Aki ugrál, büszke magyar: helyszíni beszámoló a Bulgária elleni meccsről

A magyar labdarúgó-válogatott győzelemmel kezdte az Európa-bajnoki selejtezőt.

Forrás: Orosz Krisztofer-archív

Hétfőn este Magyarország nemzeti tizenegyének is elkezdődtek az Európa-bajnoki kvalifikációs küzdelmek, s elsőként Bulgária legjobbjaival kellett farkasszemet nézniük Szoboszlai Dominikéknak, amely egyáltalán nem ígérkezett egyszerű feladatnak.

Ennek ellenére Marco Rossi együttese tükörsimán, 3–0-ra nyerte az összecsapást, így egy fordulót követően máris kijutást érő pozícióban a meggypiros alakulat.

Egy válogatott meccs, főleg, ha tétmérkőzés, mindig piros betűs ünnepnap a fanatikusok számára, nem volt ez másképp hétfőn este sem, hiszen bármerre jártam Budapesten, mindenhol látni lehetett szurkolókat. Egészen felemelő érzés, hogy ennyi embert mozgat meg egy nemzetközi mérkőzés, mert minden tiszteletem a bolgár válogatotté, de azt el kell ismerni, hogy nem tartoznak a világ élvonalába, mégis előzetes tudni lehetett: telt ház előtt léphettek pályára Sallai Rolandék.

Főként azért értékelődik fel a szurkolósereg, mert nem is olyan rég arra is volt példa, hogy alig pár ezer néző előtt léphettek pályára selejtező meccsen hazánk labdarúgói.

A stadionhoz érve, mintegy másfél órával a kezdés előtt a Carpathian Brigade tagjai is elindultak, hogy tizenkettedik játékosként buzdítsák a nemzeti csapatot. A Puskás Arénánál dudaszó, magyar rigmusok, s a hatalmas tömeg egy valamit sejtetett: „itt ma csak a győzelem elfogadható”. Nagyjából fél órával a kezdősípszó előtt minden magyar fanatikus elfoglalta helyét, a fantasztikus létesítményben, több mint 60 ezer ember gyűlt össze. A csapatokat csodálatos koreográfia fogadta, amely egy tizenkettes számot ábrázolt, tökéletesen szimbolizálva, hogy együtt dobban a magyar-szív.

Kölcsey Ferenc érzelmes sorai után bármerre néztem, mindenki az arcát törölte, ekkor éreztem, hogy itt győzni fogunk.

A válogatott tagjai pedig nem is cáfoltak rám, 40 perc alatt eldöntötték a mérkőzés lényegi kérdéseit, s a szünetre már kialakult a 3–0-s végeredmény, amelyet teljes extázis követett.

Már a félidőben is szóltak a győzedelmi énekek, de a lefújást követően kezdetét vette az ünneplés! Hiába a csípős hideg, olyan érzésem volt, mintha már az Európa-bajnokságra való kijutást ünnepelnénk.

Az utcán ezrek daloltak, s bár még csak az első mérkőzésen vagyunk túl, egy valamire biztosan választ kaptunk: a válogatott ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta.

Érdemes óvatosan kezelni a hétfői győzelmet, hiszen még csak az első fordulón vagyunk túl, ám azzal senki sem túloz, ha azt állítja, esélyesként kell számolni a magyar válogatottal csoportjában. Elképesztő milyen fejlődésen ment keresztül Marco Rossi irányításával a meggypiros alakulat, immár úgy néz ki tudunk olyan együttesek ellen is nyerni, amelyek ellen nekünk kell dominálni. A 12. játékos pedig biztosan élvezi ennek minden egyes percét, s várja a következő utazást...

Orosz Krisztofer