Nem bír futni? Józsán sétálva is focizhat! – fotókkal, videókkal!

Kapus nélkül, lassabb tempóban is futballozhatnak az érdeklődők.

Forrás: Czinege Melinda

A legtöbben még napjainkban is elmosolyodnak, amikor azt a fogalmat hallják, hogy sétafoci, hiszen sokan egyből arra gondolnak, „megvan a magyarok sportja”. Ennél azonban jóval nagyobb hagyományokkal bír a sportág, s olyan egészségügyi előnyei vannak amelyek következtében azok az emberek is megtapasztalhatják a labdarúgás örömét, akik egészségi állapota miatt nem futhat.

A játékszabályokról hosszasan lehetne írni, de a legfontosabbak, miszerint a labda nem mehet fejmagasság fölé, minden szabadrúgás közvetett, büntetőrúgásoknál csupán egy lépés távolságból lehet lőni, s hogy a nemzetközi norma szerint nincs kapus, vagy nemtől függetlenül mindenki szerepelhet egy csapatban, mindenképp érdekessé teszi a laikusok számára is a sétafocit.

A HAON Józsán látogatta meg a helyi sportegyesület egyik edzését, ahol széles mosollyal és nagy vendégszeretettel várt minket Milne Henrietta, s férje Paul Milne. Látva a nagy létszámot, hamar világossá vált számunkra, hogy amennyire „gyermekcipőben” jár még Magyarországon a sportág, ahhoz képest 15-20 fős tréningeket tartani szép teljesítmény. A rövid ismerkedést és az egymás közti játék megtekintését követően a székházba vonultunk, ahol Milne Henrietta bevezetett minket a sportág rejtelmeibe. – Paul egy darabig nem Magyarországon dolgozott, hanem Angliában, és ott találkozott először a sétafoci fogalmával.

Mondanom sem kell, ő is nagyon meg volt döbbenve, hiszen még nem tudhatta miről is van szó. Olyannyira megtetszett neki a gondolat, hogy elment és kipróbálta, az első edzést végig röhögte, ám végül beleszeretett a sportágba. Amikor hazaköltözött Magyarországra, akkor elkezdett neki hiányozni, így arra gondoltunk, hogy alapítsunk mi egy klubot.

A Józsa Kickers sétafocicsapat edzését látogatta meg a HAON

Fotók: Czinege Melinda

Tavaly ez össze is jött, s azóta is komoly energiákat fordítunk ebbe. Nincs még nagy kultúrája hazánkban a sétafocinak, de a Ferencvárosnak már előttünk volt ilyen szakosztálya. Egyelőre az EFDN - mint a labdarúgásban a FIFA, vagy az UEFA – áll legnagyobb szervezetként a sportág mögött, amely még szintén eléggé kezdetleges időszakban jár, s olyan szabálymódosításokat hoznak, ami kissé talán vitatható is. Magyarországon jelenleg az FTC-nek, a Tatabányának, nekünk és a Hortobágynak van jegyzett, profi egyesülete, de bízunk benne, hogy minél szélesebb körben fog terjedni a jövőben – mondta, majd nagy örömmel mesélte, hogy kezdetben csak a Fradival tudtak tornákat szervezni, de mára már könnyebb dolguk van, hiszen négy egyesülettel valamelyest könnyebb formában tartani magukat.

Angol hagyományok

Rengetegen tartják úgy, hogy a szigetországból származik a labdarúgás, s sokan ismerhetik is az angol nótát, amely így szól: „It's coming home!”. Paul Milne skót származása miatt az Egyesült Királyságban ismerkedett meg a sportággal, ahol elmondása szerint több mint 2 ezer profi klub van, amiknek regisztrált sétafoci csapata van. A szakember portálunknak elmondta, egyre népszerűbb Nagy-Britanniában a sport, s szeretné, ha Magyarországon is többen kezdenék el a tevékenységet. – A sétafocinak több előnye is van: a csontok és a kötőszövetek erősítése, növeli az állóképességet, javítja a test koordinációját és az egyensúlyt. A legfontosabb pedig, közösségi életre nevel, s támogatja az összetartozást.

Köztudott, hogy Angliában mindenki szereti a futballt, éppen ezért szerettek volna létrehozni egy olyan labdajátékot, amelyben szinte kivétel nélkül bárki részt vehet. 2011-ben egy csapattal keződött, ma pedig több mint 2 ezer egyesület van.

Az én motivációm abból ered, hogy hozzunk létre valamit, ami hasznos lehet. A sport véleményem szerint mindenkié, ezt a gondolkodást kell az embereknek felvennie. Volt olyan eset például, hogy az FA-kupa döntőjében mutatták meg a sétafocit az embereknek, és olyannyira elkezdte érdekelni a szurkolókat, hogy sokan el is kezdtek játszani, hirtelen hatalmas lett az érdeklődés.

Sokszor előfordul, hogy kilátogatunk a DVSC hazai meccseire, és olyan fanatikusokat látok, akik imádják a focit, de nem tudnának már olyan iramban játszani, mint a Loki-játékosai, így bátran jöhetnének hozzánk, ám nem ismerik ezt a lehetőséget.

Nincs könnyű feladatunk népszerűsítés mellett a szabályok folyamatos változása miatt sem, hiszen az EFDN olyan keretek között szeretne játszani, amelyekkel nem mindig értek egyet. Hiszek benne, hogy közösen tudunk ezen változtatni, akár a márciusi sevilla-i konferencián, s egyre többen kezdenek el sétafocizni – mondta a skót játékosedző.

A beszélgetés végeztével lassan elérkeztünk a búcsúhoz, s ekkor éreztem úgy, hogy remek kezdeményezés ez azoknak az embereknek, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudják a hagyományos futballt játszani. Azok számára is nyitva áll a kapu, akik közösséghez szeretnének tartozni, megismerni a labdarúgást, s annak minden örömét.

A HAON végezetül nem a „magyarok sportját”, hanem „mindenki sportját” találta meg Józsán.

Orosz Krisztofer