Christian Manrique, a középpálya jókedvű motorja

A Loki remekül kezdte a tavaszi idényt, ugyan becsúszott néhány pontvesztés a bajnokságban, de továbbra is minden esélye megvan a csapatnak, hogy a dobogón álljon a szezon végén.

A pályán kívül mindig mosolygós 24 éves futballista a HAON-nak beszélt a debreceni kezdetekről, az új szerepéről és arról, hogy majdnem teniszező lett belőle.

A spanyol játékos őszintén elárulta, hogy a DVSC érdeklődéséig nem ismerte a klubot. – A magyar bajnokságról már hallottam, de az elején nem sokat tudtam az itteni helyzetről. A megkeresést követően próbáltam minél több információt összeszedni a Lokiról, a csapatról, a szurkolókról és az NB I.-ről is. Akkor láttam, hogy ez egy nagy hagyományokkal rendelkező egyesület Magyarországon, amelyik szerepelt a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában és több alkalommal ott volt az európai kupákban – mondta. Hozzátette: ezért is döntött úgy, hogy elfogadja az ajánlatot.

Megérkezésekor meglepődött a professzionális körülményeken, amelyek fogadták. – Nem számítottam arra, hogy ilyen minőségű létesítmények fogadnak majd.

úgyhogy nagyon boldog vagyok itt. A kezdetekkor nagyon sokat segített nekem Dorian és David Babunszki – utóbbi szeptember óta már a Mezőkövesd játékosa –, azóta is olyanok, mintha a testvéreim lennének – tette hozzá.

A Chris becenévre hallgató focista még csak pár hete volt itt, amikor sok változás történt a DVSC háza táján, új vezetőség, új vezetőedző, illetve új játékosok érkeztek a csapathoz. – Ez egy kis nehézséget okozott, hiszen még azon voltam, hogy minél inkább megszokjam az itteni életet, de ezt leküzdöttem és azt mondhatom, hogy nagyon boldog vagyok a Lokinál.

– fogalmazott

Manrique idénye nem feltétlenül úgy indult, ahogy arra ő számított volna. A szezonnyitó kisvárdai összecsapáson még a kezdőben volt, de Joao Janeiro már a félidőben lecserélte őt. Azt követően a 4. fordulóban, Mezőkövesden kapott lehetőséget – szintén kezdőként, viszont legközelebb csak a 13. játéknapon került pályára Kecskeméten a második félidőben. Akkor még kevesen gondoltuk, de egy új korszak kezdetét jelentette számára ez a csere. Szrdjan Blagojevics némi meglepetésre ugyanis védekező középpályásként küldte pályára a spanyol labdarúgót, aki eredetileg balhátvédként érkezett Debrecenbe. 

egyedül a kisvárdai meccset hagyta ki az Újpesten összeszedett piros lapja miatt.

– Amikor nem játszik az ember, akkor azt nehéz megélni, mert futballisták vagyunk és a pályán akarunk lenni. Ilyenkor azonban a feladatunkra kell koncentrálni és minél jobban dolgozni napról napra azért, hogy az edző bármikor bevethessen – mondta, majd kitért a megváltozott pozíciójára is. – Nem számítottam erre az eshetőségre, hiszen bal oldali védőként érkeztem ide, évekkel ez előtt, talán 1-2 meccsen szerepeltem a középpályán. De jól érzem magam ebben a szerepkörben is, nekem az a legfontosabb, hogy játsszak és segítsem a csapatot. Ha a mesternek szűrőként van rám szüksége, akkor ott futballozok és próbálom a legjobbamat nyújtani.

Az embernek mindig tanulnia kell, fejleszteni saját magát és én mindig erre törekszem – fogalmazott.

Sok példát lehet arra találni a futball világában, hogy egy labdarúgó ahhoz hasonlóan viselkedik a pályán, amilyen ember a civil életben. Christian Manrique esetében ez egyáltalán nem így van, hiszen egy rendkívül pozitív, vidám és kedves ember benyomását kelti. A meccseken viszont megkeseríti az ellenfél játékosok életét, állandóan ott van a nyomukban és egy nyugodt másodpercet sem hagy nekik. Elárulta, hogy ő maga is érzi ezt a kettősséget. –

Fontos, hogy élvezzük a focit, de mellette maximálisan koncentrálni is kell ahhoz, hogy sikereket érhessünk el. Én jól érzem magamat így, mert ahogy megszólal a hármas sípszó azonnal visszaváltozom ugyanazzá, aki általában szoktam lenni – tette hozzá.

A Lokiban egy elegyet alkotnak a fiatal tehetséges futballisták és az idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező rutinos játékosok, akiknek a pályán és azon kívül is fontos szerepük van a csapat dinamikáját illetően. – Úgy érzem, hogy a csapattársaknak rendkívül jó kapcsolatunk van egymással életkortól függetlenül. Ráadásul nagy megtiszteltetés azokkal együtt futballozni, akikre legendákként tekintenek Debrecenben. Nagyon sokat tanulhatunk az olyanoktól, mint például Dzsudzsák Balázs vagy Varga József, akik tapasztalatuk és rutinjuk segítségével jobbá teszik a többieket is – vélekedett.

Kérésünkre a spanyol focista felelevenítette kicsit a gyerekkorát. Kiderült, akkor is a labdarúgás volt a szenvedélye. – Arról álmodoztam már egészen fiatalon, hogy focista válik belőlem. Amikor kicsit idősebb lettem, akkor

és nagyon örülök neki, hogy így döntöttem – jelentette ki.

Christian Manrique a Madrid tartományban lévő Móstoles városában született és nőtt fel, labdarúgó pályafutását pedig a spanyol első osztályú Rayo Vallecano akadémiáján kezdte meg. – Nagyon boldog évek voltak azok, hiszen otthon voltam a családommal, a barátaimmal és Spanyolország egyik legjobb utánpótlásképző központjában focizhattam. Sokan kerültek ki onnan a mostani Rayo és Atlético Madrid játékosok közül is – említette meg. 

A sportoló azonban nem csak az edzőpályán szerzett örökre meghatározó élményeket gyermekkorában. – Számomra a világ legnagyobb klubja a Real Madrid, minden kisfiú arra vágyik, hogy egyszer majd ott játsszon.

De elmondhatom, hogy a spanyol labdarúgást úgy egészében nagyon szeretem – mondta. Hozzátte, a  mai napig mindig nézi a La Liga meccseit, amikor csak teheti. 

A DVSC futballistája 19 éves volt, amikor ajánlatot kapott a ciprusi Omonia Nicosia együttesétől, amit el is fogadott, az első felnőtt mérkőzését is ott játszotta le. Két évvel később, 2020-ban igazolt az Olympiakos Nicosiába, ahonnan aztán 2022 nyarán a Lokiba érkezett. – Nem volt egyszerű meghozni azt a döntést, hiszen magam mögött kellett hagynom mindent és mindenkit azért, hogy új életet kezdjek Cipruson.

– emlékezett vissza. 

Christian Manrique a szintén spanyol barátnőjével él Debrecenben, akivel már 18 éves koruk óta vannak együtt és anno már Cirpusra is elkísérte őt. A Loki focistája elárulta nekünk, hogy szabadidejében szívesen játszik videojátékokkal, illetve a párjával szerveznek közös programokat. – Elmegyünk vacsorázni vagy moziba, ha jobb az idő, akkor sétálunk egyet.

Szerencsére ő is jól érzi magát Debrecenben, nagyon szereti a várost – mondta.

A focista úgy véli, nincs túl nagy különbség a spanyolországi és a magyar élet között. – Van néhány étel, ami a mi ízlésünknek elsőre furának tűnik, de úgy általában az otthonihoz hasonlóan zajlanak a minden napok. Az időjárással mondjuk mostanában megküzdünk, mert Móstolesben ilyenkor már 20 celsius fok körül szokott lenni a hőmérséklet, de túléljük valahogy – tette hozzá nevetve.

Végül a Loki teljesítménye és céljai kapcsán elmondta, hogy ő maga nem kifejezetten helyezésekben gondolkodik, számára hangsúlyosabb a folyamatos fejlődés. Éppen ezért mindig az előttük álló meccsre koncentrál, – ahogy azt Szrdjan Blagojevics is kérni szokta a csapattól.

Bakos Attila