Kertész Sándor mindig arra törekszik, hogy élvezetes harccal szórakoztassa a közönséget

Igencsak mozgalmas időszakát éli thai boxos pályafutásában Kertész Sándor, a debreceni klasszis bő egy hónap leforgása alatt három versenyen is indul, melyből kettőt már sikerrel abszolvált. A Gewiss Training SE kiválóságának az „erőltetett menet” első felvonása a debreceni Gewiss Gála volt november 2-án, az elmúlt hét végén Budapesten, a TEK Budo és Küzdősport Gálán lépett újra kötelek közé, s a minisorozata december 7-én, az angliai Harrow-ban zárul. A profik mezőnyében thai box és K-1 magyar bajnok, míg az amatőrök között WKO, valamint ISKA thai boksz angol bajnok küzdősportoló értékelte a legutóbbi meccseit, illetve mesélt a közelgő megmérettetéséről is a Hajdú Online-nak.

Ismét sikeres előadás

– Nagyon vártam a debreceni gálát, ugyanis fantasztikus érzés hazai környezetben, a saját szurkolóim előtt bunyózni. Nem akartam könnyű győzelmet, éppen ezért megbeszéltük Zilai Sándorral, aki az edzőm és a gála főszervezője volt, hogy egy erős, komoly riválist szerződtetnek a számomra. Van egy filozófiám: amikor felmegyek a ringbe, egy előadást akarok nyújtani a nézőknek, azt szeretném, ha nemcsak én, hanem a közönség is élvezné a harcot. Bár viszonylag későn, 28 évesen lettem versenyző, nem az a célom, hogy bepótoljam, ami elmaradt és rengeteg meccsen vegyek részt, hanem az a harcos akarok lenni, aki nagy nevekkel és profi gálákon meccsel, s nyújt olyan produkciót, amire szívesen emlékeznek a rajongók. Ennek fényében a Zeljko Zec elleni lovardás fight tökéletesen illeszkedett a sorba, ugyanis a szerb egy rutinos bunyós, amíg nekem 16, addig neki már 25 meccse volt az összecsapásunk előtt – kezdte a beszélgetést a 31 esztendős harcos, majd rátért a muay thai szabályrendszerben vívott ütközetre.

– Jól éreztem magam a bunyó előtt, ideális volt a felkészülésem, s nagyon vártam, hogy a hazai közönség előtt bizonyíthassak. Aztán a ringben kiderült, a győzelmi kényszer kicsit nagyobb nyomást gyakorolt rám, mint máskor. Zec legelső ütéseinél éreztem, hogy kemény srác, ettől függetlenül a közönség miatt szerettem volna idő előtt befejezni a küzdelmet. Miután ez nem ment, s haladtunk előre az időben, egyre jobban befeszültem, görcsössé váltam. Utólag belegondolva, ha lazább vagyok, s nem erőltetem annyira a kiütést, biztosan jobb lett volna, de a győzelmem így sem forgott veszélyben, a pontozóbírók 3:0-val nekem adták a meccset, s így megszereztem a Gewiss-övet. Ki kell emelnem, hogy hatalmas élményt jelentett számomra, hogy a debreceni közönség előtt küzdhettem. Az eddigi Gewiss Gálákon mindkétszer magyar ellenfelem volt, így némileg megoszlott a szurkolók aránya, most viszont mindenki egy emberként nekem szurkolt a Lovardában, s ez semmihez sem fogható érzés volt a számomra – emlékezett vissza a Gewiss fightere.

Felkészülésnek jó volt

A cívisvárosi megmérettetés után két héttel a fővárosban, a TEK Budo és Küzdősport Gálán volt jelenése Kertész Sándornak. – Korábban egyeztettem Zilai Sanyival, s ezt a gálát beillesztettük az angliai torna felkészülésébe. Az eredeti tervek alapján Budapesten a kieséses rendszerű tornán három meccsem lett volna K–1 szabályrendszerben, de az első ellenfelem visszalépett. Vicces volt, mert előtte odajött hozzám, hogy „Szia, én leszek az ellenfeled”, váltottunk még pár mondatot, majd a közvetlenül a bunyó előtt a bíró közölte, hogy a riválisom sérülésre hivatkozva nem vállalja a harcot. Bevallom, rosszul esett, hogy valaki ennyire komolytalanul vette ezt az egész versenyt. Így harc nélkül jutottam a következő körbe, ahol szintén egy kipihent srác várt rám, ugyanis erőnyerő volt az első fordulóban. Ezt a harcot egyhangú pontozással nyertem, majd következett a döntő, ahol a közvetlen kollégámmal kellett harcolnom. Nem akartuk nagyon bántani egymást, de így sem ment végig a meccs, a 3. menetben egy testütés után a riválisom feladat a küzdelmet. Bár megnyertem a tornát, mégsem voltam maradéktalanul elégedett, mert nagyon jó lett volna, ha valóban három meccset vívhatok a szorítóban – mondta Kertész Sándor.
Minden jó, ha a vége jó

A profik között 17 meccsén 13-szor diadalmaskodó, s ebből hármat K.O.-val nyerő debreceni kiválóság másfél év után, december 7-én visszatér Angliába, s a Harrow-ban megrendezendő Roar Fighting Championship keretein belül egy K–1-es nehézsúlyú négyes tornán mérettetik meg. – Tavaly márciusban Watfordban egy máig emlékezetes meccset vívtam a hazaiak világ- és Európa-bajnok harcosával, Tom Watsonnal. A nézők nagyon nagy örömére többször is leütöttük egymást, szinte felváltva fogtunk padlót, igazi háború volt a ringben, sok sportrajongónak a kedvenc meccsei közé tartozik ez a bunyó. A fejemben minden részlet megvan az összecsapásból, mindössze az a pár másodperc törlődött, amikor először leütött az angol srác. Valóban óriási meccs volt, nagyon büszke vagyok rá, hogy végül kiütéssel nyertem. Tommal azóta is jó a viszonyom – mesélte Kertész, aki elárulta, mire számíthat december 7-én.

– A szervezők nehézsúlyban egy négyfős tornát raktak a fight cardra, ahol rajtam kívül egy régi ismerős, Tom Watson mellett a lengyel Tomasz Utczinski és a litván Aidas Ceckauskas található, s csak közvetlenül a torna előtt derül ki a párosítás. Nem tartok senkitől, de felkészülök mindenkiből, így láttam, hogy például a lengyel srác nem régen tért haza egy thaiföldi edzőtáborból. A profik között először leszek kieséses rendszerű tornán, de így is egyértelmű, hogy szükséges taktikázni: az első meccset a lehető leggyorsabban, lehetőleg minél kevesebb sérüléssel kell lehozni, és utána jöhet a döntő, teljes erőbedobással! Ez lesz az utolsó meccsem idén, jó lenne szép eredménnyel búcsúzni a szezontól – mondta Kertész Sándor, aki elárulta Zilai Sándor irányításával készül a tornára, illetve még Szabó Sándor Titusz, Kercseli Éva és Asztalos Zoltán segíti a felkészülését.