Főnixmadár a gátak között: Kerekes Gréta teljesnek érzi a sportpályafutását

Mai fejjel azt mondja, nem biztos, hogy ő a gátfutásra született, de kitartása, elszántsága, alázata és győzni akarása olimpiai részvételig repítette Kerekes Grétát, a DSI Debrecen klasszis gátasát. A pályafutását 32 évesen befejező sportoló volt a H szektor, a HAON sporttémájú podcastjának vendége. Kevés olyan sportoló van, aki annyi hullámvölgyet megjárt, mint Kerekes Gréta, és mégis a csúcsra ért. A DSI Debrecen kiváló gátfutója tavaly októberben bejelentette visszavonulását, miután egy álomszerű karriert zárt le: tíz bajnoki cím, Európa-játékok bronzérem, olimpiai részvétel, valamint 30 éves kort átlépve is egyéni csúcsokat futott. A Gréti becenevű korábbi atléta a H szektorban mesélt döntéséről, és arról, hogyan formálta őt az élsport.

Kerekes Gréta a csúcson akart visszavonulni

– Ez nem egy hirtelen jött döntés volt – mondta határozottan Kerekes Gréta. – Már egy ideje tudtam, elérkezik ez a pillanat, de szerettem volna még egyszer megmutatni, mire vagyok képes. Két éve és tavaly is egyéni csúcsot döntöttem, ami számomra a legjobb bizonyíték arra, hogy a legjobban tudtam búcsúzni. Átléptem a harmincat, úgyhogy nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy eddig is élsportoló lehettem, és úgy gondoltam, az olimpiai kijutással pont megkoronáztam a karrieremet.

– hangsúlyozta. Gréta döntése azonban nemcsak a sportpályafutásáról szólt. Tavaly beválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába, ahol mostantól az aktív sportolók érdekeit fogja képviselni.
Gréta sosem titkolta, hogy nem volt mindig egyszerű útja az élvonalig. – Rengeteg mélypontom volt, amikor már mások is leírtak.

Nagyon szerettem volna, hogy a csúcson tudjak visszavonulni. Sokáig nem láttam, hogy ez az én karrieremben bekövetkezhet. Nagyon örülök, hogy tényleg jó szívvel tudok visszagondolni az atlétikára, és nem úgy, hogy szenvedtem az utóbbi egy-két-három évben. Mindig hittem magamban. Egy egyéni sportban nincsenek csapattársak, akik felhúznak, ha rossz napod van, saját magadat kell kihúznod a gödörből!
Pályafutásának utolsó éveiben is bebizonyította, hogy a kitartás mindig kifizetődik. – Amikor már mindenki leírt, akkor futottam a legjobb időimet. Az edzőmmel, ifjabb Tomhauser Istvánnal kialakítottunk egy burkot, ahova nem engedtünk be semmi negatívat.

A kritika és a bántás megkeményítette

Az élsport nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is komoly követelményeket támaszt a versenyzők felé. Kerekes Gréta sok bántást kapott pályafutása alatt, és ezek közül a legtöbbről úgy érezte, hogy pusztán irigységből fakadt.

Tudjuk nagyon jól, minél sikeresebb egy ember, annál több rosszakarója van. Ezt nekem is meg kellett tanulni, mert én egy csupa szív lányként kerültem bele az atlétika világába. Ahogy elkezdtek jönni a sikerek, az elején nem értettem, miért van, hogy az az edző úgy áll hozzám, vagy miért hallottam vissza, hogy a hátam mögött rossz dolgokat mondanak. Megtapasztaltam, az élet nem arról szól, hogy mindenki szeret és mindenki jóindulatú – vonta le a tanulságot.
A DSI Debrecen korábbi kiválóságát az egyik legnehezebb pillanata tavaly a nyári országos bajnokságon érte, amikor esélyesként állt rajthoz gáton.

Aztán egyedül futott, végül a harmadik legjobb idővel (13.05) jutott a döntőbe, ám csak pár percet pihenhetett a finálé előtt. Ennek ellenére gyorsabban teljesítette a távot, kézi mérés szerint pontosan 13 másodpercnél állította meg az órát, ám hajszállal egyik riválisa, Tóth Anna mögött ért célba, így végül ezüstérmet vehetett át. – Tudtam, hogy nem ugrottam ki, mégis meghurcoltak. Kivizsgálták, és kiderült, igazam volt, de ezt már senki nem hozta nyilvánosságra – emelte ki.

Párizsi álom

Hiába a megannyi siker, Kerekes Gréta a legnagyobb sportélményének a párizsi játékokat tartja. – Az olimpia szerintem minden sportolónak az álma. Nekem is az volt, kislánykoromban minden egyes olimpiát néztem a tévében. Sose gondoltam volna, hogy idáig eljutok, tehát kicsiként nekem ez egy nagyon távoli célnak látszódott.

– elevenítette fel Gréti, aki kevés dolgot csinálna másképp pályafutásában. Sok mindent lehetne másképp, mert nyilván utólag visszatekintve látom, hol ment el, vagy hol hibáztam, vagy hol döntöttem rosszul, de én azt mondom, nem biztos, hogy elértem volna eddig, ha valamit másképp csinálok – jelentette ki határozottan.
Bár a versenyzéstől visszavonult, a sporttól nem szakadt el teljesen. – Most még élvezem a szabadságot, hogy nem az edzések határozzák meg a napjaimat. De tudom, hogy új kihívások jönnek – ismerte el a debreceni születésű ex-sportoló, akinek az egyik legnagyobb vágya a családalapítás. – 28 éves korom óta erősen érzem az anyaösztönt. A sport mellett erre nem volt idő, de most szeretném ezt is megélni – erősítette meg.

– Szeretném, hogy a magyar sportban kevesebb legyen a feszültség és a rosszindulat. Ahelyett, hogy irigykednénk egymásra, inkább tanuljunk egymástól – mondta el.