Díjugratás

2023.06.06. 17:30

Kecsesen vágtat céljai felé Joli – fotókkal

Fábián Johanna, a DEAC sportolója úgy járt, mint édesanyja: megérintette a ló illata, és nem tudott szabadulni.

Fábián Johanna, a DEAC lovasa

Forrás: Czinege Melinda

Hiába még csupán 14 éves, máris rengeteg szép sikert ért el Fábián Johanna. A DEAC lovasa legutóbb, az elmúlt hétvégén aranyérmet nyert a nemzeti gyermek díjugrató válogatott tagjaként Bábolnán, és eldőlt, utazik a magyar csapattal a júliusi utánpótlás Európa-bajnokságra is. Nem csoda hát, hogy portálunk érdeklődését is felkeltette a tini tehetség, akit meg is látogattunk edzés közben a GSH Team Lovasklubban. 

Ifjabb Szabó Gábor és Szabó-Máriás Sára maguk is aktív versenyzők, de emellett a fiatalok képzésére is nagy hangsúlyt fektetnek, Johanna is az ő tanítványuk. Mikor megérkeztünk a célállomásra, Joli (mert hogy mindenki így hívja) már a lovon ült, így addig édesanyjával, Kasza Reginával beszélgettünk. Megtudtuk, Budapestről tette át a székhelyét a család Debrecenbe kifejezetten azért, hogy Joli a legjobb edzők keze alatt pallérozódhasson. Mielőtt még megkérdezhettük volna, nem túl nagy áldozat-e mindez, Regina magától választ adott.

– Fiatalkoromban én is lovagoltam, versenyeztem is, de nem olyan szinten, amelyre ő már most eljutott. Az egyetemi évek, majd a lányok születése kissé eltávolított a szenvedélyemtől, ám ahogy mondani szokták, akit egyszer a ló illata megérint, az többé már nem tud szabadulni. Ez velem is így történt, olyan tíz éves kihagyás után, mikor a legnagyobb lányom is elkezdett versenyezni, visszacsúsztunk ebbe a gyönyörű sportba. Most azok a szülők, edzők, akikkel hétről hétre együtt vagyunk, anno az én sporttársaim voltak. Ez a közösség egy nagy család, a gyerekek együtt nőnek fel, minden viadalon jó a hangulat, nem ellenségei egymásnak, hanem ellenfelei. 

Ez egy olyan sport, amelyet csak úgy lehet csinálni, ha az egész család benne van. Minden héten versenyre járunk, ezek már csütörtökön megkezdődnek, és vasárnapig tartanak. Ez nem olyan, mintha kitenném az uszoda, vagy sportcsarnok előtt, nekem ott kell lennem végig, nyergelem, szállítom a lovakat, hajnalban már etetem őket. Ez úgymond egy nomád életforma, lakókocsival utazunk, kamionozunk, én is mindent csinálok, amit kell.

Számunkra mindez nem áldozat, hanem így érezzük jól magunkat, nemrégiben lett volna egy szabad hétvégénk, de akkor is mentünk, mert szeretjük – részletezte Joli anyukája, aki azt is elmondta, mikor a legidősebb lánya kezdett el lovagolni, Johanna még totyogós volt, de már akkor feltették a pónik hátára. Ő maga is látta, hogy kvalitásai alapján szép jövőre hivatott ebben a sportágban, majd ezt Debrecenben is kiszúrták. A fiatal lovasnak ez a második éve profiként, a legidősebb leányzó már csak hobbiból lovagol, azonban a Joli húga, aki egy évvel fiatalabb nála, szintén bemutatkozott már nemzetközi viadalokon.

Szép jövő előtt

Johanna kecses eleganciával ült a lovon, látszott, ő irányít, magabiztosan ugrattak át a különböző akadályokon. Trénere, Szabó-Máriás Sára árgus szemekkel figyelte, és ha kellett, tanácsokkal látta el, bátorította, felhívta rá a figyelmét, min kellene javítani. Közben azért pár percet ránk is tudott szakítani, és ráerősített arra, ami egyébként is szembetűnő volt: Jolival remekül megy a közös munka, szinte már összenőttek. – Nagyon szorgalmas, megfogadja a tanácsaimat, versenyhelyzetben, nyomás alatt is hallgat rám, jól teljesít. 

Ez az utolsó éve a gyermekek között, jövőre egy nagyobb kategóriában fog versenyezni, már idén is úgy készülünk, hogy zökkenőmentes legyen a szintlépés. Ahogy a gyermekválogatottnak is biztos tagja, nincs kétségem afelől, hogy az ifik között is beválogatják a legjobbak társaságába

– vélekedett Saci, aki szerint sokkal nehezebb az ő sportáguk, mint a többi, hiszen két élőlény dolgozik együtt, és sok múlhat azon is akár, milyen lábbal kel fel a ló. – Egy jó lovas attól jó, hogy minden nap ki tudja hozni a maximumot magából és a lovából, és akkor sem esik kétségbe, ha nem minden úgy alakul, ahogy ő azt elképzelte, tud rögtönözni és újat mutatni – fogalmazott az edző.

Szabó-Máriás Sára, ifj. Szabó Gábor és Fábián Johanna
Szabó-Máriás Sára, ifj. Szabó Gábor és Fábián Johanna
Forrás: Napló-archív

Olimpián is indulna

Idő közben Joli is letudta a napi penzum egy részét, rábízta édesanyjára a lovát, majd kedvesen mosolyogva odajött, és jelezte, most tudunk társalogni. – Úgymond beleszülettem ebbe az egészbe, anyukám kezdte a sort, majd jött a nővérem, és én, illetve a húgom sem maradt ki a jóból. 

Nem bánom, hogy így alakult, élvezem minden percét. Sacival és Gabóval (Szabó-Máriás Sára és ifj. Szabó Gábor – a szerk.) kezdtük el a közös munkát, amit nagyon élvezek. Azonnal megtetszett, hogy a lóval kell együtt dolgozni, annál jobb, minél hamarabb kezdi az ember a lovaglást, mert itt rengeteget számít a rutin.

Még kisebb koromban sokat táncoltam, egy ideig párhuzamosan űztem a kettőt, de egy idő után már nem fért bele minden, választanom kellett – árulta el Joli, aki a tanulást sem hanyagolja el. 

– Nem vagyok magántanuló, így napközben az iskolában ülök, aztán három óra körül érkezünk meg a lovardába, ahol estig tartanak az edzések. Utána még leápolom a lovakat, és irány haza tanulni. Ez hétfőtől szerdáig így megy, aztán indulunk az aktuális versenyhelyszínre, és jöhet a megmérettetés. Nem tagadom, fárasztó tud lenni, de nagyon szeretem, ezért is csinálom. Próbálok odafigyelni a tanulmányaimra is, a Lilla Téri Általános Iskolába járok, szeptembertől pedig a Szent József Gimnáziumban folytatom. Az iskolatársak is támogatóak, mindig örülnek a sikereimnek, egy jó kis közösség tagja lehetek – mesélte a díjugrató, majd a céljaira is rátért.

– Ebben az évben a nyári Európa-bajnokságon való minél jobb szereplés a tervem. Szeptemberben, az országos bajnokságon is a dobogót célzom majd meg. Jelenleg épp az edzőim is az olimpiai indulásért küzdenek, látom, mennyire nehéz ez az időszak, mindez kissé elrettent, ennek ellenére idővel én is végig szeretném járni ezt az utat, és bizonyítani az ötkarikás játékokon. 

Joli a nyeregben próbál minél határozottabb lenni, hiszen a lovaknak tudniuk kell, ki a főnök. A jó eredmények eléréséhez úgy véli, minél jobban kell ismerni a jószágokat, mert csak úgy gördülékeny a közös munka. 

Ha mondjuk marad a táncnál, edzés előtt és után egy kis bemelegítés és nyújtás mellett nem igen lett volna sok dolga, ám a lovasok ebben is különböznek. – Minden tréning előtt először lepucolom, és felnyergelem a lovakat, aztán jöhet a munka érdemi része. Ezt követően leszerelem, leápolom, majd lemosom őket. Itthon mindig én csinálom ezeket, viszont a versenyek során segít a családom, hogy én a pályákkal tudjak foglalkozni. Ezek a feladatok is hozzájárulnak ahhoz, hogy minél jobb legyen a viszonyom a lovakkal, érezzék, törődök velük, mindezt nem teherként élem meg, ezt is azért csinálom, mert szeretem – ecsetelte Johanna, aki példaképként tekint Szabó-Máriás Sárára. – Mindent meg tudok beszélni az edzőimmel, sok időt töltünk együtt, érzem, ők is azon vannak, hogy minél jobb legyek, ami engem is arra sarkall, hogy mindent beleadjak.

KSZD

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában