, az egész szezon eddigi legjobb meccsét játszottuk. Egy hibán kívül szinte minden működött, de Castegren megmozdulása is benne van a pakliban, ha ilyen kiélezett a helyzet. Nagyon örülök neki, hogy ismét mesterhármast szereztem, de sosem az egyéni célok motiváltak, az a lényeg, hogy sikerült nyerni, ezzel közelebb kerültünk a célunkhoz. 

Arról mi a véleményed, hogy idén már harmadszorra sikerült mesterhármast szerezned? Egészen elképesztő szám… 

Igazából nem követtem külön, de én is az interneten láttam, persze akkor már eszembe jutott. Még nem történt velem ilyen egy szezonon belül, de tényleg a győzelem a legfontosabb, az se számít, ha nem én találok be, csak nyerjünk. 

Egyébként abba beleegyeznél, ha azt mondanám, több gólt nem szerzel, de a DVSC bennmarad az NB I.-ben? 

Azonnal. Közös a cél, minden játékos ezért dolgozik. A csatárokat persze a gólok minősítik, de a klubot, hogy melyik osztályban játszik, így fontosabb a végső cél. 

Megszámolni sem tudom, mennyi olyan találatot jegyeztél már, amikor háttal a kapunak egy érintésből lefordulsz és ki is használod a lehetőséget. Ez ösztönös vagy tanultad? Tudom, követed a Premier Leaguet, Ollie Watkins szerez rendre ilyen gólokat… 

Erre fokozott figyelmet fordítok, az edzői stáb is észrevette már. Egyébként a középpályán is szeretem alkalmazni ezt az adottságom, bár bírni is kell, hiszen gyepálnak rendesen a védők. A tizenhatoson belül ez extra is lehet, hiszen, ha bántanak, mint például a DVTK ellen, akkor könnyen tizenegyes lehet belőle. Amennyiben sikerül ráfordulnom a kapura, nincs sok idő gondolkodni, egyből próbálkozni kell, szerencsére az utóbbi fordulókban jól jött ki a lépés, igyekszem folytatni ezt a sorozatot. Watkins játékát ismerem, a játékstílusa is közel áll hozzám. 

Korábban Marco Rossi nyilatkozta, hogy nem szereti, ha azok a játékosok, akiknek volt néhány jó meccse, rögtön olyanokat nyilatkoznak, készek a válogatottra. Továbbá azt is mondta a Mister Böde Dániel kapcsán, hogy nem jelent automatikus meghívót, ha valaki vezeti a góllövőlistát. Te hogyan látod ezt a két felvetést, hiszen neked rengeteg jó meccsed volt már, az utánpótlás válogatottakból pedig ismeritek is egymást? 

Osztom a szövetségi kapitány gondolatait. Nekünk játékosoknak az a feladatunk, hogy a pályán beszéljünk a teljesítményünkkel. Amennyiben a kapitány is úgy érzi, meghívót küld, hatalmas büszkeség fog elönteni, hiszen gyermekként ez a célja mindenkinek. Egyelőre azonban arra fókuszálok, hogy a DVSC-ben bizonyítsak, a lehető legjobb teljesítményt kell letennem az asztalra. 

Kicsit kanyarodjunk el a futballtól. Amikor nem az edzések vagy a meccsek teszik ki a hétköznapjaid nagy részét, mivel foglalkozik civilben az NB I. egyik legjobb csatára? 

Én egy egyszerű srác vagyok. A legtöbb időt családdal és a párommal töltöm. Amikor lehetőség van rá szeretek utazni, de ekkor is odafigyelek a sportolásra. Például legutóbb más földrészen voltunk és hajnal 2-kor jártam futni, mert akkor volt a leghűvösebb. 

Piszkosul fiatal vagy még, de rengeteg edzővel dolgoztál már, akár az utánpótlásban, akár a felnőtt futballban. Gondolkodtál már azon, hogy egyszer te is kipróbálod magad vezetőedzőként? 

Őszintén az edzői pálya nem igazán mozgat meg, de szívesen dolgoznék később a labdarúgás világában, de sokkal inkább scountként vagy mondjuk sportigazgatóként. Ezek a területek tetszenek leginkább. 

A tehetségek felfedezéséhez biztosan értenél… 

Hát, ha engem is felfedeztek! Viccet félretéve ez a terület is tetszik, csatárként nyilván észrevenném, ha valaki ért a gólszerzéshez, de onnantól még sok-sok év kemény munka, hogy valaki profi legyen. 

Ha jól tudom, egyetemista is vagy. Miért döntöttél anno a továbbtanulás mellett? 

Igen, a Debreceni Egyetemen vagyok hallgató, de bevallom, a kiélezett szituáció miatt kevesebbet jártam be az órákra. Az egyéni tanrend mindenképpen segítség, plusz a tanárok is nagyon rendesek velem. Otthon a szüleim mindig azt tanították, figyeljek a tanulásra, meg is fogadtam a tanácsukat, szeretném megszerezni második diplomámat is, hogy az élet más területein is sikeres legyek. 

Hogy fér bele egyáltalán egy élvonalbeli labdarúgónak a felsőoktatás? 

Nem könnyű, de nagyon segítőkész mindenki velem az egyetemen. Ezzel nem szoktam visszaélni, a tanulásban is magas célokat tűztem ki magam elé. Amikor tudok, mindig megyek az órákra, olykor még kikapcsolódásnak is jó. 

Pontosan emlékszem, hiszen együtt fociztunk gyerekként, hogy mindenki azt mondta, belőled futballista lesz. Nem is volt más opció? 

Nyilván ezt mondták, mert ellenfelek voltunk! Egyébként én folyamatosan az ellenkezőjét hallottam: például, hogy sosem lesz belőlem labdarúgó, ezért, meg azért, mindig volt valami ellenérv. Szereztem a gólokat, jól játszottam, de akkor éreztem igazán, hogy ebből komoly karrier lehet, amikor az első profi szerződésem aláírtam. Senki sem erőltette rám a labdarúgást, nem helyeztek rám külön nyomást. 

Úgy tűnik jól döntöttél: rengeteg gól a DVSC-ben, a szurkolók pedig nagyon szeretnek. Milyen érzés ez? Ritka az, amikor egy játékossal ennyire tudnak azonosulni a drukkerek. 

Fantasztikus érzés ez. Szoktuk mondani, és így is van, örülünk, ha egymást halljuk a pályán, de amikor betalálok és sétálok vissza a gólörömöt követően, nagyon büszke vagyok. A híres rigmus, amelyet most nem idéznék mindig felcsendül, ez is külön motivál. Szerencsés helyzetben vagyok, tisztelem a szurkolóinkat, ők is ösztönöznek a jobb teljesítményre. 

Igazi debreceninek mondhatod magad, itt is élsz, de a jövődet is itt tervezed? Tud még neked újat nyújtani a város? 

Persze! A mai napig jól érzem magam itt, főleg, hogy Debrecenben születtem, nőttem fel és lettem profi labdarúgó. Gyakorlatilag nincs olyan dolog, ami ne ide kötne. A futball után is itt szeretnék letelepedni. Mindig megtalálom a kikapcsolódási lehetőséget, a Nagyerdő és környéke kifejezetten közel áll a szívemhez. 

Végezetül, volt több cikk is arról, hogy akár Angliába is szerződhetsz. Érdekel a légiósélet? Melyik bajnokságban tudnád magad elképzelni? 

Szerintem kevés azoknak a játékosoknak a száma, akik ne szeretnének egyszer légiósnak állni. Természetesen érdekel, de nem ez a prioritás. Előbb a klubomban szeretnék jól teljesíteni, gólokat szerezni, mert ki kell harcolnunk a bennmaradást. Korábban voltak megkeresések különböző bajnokságokból, de nem éreztem úgy, hogy télen váltanom kellene, főleg ebben a helyzetben, hiszen bent kell maradnunk! 

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg:

Az NB I. állása:

Az előző forduló programja: 

A következő forduló programja: 

A podcast után érzelmileg fogós kérdések elé állítottuk Bárány Donátot, aki ugyan, ha nehezen is, de meg is válaszolta azokat: