Többen is megbuktak – osztályoztuk a DVSC játékosait

Véget ért a labdarúgó NB I. őszi szezonja, úgyhogy itt az ideje a számvetésnek. Portálunkon igyekszünk majd több cikkben is foglalkozni a Debreceni VSC teljesítményével. A tények kedvéért rögzítsük, 17 forduló után a DVSC a 11., kieső helyen telel a magyar labdarúgás élvonalában, és már a Magyar Kupa küzdelmeitől is búcsúzott. Első írásunkban amolyan – kissé szubjektív – bizonyítványosztást végzünk, leírjuk, hogy láttuk a labdarúgók teljesítményét. Az osztályzatok – mint az iskolában – 1-től 5-ig terjedhetnek, utóbbi a legjobb, az 1-es az elégtelen. 

Debreceni VSC: az osztályzatok

Most pedig következzenek az értékelések, magyarázattal karöltve. Az osztályzatoknál azokat a labdarúgókat vettük figyelembe, akik legalább 10 mérkőzésen pályára léptek az ősszel az első csapatban.

• Megyeri Balázs (2): a képességeihez képest gyenge őszt zárt, természetesen hozott nem egy bravúrt is, de a beíveléseknél többször is hibázott, így egyre inkább elbizonytalanodott, ami átragadt a védőkre is. A gólvonalon továbbra is kiváló, remélhetőleg a tavasszal ismét a „régi” Megyót látjuk.
• Arandjel Sztojkovics (2): jól kezdett, de aztán egyre több gyenge meccse volt. Egy jó alapozással hasznos tagja lehet a csapatnak, akár a középpályán is, ha Kusnyir Erik visszatér.
• Meldin Dreskovics (2): nagyon hullámzó volt a teljesítménye, pedig a képességei alapján az NB I. egyik legjobb középső védője. Harcolt-küzdött, de mintha nem koncentrált volna megfelelően. Lehet megzavarta a nyári átigazolási hercehurca.
• Jorgo Pellumbi (1): sérülések hátráltatják, mióta Debrecenbe került. Kifejezetten gyenge idénye van, és a végére láthatólag minden önbizalma elment.
• Ferenczi János (2): a megtestesült kétarcúság. Támadásban sok szép és hasznos dolog, de a védekezése nagyon halovány volt, sok olyan gólt kapott a Loki, ami az ő számlájára írható.
• Dusan Lagator (1): az egyik legnagyobb csalódás, teljesen mindegy, hogy védőként vagy középpályásként számoltak vele. Helyezkedési hibák, rengeteg lapot szed össze, és támadásban is sok rossz megoldás.
• Szuhodovszki Soma (2): úgy tűnt, időnként mintha még mindig idegen testként mozogna DVSC-ben, bár az az utóbbi meccseken felfelé ívelő formát mutatott, ami biztató lehet a jövőre nézve. 
• Victor Braga (1): a Franciaországba távozott Ojediran pótlására hozták, de nem igazolta, hogy tudná őt pótolni. Egy idegenlégióstól sokkal többet várna az ember.
• Szűcs Tamás (2): az igyekeztével és a munkabírásával semmi baj, passzpontosságban és az ellenfél kapuja előtt meghozott döntésekben viszont még fejlődnie kell.
• Brandon Domingues (3): hat góljával második a házi góllövőlistán, és az egyik olyan játékos a csapatban, aki egy az egyben képes megverni az emberét. Ha egyenletesebb teljesítményt nyújtana, még hasznosabb lenne. 
• Dzsudzsák Balázs (3): három gól, kilenc gólpassz mutatja a képességeit, de csapatkapitányként nagy felelőssége van abban is, hogy mennyire egységes egy csapat, márpedig a DVSC nem igazán tűnt annak.
• Szécsi Márk (2): ő is javuló formát mutatott, kérdés tavasszal is a védelem szélén számít-e rá Nestor El Maestro. Ő is képes megverni az ellenfelét, de túl sokszor dobja fel magát abban a reményben, hogy kiharcolhat egy ígéretes szabadrúgást, ám a bírók láthatólag készülnek erre.
• Zhirayr Shaghoyan (1): Bragáéhoz hasonlóan súlytalan volt a játéka, kölcsönjátékosként nem biztos, hogy van értelme itt tartani. 
• Vajda Botond (2): nem biztos, hogy fair értékelni, mert ugyan a meccsszámot elérte, de csak perceket kapott. Tavaly ő volt az év felfedezettje, idén meg alig fedezhettük fel a pályán.
• Kocsis Dominik (1): nem jó a testbeszéde, flegmának tűnik, és nagyon könnyen elnyomják. Gyors játékos, mégsem profitált semmit a sebességéből a Debrecen.
• Yacouba Silue (2): jól kezdett, de mintha inkább a támadósor szélén érezné jól magát, nem centerként. Ő is a jobban egy-egyezők közé tartozik, de a két sérülés fél év alatt elég aggasztó.
• Bárány Donát (4): tíz gól, két assziszt az ősszel, ez önmagáért beszél. Mivel a legjobban a tizenhatoson belül érzi magát, az ő eredményessége nagyban függ a kapu elé ívelt beadások számától és minőségétől.

A keveset, vagy egyáltalán nem játszók:

• Pálfi Donát (-): semmit nem láttunk belőle.
• Engedi Márk (-): ugyanaz vonatkozik rá, mint Pálfira.
• Kusnyir Erik (-): sérült volt, remélhetőleg tavasszal visszaveszi a helyét a csapatban.
• Batik Bence (-): kétszer sérült meg ugyanúgy a talpán, kérdéses egyáltalán rendbe jön-e, pedig nagy szükség lenne a tapasztalatára.
• Kocsis Gergő (-): idény közben érkezett, nem is azon a poszton számítottak rá, ami neki a legkedvezőbb. Vízválasztó lehet számára is a tavasz.
• Hornyák Csaba (-): esélyt sem kapott, pedig talán megérdemelte volna.
• Neven Djurasek (-): kétszer sérült meg ő is. A játékosmúltja alapján akár húzóember is lehetne, amennyiben egészséges lesz a tavasszal.
• Cibla Flórián (-): Mezőkövesden töltötte az őszt kölcsönjátékosként.
• Senaga Naoaki (-): nagy reményekkel érkezett, de mivel egy percet sem kapott az első csapatban, nem lenne meglepetés a távozása.
• Thor Úlfarsson (-): lassan egy éve sérült az izlandi támadó. A legtöbb szurkoló nem sok reményt fűz hozzá, hogy látják még a Lokiban futballozni.
• Shedrach Kaye (-): az NB III.-as gárdából küzdötte fel magát a fiatal nigériai támadó. Voltak jó, és rossz meccse is, érdemes lenne az első keretnél tartani a folytatásban.

Ha ez az idény vége lett volna, és úgy állna a Debrecen, ahogy most, akkor elég egységes (1) lett volna az osztályzás, de szerencsére van még idő akár közepesre, akár jóra módosítani az év végi bizonyítványt. De ehhez változásra van szükség mind a játékoskeretben, mind a hozzáállásban.