Bödör László, a DVSC egykori játékosa emlékezett meg Puskás Ferencről

Puskás Ferenc születésének 96. évfordulóján a magyar labdarúgó-válogatott korelnöke, a DVSC egykori játékosa, Bödör László mesélt a Puskás Intézetnek az Aranycsapat tízeséről.

„Hallgattam annak idején a rádión az angolok elleni legendás 6–3-as győzelmet, majd egy évvel később az elveszített világbajnoki döntőt is. Tisztában voltam vele, hogy Puskás Ferenc kiváló játékos, de én viszonylag későn, csupán 21 éves koromban kezdtem el komolyabban futballozni, és csak 1955-ben lettem élvonalbeli játékos Dorogon. Így Puskás Ferenc ellen már csak a magyarországi pályafutása végén játszhattam” – idézte fel Puskás Ferenccel kapcsolatos emlékeit a 89 éves Bödör László, aki egyszer, 1961-ben az Egyiptom ellen 2–0-ra megnyert barátságos mérkőzésen lépett pályára a magyar labdarúgó-válogatottban, amelynek így ő a jelenlegi korelnöke.

Az MTK-val 1957–1958-as szezonban magyar bajnokságot nyerő korábbi labdarúgó Puskás Ferencet tartja hazánk valaha volt legjobb játékosának. „Úgy emlékszem, kétszer futballoztam Puskás ellen, egyszer a Doroggal, akkor 3–1-re kikapott a csapatom, egyszer pedig az MTK játékosaként csaptunk össze. 1956 őszén, nem sokkal a forradalom kitörése előtt a Népstadionban találkoztunk a Budapesti Honvéddal, amelynek a kezdőcsapata majdnem teljesen megfelelt a válogatott kezdőjének. A mérkőzés 2–2-re végződött, a kispestiek mindkét gólját Puskás Ferenc szerezte tizenegyesből. A kivételes képességű, remek lövőerővel megáldott focista elképesztő megoldásokra volt képes a pályán. Nem véletlenül szerzett négy gólt a Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntőben. Emlékszem, még akkor is élményszámba ment a játéka, amikor először hazatért és a magyar öregfiúk válogatottban lépett pályára a Népstadionban. Szerintem Puskás Ferenc volt a legjobb magyar játékos.”

Bödör László, aki 1964-ben játszott az MTK-val a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) döntőben büszke rá, hogy Puskás Ferencet a futballpályáról ismerhette személyesen. „A kispestiek közül Faragó Lajos, a kapus osztálytársam volt az iskolában. Puskás Ferenc jó barátja, Bányai Nándor pedig 1967-ben, két évvel a visszavonulásom után vett rá, hogy legyek a játékosa Debrecenben. Puskás Öcsivel a futballpályán kívül csak futólag találkoztam, például mikor az MTK-val a Valenciával mérkőztünk meg a Vásárvárosok kupája-elődöntőben. Én azzal nem vagánykodhatok, hogy Öcsi legjobb barátja voltam, de azzal igen, hogy játszottam ellene.”