A DEAC vezetőedzője elárulta sikerének titkait

Urbin Péter tavaly nyáron debütált felnőttcsapat kispadján, amikor elfogadta a DEAC NB III-as együttesének ajánlatát. Vezetőedzőként a bemutatkozás sikeresnek mondható, hiszen egy tavaszi és egy őszi bajnoki cím fűződik a nevéhez. Az egykori kiváló, gólerős támadó a DVSC-ben nevelkedett, bár szeretett klubjában nem tudott megragadni, amit nehezen fogadott el. A most 40 éves szakemberrel értékelték a bajnokságot, és kicsit visszarepültek a távolabbi múltba is – olvasható a DEAC honlapján.

Másfél év alatt egy tavaszi és egy őszi bajnoki cím az irányításod alatt. Mondhatni, így kell bemutatkozni…

Pedig nem indult olyan jól. Amikor 2023 nyarán a DEAC-nál – ahol addig utánpótlásedzőként dolgoztam – felajánlották, hogy legyek az NB III-as labdarúgócsapat vezetőedzője, nyilván nagyon izgatott voltam, hiszen már vágytam erre a feladatra, így is készültem, hogy valamikor szeretnék majd felnőttgárdánál dolgozni. Gyorsan zajlott a folyamat, egy napom volt választ adni a megkeresésre, de én egy órán belül eldöntöttem, hogy vállalom. Tudtam, hogy nagyobb felelősség, több munka, nagy kihívás, de meg akartam ragadni a lehetőséget. Az volt nehézség benne, hogy szombaton megállapodtunk, és hétfőn már kezdtük az edzéseket, így nem volt sok időm felkészülni az első hetekre. Talán emiatt alakult úgy, hogy az elején elég hullámzó volt a teljesítményünk. Ráment fél év arra, hogy éles helyzetekben, tétmérkőzéseken ismerjem meg a játékosokat, ki hogy reagál egy-egy szituációra. Idővel kitapasztaltam a karakterüket, amit utána már kamatoztatni tudtam, és egyre jobb eredményeink lettek, ennek köszönhetően az előző szezon tavaszi tabelláján és az idei őszin az élen végeztünk.

Az igazi viszont az lenne, ha a kettőt össze lehetne gyúrni, és a végén bajnoki címet ünnepelhetne a DEAC.

Erre megvan az esély, de azért elég sűrű a mezőny, az első négy csapat közül bármelyik végezhet az élen. Ráadásul a bajnokság megnyerése egy dolog, utána osztályozót is játszani kell a feljutáshoz. Tizenhárom meccs maradt hátra, mind a tizenhárom egy döntővel ér majd fel, tehát minden bajnokinak hatalmas jelentősége lesz.

A szezon előtt téma volt a feljutás?

Amikor az előző idény második fele nagyon jól sikerült, azt beszéltük a vezetőkkel, hogy ez a jó irány, ezt kellene folytatni. Tavaly ugye az ötödik helyen zártunk összesítésben, de nem voltunk messze már akkor sem a dobogótól. Azt kommunikáltam a srácok felé, hogy két-három helyet előre tudunk lépni, és ez volt tulajdonképpen a cél, a feljutásról nem beszéltünk. Úgy gondoltam, ha jól sikerülnek az első mérkőzések, akkor elindulhat egy olyan folyamat, ami önbizalmat ad. Nagyon jól kezdtünk, elég sokáig, nyolc meccsen át nem hullajtottunk egyetlen pontot sem. Ez azért is volt fontos, mert tudtam, ha egy ilyen hosszú sorozatot sikerül produkálni, utána ha jönnek is hullámvölgyek, nem szakadunk le annyira. Így is történt, becsúsztak vereségek, de hamar ki tudtunk ebből jönni, és újra elkezdtünk nyerni, ezáltal maradtunk az élbolyban. Hogy mit hoz a tavasz, kérdéses. Sok függ attól is, miként erősítenek a riválisok.

Ezen a téren mi a helyzet nálunk?

Nézünk játékosokat, de az nagyon fontos a klub szempontjából, amit képviselünk. Itt azért nem úgy megy, hogy most vagy soha, és egy évre teszünk fel mindent. Itt építkezés zajlik, fejlődni kell a játékosoknak, stábnak, mindenkinek. Ez egy speciális közeg, amibe be kell illeszkedniük az újaknak, és erre nem mindenki tud, vagy képes rá. Úgyhogy amikor játékost keresünk, sok mindent figyelembe kell venni. Korai erről beszélni, ilyenkor még mindenki az előző évet próbálja kipihenni, átgondolni, hogy kellene a következő évben folytatni.

Miben kellene fejlődni ahhoz, hogy tavasszal még könnyebben nyerjük a meccseket? Azért amellett nem lehet szó nélkül elmenni, hogy a házi góllövőlista élén védekező középpályások állnak.

Nagy szívfájdalmam is, mert ugye egykori csatárként szeretném azt látni, hogy a támadóink eredményesek. Egyértelműen ez egy olyan terület, amiben változnunk kell, ugyanakkor bizakodásra ad okot: annak ellenére az első helyen állunk, hogy ebben a szegmensben nem a legjobban teljesítettünk. Ha a támadók fejlődni tudnak, az még előrébb repíthet bennünket. Ők is nagyon sokat tesznek a csapat sikeréért, csak sajnos ez nem góllövésben nyilvánul meg per pillanat. Úgy érzem, ha nyáron, amikor sorra nyertük a meccseket, ők is megrúgják azt az egy-kettő góljukat, akkor már úgy megyünk bele a bajnokság további részébe, hogy nincs rajtuk olyan nagy teher. Most, hogy a feléig kevés találatot szereztek, kicsit rágörcsöltek. Az biztos, hogy itt jön elő az leginkább, amit sokan mondtak már nekem idősebb edzők is: bár csapatsportág a labdarúgás, de valahol meg egyéni is. Nem véletlen, hogy a világon mindenhol a támadók a legértékesebb játékosok, mert ez egy olyan poszt, ami mozgatja a futballt.

Említetted, hogy A-licenced van. Tervezed megszerezni a legmagasabb képesítést is?

Igen, most is jelentkeztem a pro licences tanfolyamra, de nem vettek fel, mert nincs még meg a felnőtt labdarúgásban edzőként minimálisan eltöltött idő. Jövőre megpróbálom, és remélem, akkor felvesznek.

Milyen habitusú edzőnek tartod magad? Kívül nyugodt, hidegvérű embernek tűnsz, aki egy feszült hangulatú meccsen is higgadt tud maradni.

Valóban ilyen vagyok, az életben is próbálok kiegyensúlyozott lenni és magamat adni. Van, akinek ez szimpatikus, van, akinek nem annyira. Nekem az a fontos, hogy amilyen vagyok, azt képviseljem a mérkőzésen is. Nem akarok szerepeket felvenni, vagy mást utánozni. A szigor fontos, de akkor, amikor kell. Arra azért figyelek, hogy az edző-játékos határt ne lépjem át, és tartsam a távolságot. A tisztelet megvan oda-vissza. A srácok kiegyensúlyozottak, fegyelmezettek, nem véletlenül nem volt kiállításunk ebben a fél évben és nem volt olyan nagy kilengés a teljesítményünkben. Én így élek, ezt képviselem, próbálom ezt a csapat felé is közvetíteni, és egyelőre azt látom, hogy erre vevők a játékosok, jól érzik magukat a bőrükben. Fontos nekem, hogy akikkel dolgozom, szeressék, amit csinálnak, élvezzék a futballt, az edzéseket, mérkőzéseket.

Te is ebben a mentalitásban nőttél fel?

Így van. Pajkos Jani bá hozott Debrecenbe, tizenkét éves voltam, előtte Tégláson fociztam, ott figyelt fel rám. Sok mindent kaptam tőle. Ahogy látom a futballt, ahogy gondolkodom, mind tőle jön. Nagyon fontos ember volt az életemben, mert azért nem volt egyszerű így vidékről bekerülni egy nagyvárosba, de ő tényleg odafigyelt rám és a többiekre is. Azt gondolom, jó munkát végzett, szakmailag is, mert a Lokinál abból a korosztályból, amelynek ő volt a vezetőedzője, nagyon sokan lettek NB I-es, sőt válogatott játékosok, ami ritkaság.

Az Olasz Focisuliban kezdtél, majd két évvel később a DVSC-be igazoltál, ott nevelkedtél, az utánpótlásban szépen termelted a gólokat, ám csak egy meccs jutott neked a felnőttcsapatban.

És ezt sokáig cipeltem is magammal. Nagyon jó korosztályunk volt Máté Petivel, Tisza Tibivel, Jeremiás Gergővel, Tőzsér Danival, és egész sikeresen szerepeltünk utánpótlásszinten, szépen lépegettünk fel a ranglétrán. Sajnos a többiekhez hasonlóan nem sikerült az első keretben ragadnom, ami nagyon bántott. Folyamatosan kölcsönadtak, játszottam Nyíregyházán, Diósgyőrben, Bőcsön. Aztán a kölcsönszerződések lejárta után mindig vissza kellett térnem a Lokihoz, itt kezdtem a felkészülést, és vágytam arra, hogy itt legyek NB I-es labdarúgó. Nem így alakult.

Ha jól emlékszem, ez 2003 körül volt, amikor már bajnokesélyesként tartották számon a Lokit.

Nem volt szerencsénk, mert amikor elértünk abba a korba, hogy a felnőttcsapatba kerüljünk, akkor itt brutális keret volt, tele jó játékosokkal. Az élvezett a prioritás, hogy a DVSC nyerje meg az első bajnoki címét, ezért kevés fiatal fért be, így szétszéledtünk, mindenki külön utakra ment. Összességében azért nem vagyok elégedetlen a pályafutásommal. Háromszor voltam gólkirály az NB II-ben, feljutó csapatban játszottam és a Dunaújváros színeiben az NB I-ben is játszhattam egy rövid ideig.

Van egy kisfiad és egy kislányod. Mennyi időt tudsz rájuk és a feleségedre fordítani, hiszen az edzősködés nem egy családbarát szakma.

Ráadásul sokszor otthon is dolgozom, edzéseket nézek, elemzek, összerakom, hogy mi legyen az adott hétnek, adott napnak a feladata, de azért szakítok időt rájuk is. Nagyon sok a feladatunk a kollégáimmal, de a legfontosabb, hogy ezt mindenki motiváltan és élvezettel teszi. Én ezt nagyon szeretem csinálni, és nem mondom, hogy néha nem fáradok el benne, mert ez a szakma tud stresszes lenni, de rám ez is ösztönzőleg hat. Attól nincs rosszabb, amikor nihil van, és igazából minden mindegy. Most decemberben pihenünk egy kicsit, aztán januárban újult erővel kezdjük a munkát. Próbálunk úgy dolgozni, hogy minél magasabbra tegyük a lécet.

A szavaidból azt lehet kivenni, hogy jól érzed itt magad.

Jelenleg nagyon jó helyen vagyok. Itt nyugodtan dolgozhatunk, nem helyeznek ránk nyomást, és ez sokat jelent. Ráadásul profi körülmények között végezhetjük a munkánkat infrastrukturálisan, de erőforrás szempontjából is, hiszen van pályaedzőnk, kapusedzőnk, videóelemzőnk, erőnléti edzőnk. Mi pedig annak szellemében dolgozunk, hogy amiket a klub biztosít, azokat nekünk kötelességünk kihasználni a csapat érdekében, és ezt meg is tesszük. Ez a második évem a felnőttcsapatnál, mindannyian arra törekszünk, hogy eredményesek legyünk. A saját pályafutásom szempontjából is jó lenne valamikor magasabb osztályban edzősködni, szóval maximális ambícióim, hogy előre lépjünk.