Újabb Gara a pályán! – fotókkal

Senkinek sem kell bemutatni a DVSC egykori közönségkedvenc sikeredzőjét, Garamvölgyi Lajost. Gara után fia, Garamvölgyi Péter is letette a névjegyét a labdarúgásban, jelenleg a DVSC Labdarúgó Akadémia U14-es gárdája pallérozódik a keze alatt. A sor pedig folytatódik, úgy tűnik, Garamvölgyi Lajos Péter, vagyis Lalkó is „megfertőződött” a családi örökséggel, és ő is a foci mellett tette le a voksát. Pedig amint azt a szüleitől megtudtuk, korábban az úszásban és a thai-bokszban is ügyesnek bizonyult, ő mégis a labdarúgást választotta. 

– Tavaly áprilisban ellátogattunk az akadémia nyilvános toborzójára, melyet az U6-os korosztály számára tartottak. Tetszett neki, az előkészítő csoportban kezdett focizni, most az U7-es csoport igazolt játékosa – mondta kis Gara, aki szerint borítékolható volt, hogy idősebb fiát sem hagyja majd hidegen szeretett sportága.

– Otthon is sokat hall a fociról, tudja, ki volt a nagypapája, járunk meccsekre, ennek ellenére nem akartuk ráerőltetni ezt a fajta mozgásformát. Mivel elég aktív, iszonyatos mozgásigénye van, azt mindenképp szerettük volna, ha sportol valamit. Korábban úszásra járt, illetve thai-bokszolt, aztán kezdett focizni, de amikor már minden nem fért bele az időbe, és választania kellett, egyértelműen kijelentette, a labdarúgást folytatná. 

 Egy biztos, megdobban a szívem, mikor ő is piros-fehér mezben fut ki a pályára. Amíg örömmel jár edzésekre, látjuk rajta, hogy élvezi, amit csinál, addig támogatjuk mindenben, aztán majd kiderül, mit hoz a jövő. Az viszont kijelenthető: Lalika és a kisebbik fiam, Matyika személyében két Loki szurkolóval már most gyarapodott a DVSC család – fogalmazott a büszke édesapa.

Csak mint szülő

Mint ismert, kis Gara az utánpótlásban tevékenykedik, tanítványai, az akadémia U14-esei az élről várják a tavaszi folytatást. Adja magát a kérdés, tréner lévén vajon mennyire folyik bele fia okításába. – Tudom, hogy remek helyen lehet, Oláh Jánostól tanulja az alapokat, ami számomra biztosítékot jelent arra, jó kezekben van. Az edzője az első pillanatban megtalálta vele a közös hangot, elérte, hogy Lalkó csillogó szemmel jelentkezzen a munkára, hiába fáradt, hétvégén is korán kel, és mivel nem szeret késni, ő mondogatja mindig nekünk, induljunk már. Ahogy anno édesapám, úgy én se akarok beleszólni mások munkájába, persze ha úgy jön ki a lépés, fél szemmel figyelem edzés közben, a kisebbik fiúnkkal, Matyikával ott szoktunk lenni a közelben a foglalkozások alatt. A meccsein csakis, mint szülő vagyok jelen, és nem mint edző – tudatta Peti, majd hozzátette, ebben a korban még korai arról beszélni, milyen kvalitásokkal rendelkezik egy-egy gyermek. – Nyilván látjuk a mozgásukból, van-e affinitásuk ehhez a sportághoz, de hat éves korban még badarság lenne bármit kijelenteni. Számukra nem is igazán edzéseket tartanak, hanem foglalkozásokat, ilyenkor még az a lényeg, hogy élvezzék a közös játékot. Ebben az életszakaszban fontos érezniük, valahova tartoznak és megtanulják, milyen egy közösség tagjának lenni. Szerencsére már vannak olyan barátai, akikkel egy csapatban van, és ez a mérvadó. Nekem is akadnak haverjaim, akikkel gyerekkorunkban együtt fociztunk, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Felmerül az emberben, a Garamvölgyi név előnyt, avagy hátrányt jelenthet-e az ifjú Lajosnak. – Sajnos nem ismerhette a nagypapáját, de sokat beszélünk róla, fotókat, videókat nézünk. 

 Az kikerülhetetlen, hogy ismeri a kollégáimat, akik szintén tudják, ki ő, találkozott az akadémia és a klub vezetőivel, ennek ellenére hatványozottan figyelünk arra, ezeket a plusznak nevezhető előnyöket ne érezze előjognak. A csapattársaival együtt éli az életét az akadémián a foglalkozások előtt, közben és után – jelentette ki a hamarosan a 40. születésnapját ünneplő szakember.

A háttérből figyelne

Mit szólna a nagypapa, Garamvölgyi Lajos unokája választásához? – Kitörő örömmel, és nagy lelkesedéssel figyelné Lalkót, ebben biztos vagyok. 

Ellenben hasonlóan izgulna végig minden találkozót, mint ahogy egykoron tette azt az élvonalbeli összecsapásokon – vélekedett kis Gara. 

Kiderült, felesége, Garamvölgyi-Hutóczki Márta egyáltalán nem lepődött meg, mikor idősebbik fia is a labdarúgást választotta. – Benne volt a pakliban, hogy ő is elkezd majd focizni. Bár szerintem az is befolyásolta, hogy az ovis társai is oda járnak, más egy csapatsport, mint az egyéni sportágak. 

Imádja a robotikát, őszinte leszek, nem bánnám, ha inkább majd azt a vonalat választaná, de ő dönt, idővel megtudjuk, merre viszi az útja. Matyika még csak négy éves, ő szívesen szurkol a tesójának, de ahhoz egyelőre kicsi, hogy róla bármit kijelenthessünk abban az értelemben, milyen mozgásformát választ a jövőben magának – vélekedett Márti, aki bár otthon nem ül le csak úgy megnézni egy focimeccset, társasággal szívesen kilátogat a Nagyerdei Stadionba, és gyermekét is nagy örömmel hordja az edzésekre, az összecsapásokra.

És ha már az egész írás Garamvölgyi Lajos Péterről szól, lássuk, ő miként vélekedik minderről. – Nagyon szeretek focizni, és a többiekkel ott lenni az edzéseken. Számomra a foci a győzelem ízét, a jó érzést jelenti. Örülök, hogy papa és apa is a DVSC-s – mondta mosolyogva Lalkó. 

KSZD